Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-10-01 / 5. szám
tői a torkolatig terjedő agyagtalaj már könnyebben oldódik. A Sárrétben a folyó mellékágai könnyen feliszapolódnak s ez a veszély fenyegeti a mesterséges csatornákat is, mint pl. az 1820-ban ásott Csiket-ért, amely a Sebes- Köröst a Tekerő-Érrel kötötte össze. Az árhullám levonulása tipikus és a víz játék rendkívül változó: a nagy esésű felső szakasz heves árhullámának tetőzését egy mesterséges szorulat, a váradi híd is növeli (a vízjáték itt 4,4 m); ezután a mocsárban szétterülő árhullám ellapul, majd a torkolat felé növekedve a vízjáték, a Nagy-Körös vízállásának megfelelően, az 5,8 m-t is eléri. (Ma: 6—8 m.) Az árvíz Váradtól lefelé mindenütt meghágja a partokat, mégpedig a mocsár felett mintegy 3, alatta valamivel több, mint 2 méterrel. Az éves árvizek nemcsak tavasszal, hanem nyáron és ősszel is előfordulnak, a rendkívüli árvíz pedig mintegy 20 évenként jelentkezik. Az áradás a felső szakaszon 4, lejjebb 7 vagy ennél több napig, az apadás fent ugyancsak 4 napig, lejjebb azonban 21 napig is eltart. Ennek oka, hogy fent kitör a különböző kiszakadásokon, lejjebb azonban feltölti az egész medencét, sőt legtöbbször a Berettyó árvízével is találkozik, lefolyását pedig a befogadó visszaduzzasztó hatása is akadályozza. Az árvizek nemcsak a mellékvizekben (Köles-ér, Korhány stb.) okoznak visszaduzzasztást, hanem a Fás-érnek nevezett kiszakadáson keresztül a Fekete-Körösben is. A folyó sebessége (mint arra neve is utal) tetemes, de az eséstől, mederszelvénytől, a befogadó vízállásától stb. függően erősen változó és lefelé csökken. A horda léklerakódás erős és — jól megfigyelhetően — apadáskor a legnagyobb. A folyó sebességét már a síkságra érkezése előtt felfogják a malmok, a megmaradt hordalékot pedig — szétterülése után — a mocsár növényzete szűri ki. A Szeghalomtól lefelé észlelhető hordalék már csak az árvíz okozta partszaggatásból ered. A Sebes-Köröst a Berettyóval és a Fekete-Körössel az alsóbb szakaszokon a kiágazások egész sora köti össze. Ilyenek — a két előbbi között — alulról felfelé haladva: az Ág-ér (Ványánál), feljebb a mesterségesen ásott Ördög-árka (Szeghalomnál), az Ördöngős-meder és a Szakál-ér (Vizesgyán és Gyires között), voltaképpen a Sebes-Körös egyik ága, mely a Holt-Körösbe torkollik. A Kutas (vagy Kutas^ér) nevű kiágazást, mely a Sebes- Körössel vetekvő méretű és változó medrű vízfolyás, egy malomgát duzzasztása idézte elő. A Barakonyi-ér csapadékvizet szállít, a Fényes-ér, a Pánt-ere, a Korhány és a Köles-ér már a folyó bal parti mellékágai. A Kis-Holt-Körös (Holt-Sebes-Körös; Ugra és Vésztő között) a Sárrét déli oldalán, a Sebes-Körös egykori medre, majd mellékága. Korábban ez szállította a Sebes- Körös vizének nagy részét, ma (1823) már csak az árvizek egy részét bírja levezetni. A Sebes-Körös és a Fekete-Körös közötti egyéb ágak: a Korhány, az Inándi-patak révén áll összeköttetésben a Köles-érrel (amelyet a Fekete-Körösből való kiágazásánál Gyepesnek neveznek). Görbédnél szakad ki a gáttal felduzzasztott folyóból s az árvizek tekintélyes részét szállítja. (Ez a kiágazás és az itteni malomgátak a Sebes- Körös Sárrétje terjedésének fő okozói.) A Faás-ér a már említett Gyepes folytatása: a Kemény - foknak nevezett kiszakadás útján ömlik, több