Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1973-04-01 / 2. szám

DÉLVIÉP, Keviterv nélkül, amelyek még 1972. évben nem az átlagos bér- és jövedelemszabályozók szerint működtek) végrehajtott bérfejlesztése 2,8% volt, az egy főre jutó nettó részesedés 1755 Ft volt, az 1971. évi 1455 Ft-tal szemben.

—■ Az ipari ágazatba sorolt OVH közvetlen felügyelete alá tartozó Vízgépészeti Vállalat végrehajtott bérfejlesztése 2,9% volt. Az egy főre jutó nettó részesedés az 1971, évi 2268 Ft-ról, 3422 Ft-ra emelkedett.

—■ Összességében az OVH felügyelete alá tartozó vállalatok egy főre jutó nettó részesedése 2467 Ft volt, amely egy havi bérnek felel meg.

—- A költségvetésből gazdálkodó szerveknél a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bére a vízügyi igazgatóságoknál 3,8%-kai, a társulatoknál 2,9%-kal emelkedett az 1971. évhez viszonyítva.

A vízügyi igazgatóságoknál a részesedésből származó jövedelem előzetes számítások szerint a bérköltség százalékában 4,8%, a társulatoknál 9,6%.

Az eredmények azt mutatják, hogy a személyi jövedelemszabályozási rendszer a vízügy különböző területein működő szerveknél még biztosítani tudott az elmúlt évben minimális jövedelemnövekedést, de csak preferenciákkal, erőteljesen csökkenő tendenciával és igen ellentmondásosan. A személyi jövedelemszabályozás jelenlegi rendszere és a vízügyi ágazat sajátos feladatai közötti ellentmondások az utóbbi időkben kiéleződtek és a vízgazdálkodási feladatok növekedésével a szabályozók változatlansága esetén ezeknek az ellentmondásoknak továbbéleződése elkerülhetetlen.

A bér- és jövedelempolitika fő irányvonalát — több más intézkedéssel együtt — 1973. évre az MSZMP Központi Bizottságának 1972. novemberi állásfoglalása, valamint az 1973. évi népgazdasági terv határozza meg. Ezek figyelembevételével a vízügyi szervek részére az alábbi főbb feladatokat jelöljük meg.

A gazdaságpolitikai célok és a gazdasági feladatok végrehajtása érdekében 1973. évben az a törekvés, hogy a fejlődés mindjobban igazodjék a IV. 5 éves terv céljaihoz és arányaihoz, ezzel párhuzamosan megszilárduljanak a népgazdaság fejlesztésében, egyensúlyának javításában elért eredmények. A gazdasági építőmunka fő követelményei 1973. évben — többek között — a következők:

,,A fejlődés járjon együtt a termelékenység és a hatékonyság további jelentős növekedésével. Konkrét intézkedéseket kell tenni a vállalatok gazdasági eredményeinek növelésére, a munka termelékenységének gyorsabb ütemű fokozására, a termelési költségek csökkentésére, a lekötött eszközök jobb kihasználására.”

A népgazdaság fejlődése szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy a termelés tényezőivel a vállalatok mennyire hatékonyan gazdálkodnak, a termelőeszközöket mennyire intenzíven használják ki, az élőmunka tartalékainak feltárásával, az üzemi munkaszervezés segítségével a meglevő létszámot mennyire hatékonyan foglalkoztatják, a felszabadult létszámot hogyan csoportosítják át, mennyiben valósítják meg az alkalmazotti létszám csökkentését.

E célból valamennyi vízügyi szerv vizsgálja meg,

— hogy a termelékenység gyorsabb ütemű fokozására milyen konkrét intézkedéseket kíván tenni. Fokozottan vonatkozik ez a VIKUV, Dunakanyar Vízmű Vállalat, Középdunavölgyi, Körösvidéki, Alsódunavölgyi, stb. vízügyi igazgatóságokra, mivel ezeknél a szerveknél 1972. évben a termelékenység csökkent;

— az alkalmazotti létszámemelkedés okait és a vizsgálat alapján tegye meg a szükséges intézkedéseket.

,,A nemzeti jövedelem felhasználásában érjük el az ötéves tervben körvonalazott fő arányokat, ezért a felhalmozási alap még mindig csak mérsékelten növekedjék. A fogyasztás bővülése adjon módot életszínvonal-politikai céljaink valóra váltásához, mindenekelőtt ahhoz, hogy az állami ipar és építőipar munkásainak reálbére és reáljövedelme az átlagosnál gyorsabban emelkedjék.”

Az 1973. évi életszínvonal-politikai intézkedések közül igen jelentős a felügyeletünk alá tartozó ipari, építőipari vállalatok, valamint az ágazatba tartozó négy vállalat (VIKUV, FOKA, Fővárosi Vízművek, Fővárosi Csatornázási Művek) ipari és építőipari munkásainak, valamint közvetlen termelésirányítóinak március 1-vel életbe lépett béremelése. A vállalatok feladata ennek differenciált, illetve a saját bérfejlesztésükkel együtt történő felosztása.

Ez az intézkedés az ágazatba tartozó többi vállalatok, valamint a költségvetési szervek hasonló beosztású dolgozóit nem érintette. Ezeknek a szerveknek a munkaszervezéssel, a munkaerőgazdálkodással, a termelékenység gyorsabb ütemű emelésével, a vízmű vállalatoknak a kapott bérpreferenciával, a létszám- és bérgazdálkodással, általában a hatékonyság növelésével célszerű elérni, hogy a dolgozók jövedelem-növekedése 1973. évben minimálisan 4% legyen.

A munkaügyi apparátusnak az események passzív követése és kiszolgálása helyett aktív kezdeményezőknek kell lenniük a gazdasági hatékonyság legoptimálisabb megoldása, az előrejelző információk feldolgozása és ennek alapján a döntések előkészítésében.

A felsőfokú munkaügyi tanfolyam ezeknek a követelményeknek megoldásához konkrét segítséget nyújt.

Gerő Györgyné

63