Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1973-02-01 / 1. szám

A Hold felé száguldó űrhajósok útjuk során szakadatlanul jelezték, hogy utazó magasságuk szögéből a Földön mindössze két ember alkotta mű körvonalai voltak felfedezhetők: minden egyebet elnyelt a végtelen űr. Ezek közöl egyik a nagy Kínai Fal, másik az Amerika nyugati part­vidékén épülő fő akvadukt, a kali­forniai nagy öntözőmű látványa volt. E gigantikus berendezés — a legna­gyobb és legbonyolultabb polgári építkezés, amit az ember fia valaha is tervbe vett. A berendezés megépí­tése nyomán Észak-Kalifornia folyó­inak óceánoknak beillő víztömegét vezetik majd az ország déli felének terméketlen homoksivatagára, a ki­aszott, túlnépesedett sivatag váro­saiba. Most, miután e mű 9/10 része már elkészült, a beruházás feneket­len bendője két milliárd dollárt nyelt el: pontosan kétszer annyit, mint annak idején a Sankt Lorenz tengeri út és hatszor többet, mint a Panama-csatorna teljes megépítése. (Igaz, hogy ez az összehasonlítás ma­napság kissé csalóka képet ad, mert a mai és az akkori dollár nem azo­nos értékeket fejez ki. A szerk. megjegyzése.) Ha pedig e vezeték­­rendszer az ezredforduló után teljes kapacitással működni kezd, az össz­költség kamatokkal, üzem- és üzem­­fenntartási kiadásokkal együtt már a 11 milliárd dollárt is elérheti. Egyik amerikai pénzember a ta­pasztalatok hatására találó módon jegyezte meg: ez lesz a világtörté­nelem legdrágább vízvezeték- és ön­tözőrendszere. Alapjában véve ez az egész mű nem egyéb, mint újraelosztása, kor­relációja annak, amit a természet kellő egyensúly nélkül hozott létre az idők során a termeszbollyá zsúfoló­dott embervilág számára. Miközben ugyanis az ország északi harmadá­nak hozzáférhető vízkészlete 70 szá­zalékban veszendőbe megy, az ország 77 százalékának vízszükséglete a két déli harmadon jelentkezik: az aszá­lyos délen, — ahol jelentős ipar kö­veteli a maga jogait — 10 millió em­ber él itt és az évi összes csapadék­­mennyiség gyakran a 130 millimé­tert is alig éri el. (Európában a ked­­vezetőlen átlagos csapadék mennyi­sége 600—850 milliméter. Hazánk­ban az évi 550—650 milliméternyi csapadékot tekinthetjük jellem­zőnek. Ha e csapadékmennyiség je­lentősen e mérték alá süllyed, azt már megsínyli a mezőgazdaság. Megj. a szerk.). Az új öntözőrendszerben az északi országrész bőségét, amely ez ideig nagyrészt hasznosítás nélkül a ten­gerbe zúdult, a mű révén odavezeti majd, ahol a természet e legnagyobb ajándéka a legnagyobb hatásfokon hasznosulhat. így például a San Joaquim-völgy alsó felében kapaci­tásának nagyobb hányadát kívánják felhasználni: 100 000 hektár (173 000 hold) olyan földet öntöznek majd, amelyen ez ideig csak a nyúl és a csörgőkígyó találhatott létfeltétele­ket. A víz e területet most már mű­­velhetővé teszi, amelynek eredmé­nyeként évente 75 millió dollárral növekszik a terület betakarított ter­mésének értéke. Az öntözőrendszer révén ezen felül az évente vissza­térő tavaszi árvíz is megbízható mó­don szabályozhatóvá válik, a nyara­ló-üdülőhelyek tucatjait létesítik, vé­gül lényegesen megjavítják a hal- és vadállomány létfeltételeit. Űj, fordított Niagara vízesés E mű fundamentuma 21 gát és mesterséges víztároló, 22 szivattyú­­állomás, a 110 kilométer hosszú alagút, a csővezetékhálózat és a csa­tornarendszer, a 64 négyzetkilomé­ter kiterjedésű tárolótó, amely utób­bit az USA legnagyobb gátrendszere zárja körül. E földből épített óriás­mű lábazata 1200 méter széles, magassága pedig akkora, mint egy 76 emeletes felhőkarcoló. E gát tette lehetővé az ez ideig még soha meg nem zabolázott Feather River megszelídítését a Sacramentótól mintegy 110 kilométer távolságra fekvő Oroville, a régi Aranyváros kapuja előtt. A 200 méter mélységű medence elegendő mennyiségű vizet ölel körül, Kalifornia valamennyi háztartása kereken egy évi vízszük­ségletének zavartalan kielégítésére. Orovillből a víz két óriási erőmű be­rendezésén zúdul át, amelyek a ma­gánháztartások villamosáram-szük­­ségletét elégítik ki. Onnan 180 kilo­méter távolságra a Feather river szállítja a vizet; Sacramentón át a Franciscoi öbölig. A Tracy alatti természetes tárolóban a déli parton a vizet óriás szivattyúberendezések 75 méter magasságba, az első csa­tornaszakaszba emelik, amelyben a vízesések révén általában önmagá­tól déli irányba veszi útját. A be­tonba foglalt akvadukt helyenként olyan mély és széles, hogy rajta bár­melyik szokványos méretű tengeri hajó kényelmesen közlekedhet. A világ mezőgazdasági termelésé­ben élen haladó egész San Joaquim völgyön lefelé ez az akvadukt szál­lítja a vizet városok és farmok szórajának csillapítására. Űjabb 100 000 hektár kultúrterületet tesz öntözhetővé és további olyan, mint­egy 240 000 kilométernyi (415 000 hold) terület számára adnak vizet, amelyet ez idő szerint erősen fo­gyatkozó számú, csökkenő hozamú kutakból öntöznek és emiatt gyors segítségre szorulnak. Az évszakonként váltakozó hoza­mú vízellátás szabályozására az akvaduktban Los Bánosban Fresnó­­tól 80 kilométernyi távolságra észak­­nyugati gátszivattyú és tárolórend­szerek egész sorát építik ki. Az 5,5 kilométer hosszú San Luis-i gát alsó profilja mögött ez a világ leghosz­­szabb gátja — egy 50 négyzetkilomé­ter kiterjedésű duzzasztó tó van, amely télen és tavasszal a deltából az akvadukton át a vizet vissza­tartja, majd nyáron és ősszel déli irányban továbbszállítja, ahol a szomjas térség lakossága, ipara és mezőgazdasága a vizet mohón ma­gába issza. Természetes gátat alkot a San Joaquim-völgy lapos „talpa” és a sűrűn népesedett Los Angeles, továbbá Dél-Kalifornia között a Techapi-hegység. Itt 14 óriás, egyen­ként 80 000 lóerős szivattyúberende­zés a vizet a hegy tetejére nyomja és „fordított Niagara-vízesés” for­májában az alagúton át egy 900 mé­ter magas hegyre juttatja. Ezután a vizet egy 18 kilométer hosszú hegyi „átkelőn” Los Angelesbe, San Die­­góba, egész Mexiko határáig más vá­rosokba „lövik”. Ha a rendszer tel­jesen elkészült, végleges hossza 1100 kilométer lesz és Kalifornia népes­ségének 68 százaléka vízszükségletét ez a mű fedezi majd. E grandiózus vízmű gondolata egyetlen ember, Arthur D. Edmons­­ton fejében született meg. Edmons­­ton Skóciában látta meg a napot. Mérnöki tanulmányait a Standfordi 34

Next

/
Thumbnails
Contents