Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-02-01 / 1. szám
érni, hogy a lakosság 60%-a által lakott terület legyen csatornázva. Az ütem gyorsulására jellemző az is, hogy a települések vízellátásának és csatornázásának fejlesztésére a IV. ötéves tervidőszakban az előző III. ötéves terv — egyébként igen jelentős nagyságú — beruházásainak több mint kétszeresét, előreláthatóan 21 milliárd Ft-ot fordítunk. Ezt az eszközigényességet példázza, hogy az ivóvízvezetékek jelenlegi 20 ezer km-es hossza 1985-ig várhatóan meghaladja a 36 ezer km-t. A csatornázás fejlesztésének elsődleges célja a vízellátás és csatornázás közötti aránytalanság csökkentése és a közcsatorna-hálózaton elvezetett szennyvizek megfelelő tisztítása. A csatornázás fejlesztésének költségigénye jelentősen meghaladja a vízellátásét. Az ipar a népgazdaság legnagyobb vízhasználója — hangsúlyozta Dégen Imre államtitkár.— Évi frissvízigénye jelenleg is meghaladja a kétmilliárd m3 mennyiséget és az előrelátható fejlődés nyomán ez a mennyiség a következő 15 év során több mint háromszorosára növekszik. Az ipari vízhasználatokban fokozatosan meg kell valósítani a takarékosabb vízgazdálkodást. Egyrészt be kell rendezni a többszörös vízhasználatot lehetővé tevő, üzemen belüli vízforgatásra, másrészt olyan irányban kell fejleszteni a különböző gyártási technológiákat, hogy egységnyi termék előállításához fajlagosan kevesebb vízre legyen szükség. A koncepció az öntözés fejlesztését a mezőgazdaság igényeivel, az öntözéses gazdálkodás egyéb üzemi feltételeinek kialakulásával összhangban jelöli meg. Így az időszak végére azzal számolunk, hogy az öntözésre berendezett terület a jelenlegi 460 ezerrel szemben mintegy 800 ezer hektárra növekszik. Ennek jelentős lépése, hogy a Kiskörei Vízlépcső és öntözőrendszer ez évben már üzembe lép és az érintett területen már vizet is szolgáltat. A következő 10—15 esztendőben jelentős minőségi változás várható az öntözés műszaki megoldásaiban is. VÍZRENDEZÉS, árvízvédelem A belvizek káros hatásainak elhárításában és a hegy- és dombvidéki vízfolyások rendezésében azt az alapelvet követjük, hogy a hasznos víz visszatartását, tárolását és a káros vízmennyiség levezetését mind az üzemi és üzemközi, mind a főművek tervezésekor összehangoltan, egységes rendszerben kell megoldani: a belvízzel is gazdálkodni kell — állapította meg az OVH elnöke, majd így folytatta: — Nem elégedhetünk meg azonban csupán a felszíni vízborítás levezetésével. A káros felszíni vizek levezetése mellett, meg kell valósítani a talaj vízháztartásának, a talajvízszintnek szabályozását, a dombvidéki területeken a talajvédő gazdálkodás bevezetését, az erózió elleni védelmet. Ennek érdekében a különböző műszaki megoldásokat (alagcsövezés, több célú tárolás, vízmosáskötés, stb.) összehangoltan — a komplex melioráció részeként — alkalmazzuk. A vízrendezési munkákat gazdaságossági számításokkal megalapozott sorrendben, a mezőgazdasági termelés igényeivel összhangban kell valóra váltani. Ezzel kapcsolatban egyes területeken előfordulhat, hogy a vízrendezésnél népgazdasági szempontból hasznosabbnak Ígérkezhet a művelési ág megváltoztatása, az adott terület fásítása a rét- és legelőgazdálkodás bevezetése. Földrajzi helyzetünknél fogva hazánkban a vízgazdálkodás egyik legfontosabb területe az árvízmentesítés és az árvízvédelem. Védelmi műveink hosszúsága és az árvízi elöntések által veszélyeztetett terület hazánkban a legnagyobb az európai államok közül. Az árvízvédelem fejlesztése az utóbbi időben meggyorsult. A IV. ötéves terv során a védelmi művek erősítésére több mint egymilliárd Ft-ot fordítunk és számottevően fejlesztjük a védekező szervezet felkészültségét, és felszereltségét. Mindezek ellenére az árvízvédelmi helyzet még nem mindenütt kielégítő, — mondotta az OVH elnöke, majd ismertette, hogy a 4200 km hosszúságú árvízvédelmi vonalaknak jelenleg alig több mint felét építettük ki a kellő biztonságot adó méretre és az árvízveszélytől veszélyeztetett mintegy 25 ezer km2 területnek csak 40 százaléka védett kellő biztonsággal. A fejlesztési koncepció célul tűzi ki, hogy gyökeres fordulatot, nagyarányú haladást, nagyobb biztonsági szintet kell elérnünk az árvízvédelemben. A folyó menti töltésrendszer védőkéDességének növelése mellett új műszaki megoldások alkalmazásával, területi védelmi rendszerek, lefolyásszabályozó beavatkozások, árvízi tárolók, síkvidéki vésztárolók, árapasztó csatornák, lokolizációs töltések építésével kell növelni az árvízvédelmi biztonságot. Emellett erősítjük a védekezés szervezetét, növeliük felkészültségét úi típusú, korszerű gépekkel, hírközlő berendezésekkel, járművekkel és világítási eszközökkel. NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK A magyar vízgazdálkodás fejlesztésének alapvető kérdése, hogy az előttünk álló feladatokat az összefüggő természeti egységet alkotó vízgyűjtő terület elve alapján a szomszédos országokkal együttműködve oldjuk meg. A határvizekkel kapcsolatos vízügyi feladataink megoldására mind az öt szomszédos országgal kétoldalú vízügyi egyezményünk van, amelyek a legtöbb közös vízgazdálkodási kérdés rendezéséhez megfelelő alapot adnak, —• mondotta az OVH elnöke, majd így folytatta a tájékoztatóját: A kétoldalú vízügyi kapcsolataink továbbfejlesztése mellett erősíteni kell többoldalú vízgazdálkodási kapcsolatainkat is a szomszédos országokkal. Elsősorban a KGST Komplex Programban megjelölt irányelveknek megfelelően, a szocialista integráció keretében, részint a nagyobb közös érdekű munkák együttes erővel történő elvégzése, másrészt a vállalatközi termelési koope4
