Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1973-08-01 / 4. szám

A csatornaberendezések kapacitása sem tart lépést mindemben a fejlődő szükségletekkel. Még napjainkban is évi mintegy 25 köbkilométer mennyiségű tisztítatlan szennyvizet engednek az ország nyílt tárolóiba. Így a hatvanas évek közepéig csak a Moszkva folyónak napi 3001—400 ezer köbméter tisztítatlan szennyvizet kellett befogadnia. E kérdést azonban időközben megoldották. Ma mór a város csaknem teljes szennyvízhozama tisztítva kerül a Moszkva folyóba. A tisztítatlan ipari vizek folyókba bocsátása az egész országban előreláthatóan csak 1976-ban lesz megszüntethető.

A nyugat környezetvédelmi kutatói szinte egyhangúan az angol W. С.-ben és a belsőégésű motorok roppant arányú elterjedésében látják az ökológiai egyensúly megbomlásának egyik fő okát. Angol W. C. nélkül a lakosság vízszükséglete a mainak csupán mintegy 10 százaléka volna.

E szemlélet azonban ebben a megfogalmazásban merőben helytelen, mert a kérdést nem fejlődésében, történelmi távlatában ítéli meg. Az angol W. C. nem a sztyeppéken és a sivatagokon alakult ki. Az angol W. C. a nagyobb, állandó emberi települések, a városi civilizáció terméke, amely napjainkban közegészségügyi kategorikus imperativus és amely nélkül a mai metropolisok nem is bontakozhattak volna ki. Merőben más kérdés, hol van a metropolisok növekedésének és az egész Föld eltartóképességének határa és miképpen oldható meg már a következő 20—30 év vízszükségletének kielégítése. E kérdés ilyen retrográd feltevésével és főként az angol W. С.-nek bűnbakként való pellengérre állításával aligha oldható meg. A kérdés megoldásának jelzőtáblája itt is az emberiség túlszaporodásának irányába mutat és a következő évek legnagyobb jelentőségű kutatói feladata éppen az lesz, hogy tudósok egész proceszsziójának azon kell majd munkálkodnia, hogy a Föld eltartóképességének végső számait megállapítsák. Ehhez kell majd szabnunk az egész emberiség lélekszámúnak alakulását.

Civilizált országokban igen kemény fejtörést okoz a különféle detergensek, a korszerű mosószerek tömegarányú használata. A legtöbb fejlett országban — nálunk is — törvényt kellett hozni, amely szerint mosószerként kizárólag kémiailag lebomló mosószer hozható forgalomba. A Szovjetunió e szempontból előnyös helyzetben van, mert a habzó mosószerek forgalombahozatala csak röviddel ezelőtt kezdődött. Ilyen vízszennyezési jelenségekről érkező kedvezőtlen jelzések a szovjet hatóságokat ez idő szerint még nem foglalkoztatják.

Ezzel szemben azonban, mint számos más országban, a Szovjetunióban is különleges gondot okoz a mezőgazdaságban egyre nagyobb tömegben használatos vegyi anyagok környezetvédelmi problémája: a műtrágya, a növényvédelmi és az állati kártevők stb. ellen bevetésre kerülő szerek. E vegyi anyagokat részben öntöző és vízelvezető csatornákon juttatják a helyszínre.

Már már természeti katasztrófának számít az a földrajzi adottságok okozta jelenség, amely szerint például Krasznodar Kralból a homokviharok mérhetetlen mennyiségű műtrágyát és egyéb mezőgazdaságban használt vegyi anyagot sodornak az Azovi-tenger vizébe. A szovjet tudomány és technika ennek ellenszerét végül is megtalálta. Amiként egyes országokban a tengerpartividék olajszennyeződésének ártalmatlanítására speciális flottákat vetnek be, a szovjet biológusok olajjal táplálkozó mikrobákat tenyésztettek roppant tömegben. A legújabb részletes jelentések szerint már 37 olyan zooplanktonfajtát ismernek és részben hasznosítanak, amelyek olajjal táplálkoznak és a vízbe került olajfoltokat valósággal lelegelik.

Mindez meggyőző utalás arra, hogy extrém éghajlati és egyéb adottságú térségekben is sok mindenféle mezőgazdasági kultúra meghonosítható, csak éppen a gazdaságosság, a munkaszükséglet kérdése vetődik fel külön mérlegelés tárgyaként.

