Vízgazdálkodás, 1972 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1972-02-01 / 1. szám

— bizonyos feltételek mellett ivóvízellátásra is, egyéb­ként üdülés, vízi sport cél­jára kiválóan alkalmas vi­zek, — öntözésre és hűtővízellá­tásra felhasználható — minőségi igények kielégí­tésére azonban alkalmat­lan — vizek, — szennyvizeknek minősülő vizek. A tervekben kidolgozott szennyvíztisztítási program üte­mezett. A többletberuházással járó kémiai tisztító berendezé­seket először a nagyvárosokban, utána pedig folyamatosan a többi — elsősorban a tavakat befogadóul felhasználó — tele­pülésekben fogják megvalósí­tani. Ipari üzemek szennyezésével kapcsolatos ajánlások A vizek minőségének romlása tekintetében az ipar — ezen be­lül kiváltképpen a cellulózipar — jelenti a legkomolyabb prob­lémát. A vízminőségvédelmi tervek ezért kiemelten foglal­koznak a cellulóziparral kap­csolatos preventív védelmi in­tézkedésekkel, amelyek főbb szempontjai a következők sze­rint csoportosíthatók: a) kisebb friss vízmennyiséget igénylő gyártási technológiák és hathatós belső vízgazdálkodási intézkedések bevezetése; b) rostvisszanyerő, továbbá szennyvízlúg-regeneráló, elpá­rologtató és elégető berendezé­sek létesítése; c) korszerű tisztítóberendezé­sek építése; d) új tisztítás-technológiai módszerek meghonosítása az ed­dig hatékonyan nem tisztított szennyező komponensek (pl. ol­datban levő anyagok) kiküszö­bölésére ; e) a tisztított szennyvizek be­vezetési helyének és módjának gondos megválasztása; f) új ipari üzemek esetében fokozott figyelmet igényel — a telepítési hely és a gyár­tási termékek környezet­­védelem tekintetében ked­vező megválasztása; — a vízvédelem érdekében létesülő berendezések mű­szaki színvonala és gazda­ságossága.; — a tengerpart mellé történő telepítés lehetőségeinek gondos mérlegelése. A vízvédelmi intézkedések meghatározása során szem előtt kell tartani a környezetvédelem nemzetközi színvonalát és prog­ramját, a határmenti vízgyűjtő­kön pedig ezen túlmenően a ha­zai intézkedések összhangját a szomszédos államok érdekeivel és intézkedéseivel. Kutatás A vízvédelem céljait szolgáló intézkedések és beavatkozások elősegítése érdekében, továbbá a finnországi felszíni vizek mi­nőségének figyelemmel kísérése és folyamatos ellenőrzésére kb. 420 állandó mérőállomáson foly­nak rendszeres észlelések. A mérőállomások 10%-a parti vi­zeket, 40—40%-a vízfolyásokat, illetve tavakat megfigyelő állo­más, míg 10% egyéb célokat szolgál (Nemzetközi Hidrológiai Decennium, határvizek stb.). További 8 mérőhelyen finn és szovjet szakemberek ellenőrzik és vizsgálják — közös kutatási program keretében — a Finn­öböl vizének minőségét. A mérési program koordiná­lását, továbbá az észlelési ered­mények feldolgozását, értékelé­sét és nyilvántartását a Vízügyi Hivatal irányítja — és részben végzi is —, az illetékes hatósá­gok és intézmények bevonásá­val. A felszíni vizek vizsgálatá­hoz Finnországban jelenleg még nem használnak automatikus berendezéseket. Nem végeznek egyidejű vízhozamméréseket sem, miután a vízügyi szerveze­ten belül a központi laborató­riumban mindössze 15 fő, a vízügyi körzetek laboratóriu­maiban pedig max. 4—5 fő fog­lalkozik vízellátási és vízvédel­mi kérdésekkel. A hatósági munkát ugyanakkor tevékenyen segítik elő az önkéntes vízvédel­mi szervezetek, továbbá az ipari üzemek és a települések aktivistái is. Finnországban ez ideig még nem jelentek meg a szennyvíz­­kibocsátások és a befogadók mi­nőségi kritériumaira, valamint a káros szennyeződések nemeire és határértékeire vonatkozó or­szágos szabványok és hivatalos irányelvek, sem pedig az ország speciális adottságait is figye­lembe vevő mérésekre egységes módszertani utasítások. Jelenleg külön szakbizottság készíti elő a központi műszaki szabályokat. Megjelenésükig — hazai körül­ményekre adaptált — külföldi (USA, NSZK) mérési eljáráso­kat és előírásokat alkalmaznak a finnországi vízrendszerek el­lenőrzésénél. Befejezésül néhány szó a ku­tatás intézményeiről. Finnor­szágban a vízügy nem rendel­kezik saját tudományos kutató intézettel. A vízvédelemmel kapcsolatos alap- és alkalmazott kutatások különféle állami, ipari, területi és magánintéze­tek között — szétparcellázva — folynak. Emiatt az egymást sok­szor átfedő, olykor párhuzamo­san végzett kutatási feladatok áttekintése, koordinálása és irá­nyítása igen nehéz. A vízvédelemmel kapcsolat­ban egyre szélesebb területe­ken, mind sürgetőbben jelent­kező kutatási igények korszerű, magas színvonalon történő ki­elégítése központi vízügyi ku­tató intézet létrehozását teszi szükségessé. Ennek az intézet­nek volna a feladata — a kuta­tási munkán túlmenően — az egyetemeken, az állami kutató intézetekben, továbbá a külön­böző ipari üzemek laboratóriu­maiban, illetve az ipar által anyagilag támogatott állami vagy magán kutató intézetek­ben folyó munkák összehango­lása. Finn szakemberek véleménye szerint az önálló vízgazdálko­dási kutató intézet létrehozásá­nak kérdését a közeljövő fogja eldönteni. Czinkotszky István 8

Next

/
Thumbnails
Contents