Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1973-08-01 / 4. szám

Minél sűrűbb a regionális vízellátó rendszer te­rülete, annál nehezebb és költségesebb a távveze­ték létesítése. A vízmű és a fogyasztó közötti leg­rövidebb nyílegyenes összeköttetés majdnem min­den esetben gyakorlatilag lehetetlen. A „torony­iránt” való vezetés még a beépítetlen területeken sem lehetséges a későbbi telepítések miatt. Ezért leghelyesebb, ha a csőtávvezetéket a meglevő közlekedési pályák (út, vasút stb.) mentén azzal párhuzamosan az egyéb közművek számára ki­jelölt sávban vezetjük. így például egy kettős­­vágányú vasútvonal mentén mindig nyugodtan vezethetjük a csőtávvezetéket, mert az ilyen fon­tos közlekedési pálya a legritkább esetben kerül áthelyezésre és a közvetlen közelében való épít­kezés sem valószínű. Ugyanakkor a közlekedési pályát csőtávvezetékkel legelőnyösebben a meg­levő alul- és felüljárók felhasználásával keresz­tezhetjük. Legkorszerűbb, ha a csőtávvezetéket az alsóbbrendű útvonalak alatt vagy azok mentén vezethetjük. A mocsaras területeket a korrózióveszély, a csúszásos területeket az állékonyság veszélyezte­tése miatt kerüljük el. A sziklás altalajban a cső­távvezetéket csak nagy költséggel helyezhetjük el. Talajvízben a munkaárok készítését a szivattyú­zás vagy a talajvízszintsüllyesztés kiadásai is ter­helik. A talajtörésre hajlamos rétegekben a mun­kaárok biztosítása igen megemeli a beruházási költségeket. Csőtávvezeték építésekor a súlyos öntöttvas csövek max. NA 300 mm átmérőig jöhetnek szá­mításba. Nagy súlyukon kívül hátrányuk még a falfelület érdessége is. Az acélcsövek mind szilárdság, mind a cső bel­ső palástjának csekély súrlódása szempontjából is igen előnyösek. Hátrányuk, hogy a korrózióra igen érzékenyek és védelmükre bitumen, hor­gany, cement, műanyagfólia vagy katódos korró­zióvédelmi eljárásokat kell alkalmazni. Igen jól beváltak az azbesztcement csövek, ame­lyeket Európában 80—1000 mm közötti átmérő­vel, 24 att nyomásra gyártanak. Az ac. cső korró­zióra érzéketlen és igen sima falú. Az előre feszített vasbetoncsövet 800 mm felett alkalmazzák. Ugyanolyan előnyös tulajdonságok­kal bír, mint az azbesztcement cső. Tokos kötés­sel készülnek gördülő gumigyűrűs tömítéssel, 5 m hosszban. A puha és kemény PVC-ből készített műanyagcsöveket egyre gyakrabban alkalmazzák a csőtávvezetékek építésében. Ha az átmérő 150 mm-nél nagyobb, akkor már üvegszállal erősítik meg és ma már 1000 mm átmérővel is gyártják. Hátránya, hogy csak igen csekély nyomás felvé­telére alkalmas. A műanyag csövek nagy előnye, hogy súlyuk csekély, kötésük egyszerű, csekély súrlódásuk van és a korróziónak jól ellenállnak. Sajnos ma még nem rendelkezünk ezekkel kapcso­latban a szükséges sokévi tapasztalattal. Markó Iván Irodalom: Plan 1972/6, 250—255 о. HÍREK Aknadúcolás, felfújható műanyag zsaluzattal A Genfi-tó partján haladó új nagy autópályát hosszú szakaszon hida­kon vezetik, azért, hogy a tóra ereszkedő erdős lejtőket bevágással ne éktelenítsék el és a környezetet ezáltal megvédjék. A magasan ívelő 404—422 m fesztávolságú hidak alatt a fenyőkkel borított hegyoldalak érintetlenül zöldéinek. Az 54 m magas pillérek közül nyolcat oly módon készítettek, hogy minden pillért 4—4 körkeresztmet­szetű óriás betonlábra állították. Ezek a betonlábak egyenként 2,40— 3 m átmérőjűek és egymástól való távolságuk 8 m. A lábak 15—30 m mélyre érnek le, ahol a talaj teher­bírása már 10 kp/cm2. A feszített betonból készített ha­talmas hidakat hordozó pillérek 32 betonlábat 1971—72 évek között kot­róval kiemelt aknákban készítették. Ezeket a mély aknákat azonban nem a hagyományos módon vízszin­tes fakeretekkel és függőleges dúc­pallókkal támasztották ki, hanem műanyagból készített felfújható óri­ástömlőkkel biztosították a beomlás veszélye ellen. Ezek a műanyag tömlők már ed­dig is jól beváltak a helyi beton­ból készített szennyvízcsatornák épí­tésében. A felfújt müanyagtömlőt be­tonnal vették körül, majd mikor a csatorna betonja megszilárdult, a le­vegőt kiengedték a műanyagtömlő­ből. A felfújható műanyagzsaluzatot 7 mm vastag neonprén lemezekből vulkanizálták össze. A műanyagzsa­luzat palástját bordásán képezték ki, hogy ezáltal teherbírását növeljék és ezáltal a különböző földnyomást alakváltozás nélkül felvehesse. A A 1,50 m magas hengeres műanyag­zsaluzat és az akna földfala közötti kb. 20—25 cm széles rést szakaszon­ként betonnal töltötték ki és ily­­módon lefelé haladó irányban 1,50 m magas betongyűrűket állítottak elő. Amikor az aknával a teherbíró al­talajt elérték, akkor a betongyűrű­ket В 250 minőségű betonnal kitöl­tötték. Az 1,50 m magas műanyag­zsaluzat súlya 450—560 kp volt és a zsaluzatban 0,3 atmoszféra túlnyo­más uralkodott, ami által a mű­anyagtömlő 36 kp/cm2 húzásnak is ellenáll. Ezzel a műanyagtömlős zsa­luzattal naponként 3 m-re mélyítet­ték áz aknát. Ez a fajta aknaépítés azonban nemcsak hídpilléreknél, hanem bár­mely más építményeknél is jól al­kalmazható. (bbr. 1972/11.) Kisinyovba „látogat” a Dnyeszter A Kisinyovot átszelő kis folyót egy 20 kilométer hosszú csatornával ösz­­szekötik a Dnyeszterrel. Az ily mó­don idevezetett víz teljes mértékben fedezi a moldáviai főváros lakossága és a gyorsan fejlődő ipar szükségle­teit. Hamarosan újabb terv megvaló­sításába fognak a Dnyeszteren. Nagy hidrotechnikai csomópontot építenek több százezer hektár termőterület öntözésére. (APN) 157

Next

/
Thumbnails
Contents