Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-10-01 / 5. szám
tanulmánytervben meghatározott főbb műszaki jellemzőit is. Érdekességként említjük meg, hogy amennyiben a csongrádi vízlépcső a Hármas-Körös torkolata felett nyerne elhelyezést és a maximális (86,50 m Orsz.) duzzasztási szintű változat szerint épülne meg, úgy a nagytőke—székkutasi öntözőrendszer vízellátása elvileg gravitációsan is megoldható lenne, egy megfelelően kiépített Tisza—Körös-csatorna és egy Körös feletti csatornahíd segítségével. A tervezett csatornahálózat teljes hossza a 2. változat szerint 130 km. A csatornák kialakítása vegyes szelvényű, a vízszint általában a terepszint közelében alakul ki, az esés 3 cm/km. Az öntözővíz nyomásközpontokhoz gravitációsan jut el. (Megjegyezzük, hogy a 4. kiépítési változat legtávolabbi részeire csak közbenső átemelő telepek segítségével juttatható el az öntözővíz.) A 2. változatban 24 db nyomásközpontos esőztető fürt van betervezve, egy-egy fürt átlagos nagysága kb. 1500 ha. A tanulmánytervben közölt költségbecslés szerint a 2. kiépítési változat főműveinek beruházási költsége 1,0 milliárd Ft, melyet az összes öntözhető területre vetítve 21 000 Ft/ha, az újonnan berendezhető fürtökre vetítve pedig 29 700 Ft/ha fajlagos beruházási költséget kapunk. Az állami szolgáltató művek beruházási költségét a tanulmányterv 28 000 Ft/ha fajlagos értékkel vette számításba, így a 2. kiépítési változat szerinti művek beruházási költsége 0,96 milliárd Ft-ra adódott. A teljes alapberuházási költség tehát közel 2 milliárd Ft. A kapcsolódó beruházásokat tekintve kedvező körülménynek tekinthetjük, hogy a nagytőke— székkutasi öntözőrendszer jelentős részét magába foglaló ún. kurcai belvízrendszer főműveinek fejlesztése nemrég fejeződött be és azok a későbbiekben is megfelelőek lesznek. Belvízi kapacitásnövelést kell azonban előirányozni a mártélyi és a tisza-maroszugi belvízrendszerek főműveinél. A 2. kiépítési változat szerinti öntözőrendszer főműveinek megvalósítási időtartama reálisan 10—15 évre, a rendszer teljes betelepülése 15—20 évre tehető, tehát évente átlagosan kb. 100 millió Ft értékű beruházást kellene megvalósítani. A kiépítés első szakaszában a nagytőke—székkutasi főcsatorna első 15 km-es szakaszát és egy ideiglenes fővízkivételt kell megépíteni, ez kb. 180 millió Ft-ba kerülne. Ennek a szakasznak az üzembe helyezésével lehetőség nyílna a kurcai öntözőrendszer átkapcsolására. A főcsatorna további 15 km-es szakaszának a megépítése volna szükséges az Ár pádhalom—Nagymágocs térségében betervezett esőztető fürtök vízellátásának biztosításához, és természetesen az esőztető fürtök beruházási munkáit is elő kell irányozni, egy-egy fürtnél átlagosan 40—45 millió Ft-tal számolva. Pálfai Imre osztályvezető Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság A Kiskörei Vízlépcső üdülőterület rendezési terve A Kiskörei Vízlépcső 127 km2 nagyságú tározótava nemcsak öntözési, hanem üdülési és idegenforgalmi célt is szolgál. Ezért a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet (VÁTI) a tározótó körül fekvő terület felhasználására és rendezésére most tervet készített. Az Alföld szűkölködik az üdülésre alkalmas területekben, ezért a tározótó partjain a balatoni fürdőhelyekhez hasonló, azokat megközelítő, szerény költségekkel kivitelezhető, lényegében a helyi igényeknek megfelelő megoldást dolgoztak ki. A nem eléggé változatos Tiszapart azon szakaszait választották ki vállalati, vagy más szervezeti formában létesülő társas- és nagyobb méretű üdülők telepítésére, ahol ezt az egyhangúságot a magasabb part megtöri. Ilyen pl. az ún. tiszafüredi magaspart, a poroszlói, abádszalóki és kiskörei partszakasz. Az üdülőterület 620 hektárt vesz igénybe, amelyen 45 ezer férőhelyet biztosítanak. A kiskörei tározótó a Balaton 1/5-ét kitevő vízfelülete mentén a balatoni üdülők létszámának 1/15-ét helyezik el. A terv már ma utal arra, hogy a tározótó elsősorban a vízisportot, a horgászást, evezést és vitorlázást biztosítja. Az úszás és fürdőzés számára minél több termálkútból táplált strandfürdő létesítését hozza javaslatba. A tó teljes beduzzasztása mintegy tíz év elteltével következik be, addig valószínűleg települnek a magánerőből és vállalati segítséggel létesített üdülők is. (Építésügyi Tájékoztató Közlemények 1972/12.) M. I. Hatalmas arányú talajjavítás A Szovjetunióban az idén 55 nagyszabású talajjavító rendszert dolgoznak ki. A munka gyakorlatilag az ország valamennyi éghajlati övezetében folyik. A Baltikumban és Belorussziában lecsapolják a járhatatlan mocsarakat. A tavaszi vetés kezdete előtt az ottani mezőgazdasági termelőszövetkezetek több tízezer hektárnyi földterülethez jutottak, amelyeket lecsapolással szárítottak ki. A Volga mentén, ahol különösen gyakori az aszály, 12 nagyméretű öntözőrendszer épül. Közép-Ázsiában a sivatagokban öntözőcsatornákat ásnak. A leghosszabb közülük a Karakumi csatorna, amelynek hossza már túlszárnyalta a 900 kilométert. (APN) 179
