Vízgazdálkodás, 1974 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1974-08-01 / 4. szám
A vízügyi igazgatóságok el nem idegeníthető területén létesített hétvégi üdülőtelepek kérdéseiről Társadalmunk gazdasági fejlődése hozta magával, hogy a lakosság viszonylag széles rétegeiben kialakult az igény saját tulajdonú hétvégi házak, nyaralók, kertek iránt. Ezen, egyébként jogos igény egyes problémáival a Magyar Televízió „Kerítések” című adása és Komlós János egyik műsora sokrétűen és visszhangot kiváltban foglalkozott. Magam részéről az. üdülőtelepek egyik speciális esetével, a vízügyi létesítmények partján kialakult és kialakulóban levő üdülőtelepek kel kívánok foglalkozni. Mielőtt magát a kérdést érinteném, szükségesnek látszik néhány fogalom meghatározása. A magántulajdonú vagy bérelt kisparcellák és a rajtuk levő épületek hasonló kivitelűek, mégis különböző célokat szolgálhatnak, amely célok azonban meghatározzák a felhasználás módját és jellegét. A nyaralótelepeken létesített huzamosabb, akár hetekig tartó ottlétre alkalmas épületek, nagyobb beruházást, nagyobb alapterületű telkeket, fejlettebb kommunális ellátottságot igényelnek. Távolságuk is nagyobb lehet az állandó lakhelytől. A hétvégi pihenők nyilvánvaló kisebb igényű, kisebb beruházással megoldható épületeket kisebb alapterületű parcellát és szerényebb kommunális ellátottságot 'kívánnak meg. Távolságuk a lakhelytől lényegesen kisebb lehet, mint a nyaralótelepeké. Még a hétvégi üdülőtelepek fogalmát is érdemes elválasztanunk, azonban a városközeli, legalábbis régebben mezőgazdasági kisárutermelő célt szolgáló kertségektői, amelyek újabban elsősorban gyümölcstelepekként, állami tartalékföldeken létesülnek és lényegében hasonlítanak, ha szervezettségi fokuk nem is éri el azokét, a régi szőlőskertekhez és hegyközségekhez. A hétvégi üdülők létesítésével kapcsolatban, az újra meginduló telepítések néhány esztendeje óta, állandó vita tárgya az egyes parcellák nagysága. A gyakorlati helyzet ma az, aminek hibás voltára a televízió már idézett adásaiban és a napisajtóban is többször rámutattak, hogy azzal a meggondolással, hogy minél több embernek jusson, a telkek méreteit túl kicsire szabják, így végül a város sűrűségéből kiszabadulni vágyó családok szinte még nagyobb sűrűségbe kerülnek, ráadásul még falaikkal el sem választva egymástól. Ezt a hibát utólag korrigálni nem lehet, de csökkenteni igen, az építés bizonyos szabályozásával. A kirándulóhelyek fogalmát is lényeges meghatároznunk és elválasztanunk az előzőekben tárgyaltaktól. Ezeket látogatóik nem rendszeresen keresik fel, a közönség tehát változó, alkalmankénti és az adott hely létesítményeivel kapcsolatban semmilyen anyagi (beruházás) érdekeltsége nincs. A nagyobb vonzási központú üdülőhelyek és nyaralóhelyek egyszerre lehetnek kirándulóhelyek is. Pl. a Balaton környéke, de a kisebb területű és kicsi vonzási központú nyaraló vagy hétvégi üdülőtelepek szükségszerűen elválasztandók a kirándulóhelyektől, tekintettel arra, hogy a növelt forgalmat és igénybevételt eleve nem bírják el. Nyilván e fogalmak egymástól való elhatárolása ellenére konkrét esetekben a határvonalak elmosódnak, pl. a Balaton környékén nyaralóvá alakul a présház, szerencsés fekvésű városközeli telkeken nyaraló is létesíthető, vagy a hétvégi üdülőtelepeken is lehetséges kedvtelésből, a saját igények kielégítésére mezőgazdasági termelés. Mindezen átfedések ellenére azonban egy-egy új telep létesítésekor szükséges, hogy annak jellegét, a létesítésben részt vevő szervek és az azt megvalósító egyének közössége alapvetően meghatározza, egyben