Vízgazdálkodás, 1972 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1972-04-01 / 2. szám
dezés alkalmazását gazdaságossági számítás alapján mégis mérlegelni kell még termálvíz esetében is, mert az esetleg minőségi javulást, vagy energiatakarékosságot jelent. A forgatás nálunk nem új keletű; kifogásolható azonban, a berendezések korszerűtlensége és jelentéktelen száma. Mivel a víz minőségének állandó értéken való tartása a medencetérfogatok nagy tehetetlensége miatt még automatizálással sem lehetséges, azért forgatás során az időegység alatt recirkuláltatott víz menynyiségét, nagyságrendjét írják elő, amelyet többnyire összefüggésbe hoznak a medencék térfogatával, a vizek hőmérsékletével, külső időjárással, fürdőzők számával stb. A hazai rendelet pl. (EüM— OVF—- 26/1966) a keringtetett víz mennyiségét 12%-ban állapítja meg óránként. 8 órás üzemben ez kb. egyszeri teljes kezelésnek felel meg. A visszaszűrésből ki vannak azonban zárva a 200 m3 űrtartalom alatti meleg és 100 m3 alatti hidegvizes medencék. A fürdőzők száma, ha a befogadóképesség felére csökken a forgatandó víz mennyiségének 6%/h-ra redukálódik. A forgatás legfőbb előnye abban nyilvánul meg, hogy a heti két-háromszori újratöltést havi vagy idénytöltéssel lehet helyettesíteni. (Megjegyzendő, hogy egy átlagos strandfürdő pl. egyszeri töltés során 2—3 ezer m3 tiszta vizet igényel.) Külföldi gyakorlatban több fajta irányzat található: Az NSZK-ban pl. a kezelt víz mennyiségét a napi fajlagos forgalommal hozzák összefüggésbe; napi fürdő* a-T‘,, vendégek száma terheles =----------—*------—r naponta forgatott víz mennyisége fő m3, nap A fajlagos értékek általában 0,6 körül vannak, de egyes esetekben 0,2—0,3 viszonyszámot is kiköthetnek az építők. Gyakorlatban a naponta forgatott víz mennyisége így úszócsarnokok esetében a medencetérfogat 6-szorosa, szabad medencékben 3-szorosa, oktatómedencékben 8—12-szerese. A párolgás utánpótlásáról az ún. friss víz utánfolyatással kell gondoskodni, amelyek hőfokát úgy választják meg, hogy az időben történt lehűléseket is potólja. Sok esetben a forgató berendezést utómelegítővel látják el. A pótlás napi mértéke a gyakorlatban általában a medencetérfogat 3—5%-a körül van. A szűrő-forgató berendezések alkalmazásának létjogosultsága tehát indokolható: Bár ez a cikknek nem célja — a forgató berendezések technológiai folyamatát mégis érdemes röviden ismertetni (1. ábra), amely — használt víz elszívásával kezdődik, — a szilárd szennyeződések megfogásával (haj szűrő), — klf. típusú és rendszerű szűréssel, — elő- és utócsírátlanítással, derítéssel, — szükség szerint algátlanítással folytatódik, — majd újra beömléssel végződik. Az egyes beavatkozásokra külön-külön részletesen nem érdemes kitérni, mert azok ismert eljárások. Az egyenletes minőség és hőmérsékleteloszlás miatt a beömlés és az elszívás rendszerét úgy kell megválasztani, amely 62
