Vízgazdálkodás, 1974 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1974-02-01 / 1. szám
DR. KOVÁCS GYÖRGY: A SZIVÁRGÁS HIDRAULIKÁJA Akadémia Kiadó, Budapest 1972. 536 old., 231 ábra Dr. Kovács György értékes könyve a hidro- és aeromechanika — vízgazdálkodási szempontból igen jelentős fejezetével foglalkozik. A szivárgás hidraulikájának elméleti alapjait foglalja össze oly módon, hogy a fejlődés jelenlegi stádiumában elért kutatási eredmények szintézisét teremti meg, ezáltal egységes, rendszerbe foglalt ismeretanyagot, kézikönyvet ad olvasói, a kutató, a tervező, az építő és az irányítómérnök kezébe. A könyvben megvalósított elméleti rendszer alapján azután lehetőség nyílik a megfelelő közelítések és egyszerűsítő feltételek figyelembevételével a megfelelő gyakorlati számítási eljárás kiválasztására. A szivárgási hidraulika tanulmányozása közel egy évszázados múltra tekinthet vissza. Az ez irányú problémák iránti nagyfokú érdeklődést a statisztikailag is nagyszámú irodalmi anyag is tanúsítja. Akinek kutatási feladatával, mérnöki munkájával kapcsolatban felmerülő szivárgási probléma megoldásához szüksége volt szakirodalomra, tapasztalhatta, hogy sok esetben rendkívül nehéz feladat volt a nem egyszer egymásnak ellentmondó szakirodalmi anyag-gyűjtemény alapján felkutatni, megtalálni és alkalmazni a megfelelő megoldást. A szerző elévülhetetlen érdeme, hogy olyan könyvet állított össze, amelynek segítségével a szivárgás hidraulikájával kapcsolatos problémák, kérdések magas szintű megoldása válik lehetővé. Ezért vesszük örömmel kézbe Dr. Kovács György könyvét, amely a szivárgás hidraulikájának egységes szemléletű feltárásával nemcsak magyar, hanem nemzetközi vonatkozásban is koordinációs jelentőségű. A mű három fő elméleti témacsoport köré épül fel, ezeket két-két, összesen hat részben tárgyalja. A könyv első témacsoportja a szivárgás leírásához és megértéséhez szükséges alapfogalmak pontos meghatározásával, leírásával foglalkozik, részletesen ismerteti a fogalmak megértéséhez szükséges talajfizikai jellemzőket. A második témakör a szivárgás dinamikai vizsgálatával foglalkozik; ismerteti a szivárgás folyamatában részt vevő erőket; ezek a bonyolult erőhatások határozzák meg az egyes szivárgási mozgástípusokat, szivárgási tartományokat. Ebben a részben található a szivárgó vízmozgás leírásában alkalmazott tényezők értelmezése és meghatározása. A fellépő erők egyensúlyának felírása vezet el a szivárgás kinematikai jellemzéséhez, a mozgásegyenletekhez. Ezek lehetséges megoldási módszereit írja le, és ad gyakorlati példákon útmutatót. A munka harmadik fő témacsoportja azokat a kutatásokat összegezi, amelyek célja az elmélet és a gyakorlat közötti kapcsolat megteremtése. A könyv hat részre tagozódik. Az egyes részek tartalmát röviden az alábbiakban foglalhatjuk össze. Első rész. A szivárgás vizsgálatához szükséges alapfogalmak összefoglalása. Mintegy bevezetésként a víz állandóan megújuló hidrológiai körforgását vázolja szemléletesen, melynek egyik fázisa a talajba való beszivárgás; a víz e folyamat révén lesz része a felszín alatti vízkészletnek. A felszín alatti vizzel foglalkozó tudományágak, a felszín alatti vizeket mozgásban tartó erők, és a szivárgást meghatározó és befolyásoló talaj fizikai és kémiai jellemzők és az ezek meghatározására szolgáló módszerek, eljárások ebben a részben kerülnek bemutatásra. Második rész. A szivárgó vízmozgás dinamikája, az áramlási tér ellenállása. A vizsgált szivárgási folyamat valóságnak megfelelő jellemzéséhez a hatóerők ismerete szükséges. A Darcy-törvény érvényessége, amelyet esetről esetre változtatott tényezővel helyesbített formában szinte valamennyi szivárgási feladat megoldásánál alkalmazni szokás, csak szűk, lamináris tartományban qem vitatható. Az azonos erőcsoportok által meghatározott és szabatosan különválasztott szivárgástípusok, az egyes szivárgási problémák megoldásai, a mozgásegyenletek és az ezekben szereplő állandók számítási és meghatározási módja került bemutatásra. A kolmatáció folyamatának időbeni jellemzésére levezetett számítási eljárás olyan feltételeken alapul, — szerző saját kutatásai eredményeként —, amely a szakirodalomban először veszi figyelembe, 1. ábra. Kapcsolat a hézagtényező és a szemcse alaki jellemzője között 27