kívánatos, hogy az érdekelt intézmények és egyének valamilyen szervezett formában intézzék kölcsönös érdekeltségű ügyeiket. A hétvégi üdülőtelepek speciális esetét képezi a vízügyi létesítmények közelében létesített és jórészt el nem idegeníthető állami területen kialakított, most alakulóban levő üdülőtelepek. A Tiszántúl nagy területein a földrajzi adottságok következtében aránylag kevés az üdülőtelepek vonzási központját képező földrajzi objektum (tó, folyó, hegy, erdő). A lakosság érthetően örömmel fogadta, hogy a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság tulajdonképpen önkéntes kezdeményezéssel egyik leglényegesebb mesterséges alaplétesítménye a Keleti Főcsatorna mentén, különböző körzetekben bérelt parcellákon hétvégi ház létesítésére adott lehetőséget. Figyelembe véve a földrajzi adottságokat, a közlekedési és települési viszonyokat és a lakosság foglalkozásbeli struktúráját, a Keleti Főcsatorna mint üdülőterületi vonzási góc elsősorban Debrecen, valamint a csatorna menti hajdúsági mezővárosok: Tiszalök, Tiszavasvári, Hajdúnánás, Hajdúdorog, Hajdúböszörmény és Hajdúszoboszló lakossága számára jön szóba főleg az ipari, értelmiségi és alkalmazotti réteget érintően, tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági lakosság hétvégi szabad idejét inkább a háztáji területek művelésére fordítja. Maguk a telepek elsősorban a csatornát átszelő közúti hidak két oldalán, mindkét parton létesültek a konkrét feltételektől függően és jelenleg még nagymértékben eltérő kiépültséggel. A magam részéről e telepek egyikével a 4-es főútvonal hajdúszoboszlói szakaszának a csatornát átívelő hídja mentén létesült teleppel kívánok foglalkozni, amely elsősorban Debrecen és Hajdúszoboszló vonzási körébe esik és amely csaknem telítettnek és kiépültnek tekinthető, és jó példája általában is a hasonló létesítményekkel kapcsolatos összes kérdéseknek. A felmerülő kérdések több csoportba sorolhatók. Ezek: 1. köz- és önigazgatási, valamint jogi kérdések, 2. építészeti kérdések, 3. kommunális kérdések, 4. közegészségügyi kérdések, 5. a csatorna igénybevételének kérdései, 6. környezetvédelem, 7. vagyonvédelem kérdései. 1. Köz- és önigazgatási, valamint jogi kérdések Amint arra egyébként a „Kerítések” című adásban is utalás történt, a bérleti jogviszony alapján létesülő üdülőtelepek számos jogi és önigazgatási kérdése megoldatlan. A bérlők és a bérbeadó által megkötött szerződés meghatározza a bérlők jogait, kötelezettségeit és lehetőségeit, azonban nem intézkedik egyelőre hatásos jogszabályok híján egyértelműen a bérleményeken létesített ingatlanok elidegeníthetőségével kapcsolatban, magának a bérleti jogviszony átruházásával kapcsolatban. Egyelőre rendezetlen kérdés a bérelt területen levő ingatlan adózása, amely a telekkönyvi tulajdon jellegű ingatlanoknál méltányosabb, de valamiféle rendezést igényel és rendezetlen továbbá — bár erre helyenként van spontán példa — a bérlők egymáshoz való viszonya, azaz az önigazgatás kérdése. Bizonyos nagyságrenden túl adott üdülőtelep igénybevétele, annak rendeltetésszerű használata, bizonyos önigazgatási szervezettség nélkül elképzelhetetlen! Ilyen önigazgatási szerv létrehozása a bérbeadó részére is előnyös, hisz konkrét csatornát jelent a telep egészét érintő kérdések rendezésére. Az ilyen önkormányzati szerv számára, nyilván a megfelelő módosításokkal, a korszerű és speciális igényeket figyelembe véve, például szolgálhatnak a területünkön évszázados múlttal rendelkező szőlőskertek és hegyközségek önkormányzata, amelyet üdülőtelepi intéző bizottságnak nevezhetnénk. 157
