Vízgazdálkodás, 1974 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1974-02-01 / 1. szám
5. kép. Elárasztott rizsföldek a BAC-HUNG-HAI öntözőrendszerben (A szerző felvétele) lódnának. A fenti elképzelések a háborús események miatt jelenleg csak tanulmányok formájában léteznek. A Thai Binh folyó hossza 270 km. Három legfontosabb mellékfolyója a Cau, Lucnam, Thuong. A maximális vízhozam Phalai-nál 4000 m3/s, a minimális vízhozam 15 m3/sec. Ezeken kívül legjelentősebb folyórendszerek: Ma, Ca, Chu és a Ngan Sau. A Vörös folyó és a Thai Binh folyók deltája évenként átlagosan 50 m-rel nyomul előre a tengerbe. Fontos feladat a delta területének bekapcsolása a termelésbe. Az árapály zsiliprendszerekkel a magas vízállásnál a folyók vizét beengedi a delta földterületére, majd lezárják a zsilipkapukat, ezzel is elősegítik a területék mielőbbi feltöltődését. Vietnamban a vízfolyásokat ősidők óta használják vízi közlekedés és szállítás céljaira. A Vörös folyón, a Hanoi-ig kiépített szakaszon tengeri hajók is közlekedhetnek. A Vörös folyó felső folyásán kisebb hajókkal Yen Bai-ig hajózható. A Lo mellékfolyó Thao Bai-ig, a Thai Binh folyó a Bambusz csatorna betorkollásáig, a Bambusz csatorna pedig teljes hosszában hajózható. A Ma és a Ca folyók csak csónakokkal, bárkákkal járhatók. A sok csapadék, amely nagy intenzitással hosszú időn át esik, igen nagy ölöntésdket és belvizeket eredményez. A belvízrendezést a termőterület mintegy 70%-án elvégezték. A belvizes időszak általában a folyók magas vízállásával esik egybe, mikoris a folyók szintje mintegy 7—8 m-rel magasabb a terep szintjénél. A külvizeket ezért elválasztják a belvizektől, és lehetőleg visszatartják. 1957-ben 310 000 hektár állt belvízelöntés alatt a Vörös folyó vízgyűjtő területén. Űjabban nagyobb teljesítményű szivattyútelepek építésével igyekeznek a belvízkárokat csökkenteni. A vízgazdálkodási létesítményeik az amúgyis szűkös termőterületből viszonylag sok területet foglalnak el, és ez sokszor a fejlesztés gátjává válik. Vietnamban központi helyet foglal el az erózió elleni védelem. A dombvidékeken a földművelés igen sok helyen megszakítja a talajképződés természetes folyamatát és a talajban lateritkéreg képződik. A laterítesedés az erdők gyors pusztulása miatt is erősödik, s ellene új erdőtelepítésekkel igyekeznek védekezni. Az ország hegy- és dombvidéki jellegéből következik, hogy a vízenergia-készletük jelentős. A gazdaságosan kiépíthető vízerőművek teljesítményét 13 millió kW-га becsülik. A Vietnami Demőkratikus Köztársaság természeti viszonyai a földművelést egész éven át lehetővé teszik. A meleg trópusi klíma, a sűrű vízhálózat és a bőséges csapadék kedvez a növényzet fejlődésének. Itt évente kétszer aratnak és esetleg még kiegészítő növényeket is termelnék. Az öntözés a földművelés alapja, éppen ezért az öntözőcsatornák építése mar 2000 évvel ezelőtt megindult. Vietnam kettéosztása után azonban az északi részen, a VDK területén a helyes felszíni vízgazdálkodás alapvető létkérdéssé vált. Ugyanis az északi országrész 15 millió ha nagyságú területéből csak 2 millió ha a sík vidék. A sík vidéken kell biztosítani a 20 millió lakosú ország teljes élelmiszer-szükségletének megteremtését. Ez főleg rizstermelést jelent, mivel a szántóterület 80%-át rizs foglalja el. Az öntözésre főleg télen kerül sor, mivel az évi csapadék 70—80%-a az esős nyári évszakban hull le. Az öntözést megnehezíti, hogy a területnek csak egy részén lehet gravitációsan öntözni, ugyanakkor az öntözés gépesítése még viszonylag alacsony fokú. A rizsnek két főtermését takarítják be. Az elsőt, amely októbertől júniusig a másikat, amely júniustól októberig fejlődik. Mivel időben a két termés átfedi egymást, 1—2 hónapon át a rizst palántaágyásokban termesztik, majd kézzel ültetik át a termőterületre. A júniusi rizs a téli száraz időszakban vegetál, ékkor termelésének legfőbb problémája a nedvesség biztosítása. Az októberi rizs ugyanakkor az esővízből táplálkozik és a sok csapadék miatt a rizs növekedésének legfőbb nehézsége a túlárasztás, amelyet igyekeznek meggátolni. Az ún. csökkentett elárasztásos módszert használják, a víz a rizsföldeken 10—15 cm-es vastagságban csak a növekedés időszakában áll a palántaágyasokban. Az öntözőrendszerek növekedése a népi hatalom megszilárdulásának idején rendkívül meggyorsult. 1955-ben 922 000 19
