Vízgazdálkodás, 1974 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1974-12-01 / 6. szám

— a bűzös Sztambult — és meggyőznek barátságunkról, jó szándékunkról, valamint jó szomszédi indulatunkról.

KAPITÁNY: ön így tiszteli ez iszákos zsoldost?

VÁSÁRHELYI: Nem. Ennyire szeretem hazámat, hogy a zavartalan munka kedvéért színészi álorcát öltök népem és az igazság ügyéért.

KAPITÁNY: Mégis mi végre jó, amit itt ön cselekszik, hajóbiztos uram?

VÁSÁRHELYI (keserűen): Visszatérésem után ismét elmagyarázom önnek, kapitány.

TÖREK: Jó is, hogy megyünk. Egy füzér törökborsot hozok tőlük. Az éjjel megint beszéltél lázadban, uram. A mocsárláz ismét megújulóban rajtad.

VÁSÁRHELYI: Most pedig erősnek kell lenni, Máté.

TÖREK: Mint mindig, míg tart az élet, uram.

KAPITÁNY: Várakozók önre, hajóbiztos úr.

(Fel-alá járkálni kezd a szobában.)

VÁSÁRHELYI (kimegy Törekkel).

TÖREK (hangja kívülről. Énekel):

Széles vízen keskeny palló beleesem,

Rólad babám meg sem is emlékezem.

Ügy elhagylak, hogy még eszembe sem jutsz, Jóságodért fizessen meg a Jézus.

KAPITÁNY (a szobában hallgatva az éneket, elgondolkodva mondja): Nemes Vásárhelyi Pál, királyi hajózási biztos. Él mint a vízipoc egy part szélébe ásott veremben. Haza és haladás, mondja, sziklákat robbant. Hadászathoz alig ért, és a basának szállít borokat. (Kopogtatás.) Lehet. Ki az?

(Két férfi lép be.)

LIPOVETZKI: Jó nap!

KAPITÁNY (meglepődve): Hozta Isten Önöket. Messziről, honnan?

LIPOVETZKI: ön kapitány?

KAPITÁNY: Az vagyok.

LIPOVETZKI: Az udvar utasítására siettünk ide le. Ez nemde Vásárhelyi hajóbiztos szállása? Így igazítottak útba.

KAPITÁNY: Igen, a királyi hajóbiztos úré.

LIPOVETZKI: Krassowitz úr. az udvar főmegbízottja. (Krassowitz meghajol.) Lipovetzki, magam, megbízott. Hol a hajóbiztos?

KAPITÁNY: Talán hajózási biztos úr!?

LIPOVETZKI: Az egy.

KAPITÁNY: Munkáját végzi a vizen.

KRASSOWITZ (méltósággal): Kapitány úr. ön nekünk jelentéssel tartozik.

KAPITÁNY: Hogyan, Önök feletteseim, így útiruhában?

LIPOVETZKI (gőgösen): A császári megbízottak a polgári öltözetet hordozzák.

KRASSOWITZ: Mi az udvarnak teszünk jelentést, Ön pedig nekünk!

KAPITÁNY: Szolgálatukra, uraim.

LIPOVETZKI: Kapitány úr! Mit végez itt Vásárhelyi?

KAPITÁNY (megdöbbenve): Vizet mér, vízmélységet, sziklaszirtcsonkokat robbant a partokon, illetve a parton, műszerez, mér, jegyez...

Nem látok bele mappáiba.

KRASSOWITZ: ön császár-királyi kapitány? önnek tiszti szolgálata, hogy a határőrvidéken mindent lásson. Tisztán és pontosan.

KAPITÁNY: Tisztem, hogy a békét, biztonságot őrizzem katonáimmal.

LIPOVETZKI: És az osztrák birodalom határát biztosítsa.

KRASSOWITZ: A határokon a mozgást éber szemmel kísérje.

KAPITÁNY: Ezt tettem, uraim. Kötelességem hazám iránt, hűséggel teljesítém.

LIPOVETZKI: Hazám szó helyett egy császár-királyi kapitány a birodalom kifejezést emlegesse!

KRASSOWITZ: Milyen mozgást figyelt és jegyzett meg vizen és szárazon? Miféle hajók járkálnak föl az Alsó- Dunán határaink kémlelésére? Kikkel tárgyal a császár-királyi biztos ... Idegenből jövő-menő utazókra gondolok.

KAPITÁNY (méltósággal): Én katona vagyok, uraim. Az őrizésemre bízott szárazon és vizen, semmi idegen és senki ellenség nem juthat át. Én hűséggel...

LIPOVETZKI (közbevág): A hűség nem vakság, kapitány! Tudomásunk van a királyi hajóbiztos különböző találkozóiról. Kik ezek?

