Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-04-01 / 2. szám
A két Zsigmondy által megkezdett hazai kútfúró tevékenység tudományos és gyakorlati szempontból egyaránt felbecsülhetetlen jelentőségű: az Alföld geológiai alkatának egyre teljesebb és mély'ebb megismeréséhez vezetett s előkészítette országunk talán legnagyobb természeti kincsének, hatalmas szénhidrogén-készletének feltárását. A nagy szakismeretet, tudományos előrelátást kívánó artézi kútfúrás azonban az alapvető műszaki problémák megoldása után hosszú időre a nyereségvágytól hajtott vállalkozók, alacsony képzettségű kútfúrók — a vízkincs megóvását és a megbízók érdekeit egyaránt semmibe vevő — konjunkturális tevékenységévé züllött. Ezt a törvényhozásnak és közigazgatásnak sokáig nem sikerült korlátoznia és megrendszabályoznia. Ennek tulajdonítható, hogy a legjobb szakemberek érdeklődése egyrészt a geológia, majd a szénhidrogénkutatás, másrészt a mérnöki mélyépítés felé fordult. A század utolsó évtizedétől kezdve Zsigmondy Béla működésének fő területe is a mélyépítés, s annak is a legnagyobb felkészültséget kívánó ága, a hidak alapozása lett. A múlt század végén és a századfordulón épült legjelentősebb hídjaink alapozási munkáit általában ő végezte. (A bp-i Ferenc József-híd — ma: Szabadság-híd, a Margit-híd, a komáromi Kis-Duna-híd, a csongrádi Tisza-híd stb.). De a kútfúrással sem hagyott fel, s a kényesebb műszaki feladatot jelentő — főleg a városi vízművek alapjául szolgáló — kútfúrások megoldása érdekében később is a Zsigmondy-céghez fordultak. P. Károlyi Zsigmond A felhasznált irodalomból: 1. Mihályfi J.: Lechner Lajos. = Magy. Mérn.- és Ép.Egyl. Heti Értesítője, 1897. — Edvi Illés A.: Budapest műszaki útmutatója. Bp. 1896. — Granasztói P.: Budapest és Szeged, két jellegzetes magyar város a század végi városépítés időszakából. = Ép.- és Közi.-tud. Közi. 1964. 3—4. sz. 403—415.p. 2. Farkass K.: A közegészségügyi mérnöki szolgálat. Bp. 1902. (A m. kir. földmívelésügyi miniszter kiadványai. 1901. 30. sz.) 3. Zsigmondy Béla. = Magy. Mérn.- és Ép.-Egyl. Közlönye, 1916. évf. 6. sz. TISZTA TENGER A csatorna fölött miniatűr egyszínű pályát szereltek fel. A fürgén mozgó kocsi hűen követi a hozzáerősített delfinmodell mozgását. A reakcióerőt és a többi adatot pontos műszerek rögzítik. Amikor azonban a modellt lekapcsolják a kocsiról, kiderül, hogy ezúttal élő, a fekete-tengeri fürdőhelyek közelében gyakran látható delfin szolgált vizsgálati alanyul. Az állat mozgását fotoelektromos készülékekkel is figyelemmel kísérték. A fent leírt kísérletet Szevasztopolban végezték az Ukrán Tudományos Akadémia tengerbiológiai intézetében, ahol a munka zoológusok, hidrobiológusok és bionikái szakemberek együttműködésével folyik. Élő szervezetek beható vizsgálatával ugyanis számos, mérnököket és konstruktőröket izgató probléma nyerhet megoldást. Eddig egyetlen külföldi oceanográfiai intézmény sem rendelkezik ilyen, állatkísérletek lefolytatására is alkalmas csatornával. A déltengeri vizeket kutató biológiai intézet már száz éve működik. A szevasztopoli kutatóbázis szervezését Mikluho—Maklaj, a híres orosz tudós utazó kezdeményezte. Az intézet tekintélye egyre nő. A Nemzetközi Oceanográfiai Bizottság rendelésére, Zoszim Finyenko kandidátus több kötetes, a világtengerekkel kapcsolatos problémákat és az elsődleges tengeri képződményeket tárgyaló munkát ír. Az amerikai Woodhallban működik egy oceanográfiai intézet, amely a Szevasztopolban tökéletesített szénizotópos hínárterméshozam-meghatározási módszer iránt érdeklődik. A Földközi-tenger biológiai tömegével kapcsolatos szovjet felmérések általános elismerést vívtak ki. Az intézet a tengerek élőanyag készletének mcionális felhasználásával kapcsolatos problémákat különös figyelemmel kezeli. A Fekete-tengeren folytatott kutatások során meghatározták a víz zooplankton hozamát, azaz a tengeri biomassza újratermelődését. Ez a munka jól felhasználható a létrehozandó irányított tengeri gazdaságokban is. Érdekes eredményeket kaptak a Fekete-tenger fenékhínár készletének meghatározása és felhasználási lehetőségeik vizsgálata során is. Az utóbbi munkát a moszkvai állandó népgazdasági kiállítás aranyéremmel jutalmazta. A világtengerek titokzatos és ismeretlen világának felkutatása széles fronton, a legújabb technikai eszközök segítségével folyik. A szevasztopoli tudósok megfordulnak az Atlanti-óceánon, Japán partjainál, az Indiai-óceánon és az Európát övező tengereken is. Nemrég tért haza többéves kutatóútjáról az Akagyemik Vernadszkip kutatóhajón O. Mironov, aki kollégáival a Csendes- és az Indiai-óceán, valamint a világtengerek kőolajszennyeződésének problémáját vizsgálta. Munkájukhoz kapcsolódó téma: „A tengerek ipari és kommunális eredetű beszennyeződésének oceanográfiai aspektusai”. Az intézetben nemcsak a szennyvizek optimális hidrológiai feltételeit tanulmányozzák, hanem a tengerek tisztaságának megőrzését szolgáló konkrét javaslatokat is tesznek. Már elkészült Nagy-Jalta és más partmenti városok szennyvízellenőrzési terve. A jövőbe tekintő tudósok azonban a mai problémákat is szem előtt tartják. Nézzünk talán egy példát. Ismeretes, hogy a tengeri puhatestűek szívesen megtelepednek a hajók fenekén, ami érezhetően csökkenti sebességüket. Az intézet egy sor iparági intézménnyel karöltve olyan védőfestékeket dolgozott ki, amely elveszi a puhatestűek kedvét a víz alatti építményektől és hajófenekektől. Ezzel egyidejűleg tökéletesítik az ultrahangos tisztítási módszereket is G. Mihajlov APN 30
