Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-10-01 / 5. szám
A környezetvédelem nem hisztéria Gyakran hallható iskolázott emberek körében is, hogy egyszerre milyen „divatos” lett a környezetvédelem hangoztatása és különböző veszélyeket „festenek a falra”. Szeretnénk meggyőzni ezeket az esetleg jóhiszemű „hitetlenkedőket”, hogy nem a képzelet játéka, nem hisztéria, hanem igen komoly, fogható, látható és érzékelhető valóság az a veszély, mely máris belopakodik életünkbe és egyre fokozottabb mértékben mérgezi majd gyermekeink, unokáink életfolyamát. Bizonyságul szigorúan hivatalos adatokat gyűjtöttünk össze, hogy szemléltető példákat nyújtsunk a kétkedőknek. Az iparilag fejlett, magas életszínvonallal rendelkező NSZK belügyminisztériuma 1970/71. évi adataiból idézünk. A környezetvédelem és a környezetgondozás gondolata az utóbbi években égető sürgetéssel hatolt tudatunkba. Az emberi társadalmat és környezetét meg kell védeni azoktól a káros hatásoktól, amelyeket a technikai haladás által megváltoztatott életkörülmények, a növekvő népesség, valamint az emberek emelkedő életszínvonala, városiasodása és mobilitása okoz. A bajok eredete Az emberi tevékenység hatásában mind bonyolultabb változásokat hozott és hoz létre a természet rendjében. Ezeket egyre nehezebb lesz féken tartani. Környezetünk nem csupán kellemetlenebb lett — nagyobb zaj, rosszabb levegő, büdös víz —, hanem veszélyesebb is. Új szemléletre van szükség A környezetkutatás feladata, hogy a változások hatását felderítse és káros mellékhatás-nélkülieket javasoljon. Mind a szellemi, mind a műszaki és természettudományok együttműködnek ezen a területen. A természettudomány és a technika egyedül nem képes a jelenlegi és az eljövendő problémák megoldására. Az ember cselekedeteit végső soron szellemi magatartása és gondolkodásmódja határozza meg. Mindenekelőtt új szemléletnek kell meghonosodnia, az elénk tornyosuló problémák ténylegesen csak ezután oldhatók meg. A Német Kutatási Egyesülés (Deutsche Forschungsgemeinschaft Bad Godesberg) megindította a környezeti hatások kutatását. A munkának négy alapvető csoportja kristályosodott ki: a levegő, a víz, a föld, az emberi környezet. Néhány megdöbbentő számadat A környezet szennyeződése az NSZK-ban évente 260 millió t hulladék, 880 millió m3 szennyvíz. A levegőbe több mint 20 millió t szennyeződés kerül. A többi ipari országban sem kedvezőbb a kép. Pl. az USA-ban évente az alábbi mennyiségű káros anyag keletkezik: 86 millió t összesen, 23 millió t az iparban, 20 millió t az elektromos műveknél, 8 millió t a háztartási fűtés során, továbbá 5 millió t a szemétlerakó helyeken. A 142 millió t gáz, por és korom, mind káros anyag, mely megrontja és sajnos már elviselhetetlenné teszi az életet. 500 000 ellenőrizetlen szeméttelep Európában Egyedül az NSZK-ban mintegy 50 000 szeméttelep van. Ezek közül 1030 elhelyezése és őrzése történik szakszerűen, úgyhogy ezek a telepek a környezet számára veszélytelenek. A többi 49 000 szemétdomb nincs alávetve különösebb biztonsági előírásoknak. Földünk szinte valamennyi ipari államában hasonló a helyzet és higiéniai veszélygócokká válhatnak ezek az ellenőrizetlen szeméttelepek. Mérgező anyagokkal és betegség-kórokozókkal veszélyeztetik a felszíni és a talajvizeket. Fojtó bűzük fertőzi a levegőt. Magukhoz vonzzák a patkányokat és a kártékony rovarokat, elcsúfítják a tájat. Van-e védelem? Nem vagyunk védtelenek. A hulladékaprító gépek, a hulladékégető berendezések, a hulladék komposztálása és elsősorban a lakosságnak a hullád éktémához való hozzállása le fogja küzdeni a nehézségeket. A hulladék megsemmisítésének legradikálisabb módszere a hulladék elégetése. Olyan települések esetében, amelyeknél az évi hulladékmennyiség legalább 150 000 t, az elégetéskor keletkezett energia hozzájárulhat a villamos árammal történő ellátáshoz. A hulladékok fűtőértéke ugyan még alacsony, de az utolsó öt évben máris mintegy 30%-kal növekedett. A környezetvédelem költségfedezete 1971—76 között az NSZK-ban 13,2 milliárd DM az állami költségvetésben, 8,9 milliárd DM a vegyiparban, 1,6 milliárd DM a bányászatban, 1,1 milliárd DM az egyéni közlekedésben, 194
