Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-02-01 / 1. szám
A területi vízgazdálkodás és az emberi környezet összhangja Kül- és belföldön egyaránt szükségszerűen terjed a környezet védelmével kapcsolatos irodalom, amely egyfelől az érdeklődés középpontjába helyezi az emberi környezet leromlásának veszélyét és felébreszti iránta súlyos felelősségünket, másrészt megismerteti, hogy a környezetvédelem az egész világon milyen szükségszerű és a közvélemény formálásával mozgósítja az egész társadalmat a sikeres védekezésre. Hatására mind több szakterület kapcsolódik be e munkába és ehhez csatlakozunk mi is. Ügy véljük, minél több oldalú megvilágítást kap ez az újszerű, de sürgetően cselekvést igénylő feladat, annál inkább sikerül összpontosítani az emberek erejét a nagyobb veszély megelőzésére, a meglevő bajok orvoslására. Hasznos és szükséges a nemzetközi tájékoztatás, mert a megdöbbentő példák figyelmeztetnek és meggyőző erővel hatnak arra, hogy az egyre igényesebb ember meg ne feledkezzen környezete egyensúlyának fenntartásáról. Rohanó világunkban a mindennapok embere nem gondolja, hogy miközben hoszszabbodik az átlagéletkor, ugyanakkor pl. az USA-ban a 40 évesek 90%-a különböző kóros betegségeket hordoz magában, amelyet a leromlott környezet okoz. Nem lehet megnyugtató — sőt ellentmondásos — a hosszú életkor és a kevesebb egészséges ember. — о — Miközben iparosodunk, urbanizálódunk, mérgezzük az élet olyan feltételét mint a tiszta levegő. 1952-ben a londoni smog-nak egy hét alatt több mint 4000 halálos áldozata volt. Tokióban 1970-ben több mint 8000 embert kezeltek a fehér-smog okozta bántalmak miatt és itt már az iskolás gyerekek oxigénpalackot viselnek iskolába menet és jövet. Koncentrált iparvidéken az ember már ma is 2,5 gramm kormot lélegez be naponta. Természetesnek tartjuk, hogy az élet másik alapfeltételét jelentő víz van és mindig is lesz, ha megnyitjuk a csapot. Pedig az ivásra alkalmas vízkészlet rohamosan csökken, részben abszolút értékben, részben a szennyeződés miatt. Hamburg városa a svéd fjordokból 220 km távolságról kap ivó- és ipari vizet. Japánban a területhiány mellett a hűtővíz hiánya és a szennyvízelhelyezés problémája is közrejátszott annak a koncepciónak a kidolgozásában, hogy atomerőműveiket a tenger fenekére telepítsék. A vizek szennyeződéséről kell-e megdöbbentőbb adat, mint az, hogy Európa egyik legszebb folyója a Rajna naponta 29 000 tonna konyhasót visz át a holland határon. (Valószínű ez is hozzájárult ahhoz, hogy Hollandiában külön szennyvíztörvény van). Tragikus, hogy 1952 nyarán Rheinberg mellett az Alterhein folyón lobogó lánggal égő óriási tömegű kátrányhulladék úszott. A környezetet és a levegőt szenynyező szilárd szemét — mely az ember létével keletkezik — a paraszti életformában helyben felhasználódik, a városi életforma között hegyekké halmozódik, — a legyek, patkányok, rágcsálók tanyája lesz — és gáztermelése folytán a legkellemetlenebb légszenyező. Ha nem készül fel fogadására az ember, úgy jár, mint Hága városa, ahonnan ma már 135 km-re szállítják. Még meglepőbb Los-Angeles példája, ahonnan hely hiányában a közeljövőben 360 km-re fogják szállítani egy sivatagos területre. Elgondolkoztató az erdők pusztulása és annak következménye. 1966— 1970 között a világ erdőállománya 4 év alatt 17,3%-kal csökkent. Megdöbbentőbb Irak példája — amely magába foglalja a bibliai Édenkertet is — ahol területének az erdő csak 4,4%-a. Szántója mindössze 17%, a nem használható területe viszont 68%-ra növekedett, amelyben döntő része volt az erdőirtásnak. A példák szándékosan szélsőségesek, de mindenképpen mutatják azt, hogy miközben civilizálódunk, tönkre tesszük környezetünket. Ugyanakkor a vázolt példák cselekvésre késztető gondolatokat is ébresztenek és az ember önként is azt vizsgálja, hogy abban a térségben ahol él, hasonló káros környezeti romlások miként keletkeznek, mit tehet elhárításukért. 1. kép. Püspökladány. A leendő város szélső utcája 17
