Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1973-02-01 / 1. szám

A Hold felé száguldó űrhajósok útjuk során szakadatlanul jelezték, hogy utazó magasságuk szögéből a Földön mindössze két ember alkotta mű körvonalai voltak felfedezhetők: minden egyebet elnyelt a végtelen űr. Ezek közöl egyik a nagy Kínai Fal, másik az Amerika nyugati partvidékén épülő fő akvadukt, a kaliforniai nagy öntözőmű látványa volt. E gigantikus berendezés — a legnagyobb és legbonyolultabb polgári építkezés, amit az ember fia valaha is tervbe vett. A berendezés megépítése nyomán Észak-Kalifornia folyóinak óceánoknak beillő víztömegét vezetik majd az ország déli felének terméketlen homoksivatagára, a kiaszott, túlnépesedett sivatag városaiba. Most, miután e mű 9/10 része már elkészült, a beruházás feneketlen bendője két milliárd dollárt nyelt el: pontosan kétszer annyit, mint annak idején a Sankt Lorenz tengeri út és hatszor többet, mint a Panama-csatorna teljes megépítése. (Igaz, hogy ez az összehasonlítás manapság kissé csalóka képet ad, mert a mai és az akkori dollár nem azonos értékeket fejez ki. A szerk. megjegyzése.) Ha pedig e vezetékrendszer az ezredforduló után teljes kapacitással működni kezd, az összköltség kamatokkal, üzem- és üzemfenntartási kiadásokkal együtt már a 11 milliárd dollárt is elérheti.

Egyik amerikai pénzember a tapasztalatok hatására találó módon jegyezte meg: ez lesz a világtörténelem legdrágább vízvezeték- és öntözőrendszere.

Alapjában véve ez az egész mű nem egyéb, mint újraelosztása, korrelációja annak, amit a természet kellő egyensúly nélkül hozott létre az idők során a termeszbollyá zsúfolódott embervilág számára. Miközben ugyanis az ország északi harmadának hozzáférhető vízkészlete 70 százalékban veszendőbe megy, az ország 77 százalékának vízszükséglete a két déli harmadon jelentkezik: az aszályos délen, — ahol jelentős ipar követeli a maga jogait — 10 millió ember él itt és az évi összes csapadékmennyiség gyakran a 130 millimétert is alig éri el. (Európában a kedvezetőlen átlagos csapadék mennyisége 600—850 milliméter. Hazánkban az évi 550—650 milliméternyi csapadékot tekinthetjük jellemzőnek. Ha e csapadékmennyiség jelentősen e mérték alá süllyed, azt már megsínyli a mezőgazdaság. Megj. a szerk.).

Az új öntözőrendszerben az északi országrész bőségét, amely ez ideig nagyrészt hasznosítás nélkül a tengerbe zúdult, a mű révén odavezeti majd, ahol a természet e legnagyobb ajándéka a legnagyobb hatásfokon hasznosulhat. így például a San Joaquim-völgy alsó felében kapacitásának nagyobb hányadát kívánják felhasználni: 100 000 hektár (173 000 hold) olyan földet öntöznek majd, amelyen ez ideig csak a nyúl és a csörgőkígyó találhatott létfeltételeket. A víz e területet most már művelhetővé teszi, amelynek eredményeként évente 75 millió dollárral növekszik a terület betakarított termésének értéke. Az öntözőrendszer révén ezen felül az évente visszatérő tavaszi árvíz is megbízható módon szabályozhatóvá válik, a nyaraló-üdülőhelyek tucatjait létesítik, végül lényegesen megjavítják a hal- és vadállomány létfeltételeit.

Űj, fordított Niagara vízesés

E mű fundamentuma 21 gát és mesterséges víztároló, 22 szivattyúállomás, a 110 kilométer hosszú alagút, a csővezetékhálózat és a csatornarendszer, a 64 négyzetkilométer kiterjedésű tárolótó, amely utóbbit az USA legnagyobb gátrendszere zárja körül. E földből épített óriásmű lábazata 1200 méter széles, magassága pedig akkora, mint egy 76 emeletes felhőkarcoló. E gát tette lehetővé az ez ideig még soha meg nem zabolázott Feather River megszelídítését a Sacramentótól mintegy 110 kilométer távolságra fekvő Oroville, a régi Aranyváros kapuja előtt. A 200 méter mélységű medence elegendő mennyiségű vizet ölel körül, Kalifornia valamennyi

háztartása kereken egy évi vízszükségletének zavartalan kielégítésére. Orovillből a víz két óriási erőmű berendezésén zúdul át, amelyek a magánháztartások villamosáram-szükségletét elégítik ki. Onnan 180 kilométer távolságra a Feather river szállítja a vizet; Sacramentón át a Franciscoi öbölig. A Tracy alatti természetes tárolóban a déli parton a vizet óriás szivattyúberendezések 75 méter magasságba, az első csatornaszakaszba emelik, amelyben a vízesések révén általában önmagától déli irányba veszi útját. A betonba foglalt akvadukt helyenként olyan mély és széles, hogy rajta bármelyik szokványos méretű tengeri hajó kényelmesen közlekedhet.

A világ mezőgazdasági termelésében élen haladó egész San Joaquim völgyön lefelé ez az akvadukt szállítja a vizet városok és farmok szórajának csillapítására. Űjabb 100 000 hektár kultúrterületet tesz öntözhetővé és további olyan, mintegy 240 000 kilométernyi (415 000 hold) terület számára adnak vizet, amelyet ez idő szerint erősen fogyatkozó számú, csökkenő hozamú kutakból öntöznek és emiatt gyors segítségre szorulnak.

Az évszakonként váltakozó hozamú vízellátás szabályozására az akvaduktban Los Bánosban Fresnótól 80 kilométernyi távolságra északnyugati gátszivattyú és tárolórendszerek egész sorát építik ki. Az 5,5 kilométer hosszú San Luis-i gát alsó profilja mögött ez a világ leghoszszabb gátja — egy 50 négyzetkilométer kiterjedésű duzzasztó tó van, amely télen és tavasszal a deltából az akvadukton át a vizet visszatartja, majd nyáron és ősszel déli irányban továbbszállítja, ahol a szomjas térség lakossága, ipara és mezőgazdasága a vizet mohón magába issza. Természetes gátat alkot a San Joaquim-völgy lapos „talpa” és a sűrűn népesedett Los Angeles, továbbá Dél-Kalifornia között a Techapi-hegység. Itt 14 óriás, egyenként 80 000 lóerős szivattyúberendezés a vizet a hegy tetejére nyomja és „fordított Niagara-vízesés” formájában az alagúton át egy 900 méter magas hegyre juttatja. Ezután a vizet egy 18 kilométer hosszú hegyi „átkelőn” Los Angelesbe, San Diegóba, egész Mexiko határáig más városokba „lövik”. Ha a rendszer teljesen elkészült, végleges hossza 1100 kilométer lesz és Kalifornia népességének 68 százaléka vízszükségletét ez a mű fedezi majd.

E grandiózus vízmű gondolata egyetlen ember, Arthur D. Edmonston fejében született meg. Edmonston Skóciában látta meg a napot. Mérnöki tanulmányait a Standfordi

34