A levegő szennyezettsége

A Szovjetunió nagyvárosai a nyugati metropolisok zöméhez képest a levegő szennyterhelésének kérdésében ez idő szerint még viszonylag igen kedvező helyzetben vannak. A Szovjetunió gépkocsiállománya érthetően csak most érte el az Amerikai Egyesült Államok autóparkjának szintjét. Az 1971—1975. évi tervidőszakra azonban már 2,6 millió gépkocsi gyártása van előirányozva. A Zsiguli piacra kerülése óta nagyobb oktánszámú hajtóanyagot gyártanak már. A Szovjetunió ma már autóexportpiacainak kiterjesztésén munkálkodik. E körülmény előreláthatóan erősen érdekeltté teszi majd az autógyárakat a gázkibocsátás hazai és nemzetközi szabványainak betartásában. A versenyfeltételek szigorúbbá válása a szovjet gépkocsiiparnak is csak hasznára lehet és aligha lehetnek kételyek arra, hogy a kérdésre mihamarabb nagy erőket koncentráljanak majd. Alma-Atában 1967. óta személygépkocsik és autóbuszok katalitikus gáztisztító módszer kidolgozásával foglalkoznak. Az óránkénti 40 kilométernél kisebb sebesség e módszer révén a károsító anyagok 90 százalékát máris sikerült semlegesíteni. A Volga prototípusa jól sikerült: fékezés vagy lassú utazási sebességen automatikusan bekapcsol, mihelyt az elégés nem tökéletes.

A légszennyezés csökkentésére mint Nyugaton és a Szovjetunióban is elektromos meghajtású automobil kidolgozásán fáradoznak — a tények, eredmények ismeretében csaknem azonos sikerrel. Az eddig elkészült modellek tapasztalatai szerint e kocsitípusok jellemzője: a kis akciórádiusz, a nem kielégítő sebesség és természetesen az árkérdés, valamint a kocsik viszonylag nagy önsúlya. Kedvező kompromisszumos megoldásnak ígérkezik a Centaur néven ismert 10 személyes mikrobusz, amely generátor hajtotta kis motorral működik. Ez táplálja az elektromotort, feltölti az elemeket, amely a megfelelő gyorsulást szavatolja, és emelkedő terepen a szükséges energiát is szolgáltatja.

A szovjet városok, a nyugati nagy városokhoz képest e téren is kedvezőbb helyzetben vannak. A szovjet városok Diesel-busz helyett a környezetre lényegesen kevésbé ártalmas trolibuszt vezették be és az országúti forgalomban is ezt igyekeznek elterjeszteni. Az 1971—1975- ben megvalósítandó ötéves terv időszakában további 2956 kilométer hosszú trolibuszpályát építenek és helyeznek üzembe, miközben csaknem 13 000 kilométer hosszú villamoshálózattal is gyarapszik az ország. Jóllehet helyenként kifogások hangzottak el, a villamosvasút ellen részben zajossága, másrészt a többi járműfajtákra gyakorolt zavaró hatása miatt. Nyugaton újabban a felső vezetékű busz elterjesztésével igyekeznek a közlekedés kérdésein segíteni. Ez a járműtípus kevésbé zajos, mint a hagyományos villamos és kétségtelen, hogy semmiféle ártalmas gázhulladékot nem lövell a környezet levegőterébe. Ami pedig a pályát illeti, már ma is az a helyzet, hogy a metropolisokban, nagyobb városokban hovatovább a hagyományos autóbusznak is kötött pályát kell kijelölni. Jellemző erre, hogy Zürich városnak nemrégiben 11 felső vezetésű magyar gyártmányú buszt kellett vásárolnia, amely a svájci gyártmányú 20 járművel együtt teljesen átveszi a régi Diesel-buszok szerepét.

A levegő szennyterhének 10 százaléka az Amerikai Egyesült Államokban, ennél is nagyobb hányada a Német Szövetségi Köztársaságban és Japánban a lakások korszerűtlen fűtéséből és a szemétégetésből ered. A szovjet városok e téren is kedvezőbb helyzetben vannak, mert a távfűtés többé vagy kevésbé korszerű módszerei egyre szélesebb körben elterjedőben vannak. Így alakult ki nemzetközi síkon az a vélemény, hogy a Szovjetunió nagy térségi távfűtő rendszere napjainkban az egész világon is a legjobbak között van. A Szovjetunió városi lakosságának több, mint 60 százalékát ugyanis távfűtő művek látják el fűtési hővel és háztartási meleg vízzel. További pozitív tényezője a Szovjetunióban végbemenő fejlődésnek a földgáznak energiahordozóként való gyors és nagyarányú elterjedése. A tervek szerint 1975-ig a városi háztartások kétharmad részét a földgázvezetékhálózatra kapcsolják. A földgázfűtésre való áttérés után Moszkva és Leningrad levegőjének szennyezettségi foka a maihoz képest mintegy 80 százalékkal lesz kedvezőbb.

A szovjet lakosság jelentős hányadának homogén lakótömbökben való elhelyezkedése nagymértékben megkönnyíti a korszerű fűtési és szemétégető módszerek alkalmazását. Ugyanez a megoldás a nyugati országokban a családi házak túltengő volta miatt sokszorosan drá-159