Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-04-01 / 2. szám
tak, akik vállalták munkájának folytatását, akiket különböző, de egymást szerencsésen kiegészítő tevékenységű területük ellenére egyesített ez az örökségvállalás: a vízügyi politikus Trümmer Árpád, az elméleti hidrológus Németh Endre és a műtárgyépítő Lampl Hugó. Ök alkották, a ma már kevéssé ismert, „Hármas Öntözési Bizottságot” és ők, valamint a Vízrajzi Intézet Tervező Csoportja, dolgozták ki a Tisza-völgy öntözésének programját, első terveit, s készítették elő a munkálatok megkezdését biztosító 1937 :XX. t.c.-t, az úgynevezett „Öntözési törvényt”. A három munkatárs e szoros kapcsolata ugyan csak a kezdeti legfontosabb feladatokra szorítkozott: Trümmer a vízügyi szolgálat élére, Németh pedig a Műegyetem vízépítési tanszékére került — eredményes együttműködésük azonban továbbra is fontos tényezője maradt az öntözésügy fejlődésének. Az öntözésügyek közvetlen irányítója, az ekkor szervezett Országos Öntözésügyi Hivatal műszaki vezetője (jóllehet elnöke, a kor gyakorlatának megfelelően egy politikus-jogász, Kállay Miklós volt) a soron következő műtárgyépítési feladatok leghivatottabb szakértője — Lampl Hugó lett. A munka nagy lendülettel indult meg s még sikerült kihasználni a harmincas évek második felének gazdasági lehetőségeit a legfontosabb munkálatok megkezdésére és a földmunkás szegényparasztság munkanélküliségének megszüntetésére. (Lásd: Időszerű vízépítési közmunkák a munkanélküliség okszerű leküzdésének szolgálatában. = V. K. 1938. 3. sz. 19 p.) A Békésszentandrási Vízlépcső (duzzasztómű és hajózsilip, 1936—1942), a Tiszafüredi Öntözőrendszer (1940) és a Hódmezővásárhelyi Öntözőrendszer (1947), a megfelelő szivattyútelepekkel, valamint a Keleti-főcsatorna építésének megkezdése és a Tiszalöki Vízlépcső tervezése jelzik ennek a munkának az eredményeit, s az úttörő feladatokat megoldó intézménynek, vezetőjének és munkatársainak rátermettségét. A hivatal ugyanakkor — éspedig Lampl közvetlen irányításával és aktív közreműködésével — a Tisza-völgy öntözése szempontjából is fontos régi, nagy terv, a Duna—Tisza-csatorna tervének kidolgozását is elvégezte, annyira, hogy már a csatorna felső szakaszának építését is megkezdhették. (Lampl—Hallóssy: A Duna— Tisza Csatorna ... Bp. 1947.) Az úttörő munka elvégzése után az 1940-es évek végén történt átszervezések az Öntözésügyi Hivatalt megszüntették, és az elnöki megbízás alól felmentett Lampl Hugó főmérnöki beosztásban folytatta — töretlen lendülettel — nélkülözhetetlen munkáját a Tiszalöki Vízlépcső építésénél: a munkagödör talajvízszint-süllyesztésének megtervezésével és ellenőrzésével. Ugyanakkor pedig újabb és újabb és egyre jelentősebb szakirodalmi munkákban foglalta össze vízépítési tevékenysége: a műtárgyépítés, a talaj vízszintsüllyesztés és utóbb az árvízvédekezésnél is egyre fontosabbá váló szádfalazás stb. terén gyűj-A Tiszafüredi Öntözőrendszer csatornahídja és csillapító medencéje (1940) 50 A Tassi Vízlépcső építése — talajvízszint-süllyesztés védelmében végzett öntőtornyos betonozással
