Vízgazdálkodás, 1972 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1972-02-01 / 1. szám
Az „Ürkúti malom” középkori eredetű épülete és csatornája a felvíz felöl nézve Az „Űrkúti malom” pár évvel ezelőtt még üzemben volt zépkori eredetének nyomait. Ahogy Korompay György írja szép monográfiájában: „Jóllehet a veszprémi malmok közül többről tudjuk, hogy már a középkorban fennállottak, mindössze erről állíthatjuk, hogy meg is őrzött valamit régi elrendezéséből. Az egyemeletes malomépület ablakosztása az emeleten és földszinten egymástól eltérő, vagyis független minden axisosztástól. Ebből középkori, vagy reneszánsz eredetére gondolunk következtetni. Ez volt — a középkori oklevelekben gyakran (pl. 1352-ben és 58-ban is, K. Zs.) szereplő — Korláth-malom, melyről első ízben 1269-ben történik említés. 1452-ben veszi meg a veszprémi káptalan (387 forintért); ekkor építették át. A legutóbbi évtizedekben az épület bejáratát a tulajdonos megcserélte az észak felé vele szomszédos ablakkal.” A Korláth-malmot az Országos Műemléki Felügyelőség, nagyon helyesen — mint egyúttal jelentős tájképi jellegű épületet is — védett műemlékké nyilvánította. Ennek ellenére, miután a már csak lakóépületként használt malom utolsó lakói is új lakást kaptak, az elhagyott épülettel, mely tanácsi tulajdonba került, többé nem törődött senki, s az barbár kezek prédájává vált: a környék lakói minden mozdítható elemét, feltüzelhető darabját széthordták — a tető- és födémszerkezetet éppúgy, mint az ajtó- és ablakkereteket... Ma úgy néz ki, ahogy talán a törökdúlás idején sem — hiszen akkor egy Íratlan ősi hadi jog megkímélte a kenyeret adó malmokat! — s kirabolt, omladozó falai csupaszon meredeznek az ég felé... Kérdéses: vajon akad-e méltó gazdája e pusztuló műemléknek, s a csaknem teljes újjáépítésre szoruló rom tervezett hasznosítása (a Veszprémi Építőipari Vállalat által) tekintetbe veszi-e az épület, egykori, műemlékjellegét? ! Sajnos a Veszprém területén levő pusztuló, vagy éppen már elpusztult malmok közül ez csak egy — ha talán a legrégibb, és így a legfájóbb veszteség is. A Séd (régen: Veszprém, olykor: Sár) futását végig kísérő szigetsor mindegyike mesterséges malomcsatornának köszönheti a létét, s az okiratok tanúsága szerint — a kor fejlett gazdasági életére és vízépítésére jellemzően! — nemcsak a fennálló malmokat, hanem az ilyen vízkivezetés lehetőségét is gazdasági értékként tartották számon és mint malomhelyet és malomjogot vették jegyzékbe a birtokadományozások vagy földvételek alkalmával. A város mai területén több mint egy tucat régi malomról tudunk. Ezek — felülről lefelé haladva — a következők: 1. Csatári, 2. Sashegyi, 3. Unger- v. városi malom, 4. Kiskuti V. Éllő-malom, 5. Korláth, utóbb Gábriel-malom, 6. Barna v. Puskás-malom (valamennyi a Felső-Séden), 7. Káptalani v. Frick-malom, 8. Csúzi v. Ring-malom, 9. Úrkúti, illetve Turnier (v. Frick)-malom, 10. Nádasdy (majd Friedler)-malom, 11. Roboz (Szalai v. Fehér)malom, 12. Kopácsi v. Pozsgai-malom, 13. Szemináriumi v. Ring-malom, 14. Kávémalom stb. (Pontos azonosításuk még további kutatást kíván.) Közülük az Űrkúti malom tekinthető a második legrégibb malomnak, s különleges jelentősége, valamint legépebb állapota miatt — a leginkább megmentésre méltónak. A malom épületén világosan megkülönböztethető a régi középkori eredetű épületmag (mely a 17. századbeli ábrázolásokon ismételten visszatér, mégpedig — érdekes módon — a legtöbbször ép állapotban!) és a kétségtelenül a 18. századi fejlesztés során hozzátoldott északi, valamint az erre merőleges keleti szárny. Boltíves, stílusjellegét meghatározó tornácát, egy az 1930-as években eszközölt szerencsétlen átépítés tüntette el. Az Ürkúti malom a 18. században különlegesen nagy, három- (alul csapott) kerekű malom volt, a legtöbb veszprémi malomhoz hasonlóan a káptalan tulajdonában. Hogy a malomcsatorna szigetén a legfelső kerék energiájának hasznosítására emelt malomépület mikor készült, nem tudjuk, de ismeretes, hogy a várbeli vízvezeték építése előtt (1767) már állott, és itt nyert elhelyezést a vízmű szivattyúja, melynek energiaszükségletét biztosítandó a káptalan lemondott a nagy jövedelmű malom egyik kerekének használatáról. A vízmű szivattyúberendezésének nyoma sincs, de az egykori híres Ürkúti forráskút lefedett kávája a csalibban ma is fellelhető. Az átellenes partoldalban pedig néhány éve még a 18. századi vízvezeték ólomcsövének 32