malomgáton át, a Fekete-Körösbe; a Büngösd, Gereblyés, Süvöltő és egyéb nevű kiágazásai hol a Sebes, hol a Fekete- Körösbe torkollnak. A Tekerő-ér (-Ág) a Sárrét közepétől követhető, széles medrű, kanyargós vízfolyás (innen a neve), mely a mocsár vizének jó részét az Enyves-fokon keresztül vezeti, Szeghalomnál, a Sebes-Körösbe. Medre csak a laza mocsár-kéreghez viszonyítva mély (2 m), az agyagos altalajba alig fél méterre vágódott be. A Sebes-Körös csak Nagyváradig hajózható, attól lefelé, a malomgátak miatt, már nem; a mocsár csak kisebb csónakokkal járható; a Szeghalomtól a torkolatig terjedő szakasz közepes vízállásoknál is hajózható, s szabályozással a Tekerő-ér hajózása is biztosítható. A Sebes-Körös mérnöki építményei: hét híd, három malomgát; készültek töltések is a Csiket-ér és a Kutas mentén, ezek azonban elégtelennek, illetve alkalmatlannak bizonyultak a szabályozási célú rőzsesarkantyúkhoz hasonlóan. IAVI1 \\ Í4ÍIOX I S ( H/Mfj/tt m V. i <* \/, Af-ft/. y/a/í/. r//wzv /íi/tv/jmmwm , rt«, H nm i fu ч 11 ю níbits ?■*/}***& Л ША >//r*v Áir/r f*^ríííelá't#*, .Sxtt/foK /wv, У/iy/j\vxA .VЩг\: I'/ A t /:Л /// /»/ А 'oz/f/ш<х$Л y-.i//, > //• I IBIM О <*■&/<■/ '/./a« /SÍ. ////,/////< x’/////////// fA'ff/ff i\l \1>ЛTiONiS TOPOGEAFHÍ A. ' - Л/ЙЛу, /■■.tyisyf&rr-.'v t '• ;/>-'-SS t // <• // / • / ./ / X //>'/#/ A. A, /. ! A' ■/ t * J A#,'/,{(,# F.yi/f' rr4r> /г-/?/*//// Г. A.,.- i»■ ./:■ ■ //Г. ■ * /*'**(**' У . A Huszár-féle Körös-felmérés címlapja Mintegy 50 éve különböző csatornák építését kezdték, amelyek azonban, csak a laza láptalajba vájva készültek s nem mélyítették őket az agyagba. így céljuknak nem feleltek meg, s nagyobb részük hamar feliszapolódott. (Csiket-ér, Tóti csatorna, Hálád és a négy okányi csatorna.) Egy részük vonalvezetése is hibás. A legeredményesebb a Csiket-ér és a Tekerő közti, 1822-ben befejezett lecsapoló csatorna volt. Befejezésül itt is részletesebben foglalkozik a malmok (éspedig a vésztői, szeghalmi és csökmői három malomgát) káros hatásával. Nemcsak a történeti adatok, a Sárrét területén található épületromok, hanem a lakosság visszaemlékezései szerint is ezek a malomgátak növelték meg, alig egy-két évszázad alatt, a Sebes-Körös Sárrétjét mai (1823) terjedelműre. e) A Fekete-Körös A Fekete-Körös a terület legnagyobb esésű vízfolyása, amelyre — szerencsére — az jellemző, hogy erdős-ligetes területen folyik keresztül. Vízgyűjtője mintegy 32 mérföld (4700 km2). Esése lefelé, szakaszonként, erősen csökken: 60 cm/km-ről 20 cm/km-re, majd a torkolatnál 10 cm/km-re. (Ma itt 15 cm/km.) A légvonalban mért esés ennek csaknem a kétszerese, mint ahogy a folyó kanyargós pályája (171 km) is kétszerese a légvonalban mért hossznak. A mederfenék fokozatosan megy át a laza kavicsból a finomabb homokon át a kötött agyagba; a meder mélysége azonban rendkívül változó: a malomgátaknál alig 30 cm-re csökken, míg az akadályok nélküli szakaszon a 180 cm mélységet is eléri. Víz játéka 3,6—4,2 m. (Ma: 9 m!) Áradása a partokat 1,5 méterrel is meghágja, s részben a kiágazásokon keresztül, részben a partokon átbukva tölti fel a folyónak a Sebes-Körössel közös Sárrétjét. Az áradás tartama lefelé fokozatosan növekszik: 2— 4—7 napig, míg az apadás 3—4, illetve lejjebb 30 napig is eltart. (Ennek oka ugyanaz, mint a Sebes-Körös eseté-199