KAPITÁNY: Előttem nem mutogatták magukat.

KRASSOWITZ: Ön tehát odúban vakon él, se fül, se szem!?

KAPITÁNY: Határainkat ellenség nem háborítja.

LIPOVETZKI: És azon titokzatos hajók, melyek a tengertől a Dunán fölúsznak, hogy idegen árukkal rakva török segítséggel Erdélyt elárasszák és a fegyverek, melyek rakományszámra ángol és holland gőzösökön úsznak föl s török fondorlattal jutnak e rebellis országba! ön tud ezekről?

KAPITÁNY: Széchenyi gróf úr gőzösén kívül más hajó vizeinken meg nem fordult mostanában, ö pedig Pest felől érkezék hozzánk.

KRASSOWITZ (gúnnyal): Micsoda szerencsétlen sors, hogy határainkat ily tudatlanság védelmezi.

KAPITÁNY (kardjára csapva): Uraim! Vádjaikért felelni fognak.

KRASSOWITZ: Csöndesen, kapitány! Én az udvar titoknoka, császári ezredes, az ön feljebbvalója vagyok! ön nekem jelentéssel tartozik. Legyen tisztában dolgainkkal.

KAPITÁNY (fojtottan): Megértettem, ezredes úr.

KRASSOWITZ (oktató hangon): Ezredes, csak magunk között. Ezt is fogja föl, kapitány! Tehát, Vásárhelyi úr hol tartózkodik jelenleg?

LIPOVETZKI (közbevág): Titoknok úr! Talán, előbb távollétében egy kis vizsgálódást magam végeznék.

KRASSOWITZ: Tegye azt.

LIPOVETZKI: Hol tartja mappációit ez a mérő-ember? A tér és táj leképezésének iratai Ön szerint, kapitány, hol kaphatók meg?

KAPITÁNY: Járatlan vagyok Vásárhelyi úr kunyhójában. Magáneszközei...

LIPOVETZKI (közbevág): Akkor tanulmányozza, hogyan kell betekintést nyerni! (fiókokat feszeget, nyitogat, iratokat szed elő).

KAPITÁNY (fölháborodva): De uraim!

KRASSOWITZ (parancsoló hangon): Semmi, uraim. Ezt Önnek régen meg kellett volna cselekednie.

KAPITÁNY (önérzetesen): Kardommal harcolok, zárakhoz nem értek. Katona vagyok, nem szegkovács!

KRASSOWITZ: Utasítom, sőt megparancsolom, hogy ami itt végbemegy, arról hallgat!

KAPITÁNY: Felsőbb parancs sem kötelezhet a becsület beszennyezésére. Én távozni kívánok.

KRASSOWITZ (fenyegetően): ön marad. Én Bécsből lekényszerülök ide, hogy bebizonyítsam önnek, milyen veszélyek fenyegetik birodalmunkat, ön becsületből távozni óhajt, miközben idegen hajók, törökkel titkos szövetségben járkálnak föl az Alsó-Duna folyáson és a határőrzők szem, fül nélkül tétováznak (kiabál). Az indzsellér rejtett utakon a törökkel cimborái, irataiba fölképezi az egész vonalat s ki tudja mely megbízatásokra? Széchenyi, az ángol mániás bolond gróf gőzössel tesz kéjutat ebbe a mocsárvilágba. Ugyan, miért? (Gúnyosan.) Becsület! Azt ismerik a tiszt urak, kardmarkolatot csapdosnak, ezt értik, de ésszel, fondorlattal nem képesek védelmezni a birodalmat.

KAPITÁNY: Ez a kutatás, vizsgálódás talán a haza óvása?

LIPOVETZKI (diadalmasan): íme a titkos mappáció. Nemcsak az innenső part, de a túlsó rész is. Nos, oda hogyan jutott a tisztelt indzsellér? És mire jó ez neki?

KAPITÁNY: Járt át a folyam túlsó partjára is. Dolgozni ugyan alig engedi a török, de ő amit megfigyelt ott, ideát lejegyzi.

KRASSOWITZ (méltósággal): Ön kitűnő ember, kapitány! Lát! Tud!

KAPITÁNY: A magunk érdekében, nemzet és haza hasznára tévé.

LIPOVETZKI: Elfogult, de hasznos, amiket mond. Beszéljen.

KAPITÁNY (mintegy folytatja előbbi gondolatát): Tehát a jót cselekszi.

LIPOVETZKI (teljes gúnnyal): És éjjel-nappal fárad. Ennyi kiváló följegyzést! (Meglepetéssel.) Ahá. Rózsaszín szalaggal átkötött szagos iratcsomag. Mélyedjünk csak a szín titkaiba.

238