Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-10-01 / 5. szám
A NAGYTŐKE-SZÉKKUTASI öntözőrendszer kiépítésének terve Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság működési területén az öntözésre berendezett terület nagysága jelenleg 38 260 ha, mely a mezőgazdaságilag művelt területnek 5%-a. 4\z öntözőrendszerek általában az 1950-es években és az 1960-as évek elején épültek ki. Közös jellemzőjük, hogy jórészt a folyók menti, viszonylag mélyebb fekvésű területekre juttatják el az öntözővizet, a vízszállító csatornák gyakran „mélyvezetésűek” {eredeti funkciójuk a belvizek levezetése), az egyes öntözőtelepek pedig mai szemmel már zömmel korszerűtlenek. Az öntözőművek fentiekben jellemzett jelenlegi helyzete — a térség éghajlati viszonyait és nagyüzemi mezőgazdaságának termelési színvonalát tekintve — nem minősíthető kielégítőnek. Különösen indokolt az öntözés fejlesztése Csongrád megye keleti részén, ahol a talaj adottságok igen kedvezőek. Az öntözés iránti igényt igazolja, hogy e térségből a Csongrád megyei Tanács és az ATI VÍZIG közös kijelölési javaslata alapján 1968-ban 28 mezőgazdasági üzem jelentette be — hivatalos nyilatkozat útján — öntözésfejlesztési igényét, összesen 26 700 ha területre. 1969-ben egy szűkebb körzetre (a szentesi járás 17 üzemére) vonatkozóan helyzetfelmérési tanulmányok készültek, melyek alapján 1971-ben a MÉM Tiszavidéki Mezőgazdaságfejlesztési Irodája összesen 11 700 ha berendezésére tett javaslatot. Az öntözendő kultúrák elsősorban takarmánynövények, de a kedvező talajtani adottságok és a helyi hagyományok a zöldségnövények öntözését is előtérbe helyezik, sőt egyes helyeken gyümölcsösök és szőlők öntözésére is számítani kell. Az öntözési igények kielégítése az ún. nagytőke—székkutasi öntözőrendszer kiépítését teszi szükségessé. Az erre vonatkozó tanulmánytervet az ATIVIZIG 1972—73-ban elkészítette. A tervezés egyik alapelve az volt, hogy a vizsgálati területet a mezőgazdaságilag felmért szűkebb körzeten túlmenően kiterjesztette a teljes szóba jöhető térségre (Mindszent, Hódmezővásárhely, Makó, Mezőhegyes térségére is), és megvizsgálta a szomszédos öntözőrendszerekhez való kapcsolódás módozatait. Ez annál is inkább indokolt volt, mert nyilvánvalóvá vált, hogy a nagytőke—székkutasi öntözőrendszer a csongrádi vízlépcső fő öntözőrendszere lesz. Az öntözőrendszer és az egyes fürtök határainak meghatározásánál alapvető szempont az volt, hogy az öntözővíz a legjobb hasznosulást biztosító területekre jusson el. A tanulmányterv négy kiépítési változatot vizsgált (1. ábra); a tervezett öntözésfejlesztés területi adatai az egyes változatoknál a következők: 1. kiépítési változat 28 159 ha 2. kiépítési változat 34 139 ha 3. kiépítési változat 39 273 ha 4. kiépítési változat 50 745 ha. A tanulmányterv az öntözésfejlesztést korszerű, állami beruházásként megvalósítandó esőztető fürtök létesítésével irányozza elő, de lehetőséget biztosít kb. 2000 ha összterülettel üzemi öntözőtelepek létesítésére is, továbbá átkapcsolja a kurcai öntözőrendszert teljes egészében, a szarvaskákai és hódmezővásárhelyi öntözőrendszer egykét telepét, valamint néhány közvetlen körösi vízkivételt. Az átkapcsolásra kerülő öntözőtelepek nagysága az 1. kiépítési változatban 10 908 ha, a 2. és a további változatokban 11 529 ha. Különösen jelentős a kurcai öntözőrendszer átkapcsolása, melynek főcsatornái (kurcai, vekeréri, kórógyéri, ludaséri) tulajdonképpen belvízlevezető csatornák, és ennek következtében — főként az utóbbi években — az öntözővíz-szolgáltatás igen problematikussá vált. A legsúlyosabbak a vízminőségi problémák, ugyanis a felsorolt csatornák a befogadói a környező területről érkező belvizeknek, a rizstelepek lecsapolt vizeinek, a nagy sótartalmú termálvizeknek, és igen nagy a veszélye a növényvédő szerekkel, illetve szermaradványokkal való szennyeződésnek is. Az 1971— 72. években a kurcai öntözőrendszerből vett vízminták vizsgálatánál 0,16 mg/1 2,4 D-tartalom is kimutatható volt, mely az eltűrhető értéknél nagyságrendileg nagyobb. A kurcai öntözőrendszernek a nagytőke—székkutasi öntözőrendszerbe való átkapcsolása a Minisztertanács 1045/1972. sz. határozatának II/5e pontjával is összhangban van, amely kimondja, hogy a kettős hasznosítású csatornahálózatok szétválasztását — ahol a talaj termelékenységének védelme azt szükségessé teszi — meg kell gyorsítani. A tanulmányterv szerint a 2. kiépítési változat megvalósítása látszik a legreálisabbnak. A 3. és főként a 4. kiépítési változat csak az arad—Csanádi öntözőrendszer kiépítésének meghiúsulása esetén jöhet számításba. A nagytőke—székkutasi öntözőrendszer fővízkivételét a terv a Hármas-Körös bal partján a bökényi vízlépcső felett, Nagytőke község magasságában irányozza elő; szükséges teljesítménye a 177
