Vízgazdálkodás, 1972 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1972-12-01 / 6. szám

A Vaskapu-csatorr\a felavatása 1896. szeptember 27-én. (A „Királyok hajója” — fedélzetén Ausztria—Magyarország, Románia és Szerbia uralkodójával — áthalad a Vaskapu-csatornán)

hivatkozott monográfiájának (a bővített második kiadásnak1/b) német nyelvű közreadása volt.Vc Az ezzel együtt három nyelven megjelent beszámoló nemzetközi sikere is jól jellemzi a munkálatok iránti széles körű érdeklődést. Az angol mérnökegylet nagy múltú és tekintélyes folyóirata, a The Engineer ennek hatására kérte fel a szerzőt, hogy — ismételten — cikksorozatban számoljon be a munka előrehaladásáról, majd befejezéséről. (A nagy sikerű cikksorozat hatására pedig utóbb magáról a szerzőről is közölt egy méltatást a szerkesztőség. Szomorú és jellemző, hogy a századforduló a méltatlanul elfeledett kiváló magyar mérnökéről — többek között a Budapest—Csepeli Kereskedelmi és Ipari Kikötő távlati tervének készítőjéről — a legrészletesebb méltatást egy angol folyóiratban találhatjuk meg és arcképét is innen ismerjük ...)

Különösen érdekes, hogy bár Anglia, Franciaország és Belgium nemcsak gazdaságilag, hanem műszakilag sem voltak érdekelve a munkálatok eredményeiben, hiszen ezekben az országokban hasonló folyószabályozási feladat fel sem merülhet — sajtójuk mégis ismételten foglalkozott a munkálatok előrehaladásával. A „Genie Civil”, a „La Revue Technique”, vagy a „Les Annales des Travaux Publics” stb. cikkei minden közvetlen gyakorlati vonatkozás nélkül, csupán mint a technika általános fejlődésének egyik jelentős lépését számon tartva számoltak be az Al-Duna szabályozásáról. Ebből a szempontból tehát éppen olyan jelentős az, hogy — ha röviden is — de a francia mérnöki kézikönyvek éppúgy megemlékeztek a feladat megoldásáról (pl. Cu'énot), mint ahogy a német Fr. Kreuter, számos kiadást megért vízépítési kézikönyvében, egy külön, részletes és gazdagon illusztrált fejezetet szentelt a munkálatok ismertetésének.

(Végül: a hazai idegen nyelvű kiadványok közül említést érdemel a munkálatok előkészítésében és vezetésében ugyancsak jelentős szerepet játszó Hoszpótzky Alajos négy nyelven megjelenít ismertetése is.)

A szabályozás jelentős gazdasági és technikai eredményei mellett természetesen hamarosan nyilvánvalóvá váltak a munka korlátái is. Bár a munkálatok hatására nagymértékben fellendült az Al-Duna hajóforgalma, sőt az egész dunai hajózás is — amire éppen úgy jellemző az, hogy az ekkori szabályozási művek kerek háromnegyed évszázadon át biztosították a szakasz hajózását, mint az, hogy az ekkor fellendülő forgalom tette szükségessé a Budapest—Csepeli Kereskedelmi és Ipari Kikötő építésének napirendre tűzését! — az eredmény mégsem lehetett teljes. Ennek oka elsősorban az volt, hogy — hadászati szempontból! — a tervezőkkel mellőztették az egyedül célszerű, s már Vásárhelyi által javasolt zsilipes-vízlépcsős megoldást. így azután — miként Bodoki Lajos már az 1870-es években előre látta

— a Vaskapu-csatornában a felfelé haladó hajók számára külön vontató berendezésről kellett gondoskodni, ami jelentősen megdrágította a hajózást. Ennek ellenére a csatornán még így is általában csak egyesével lehetett az uszályokat fel vontatni. Kisvíz idején pedig a hajók merülését továbbra is korlátozni kellett, s a pontosan kijelölt hajóúton csak révkalauzokkal lehetett közlekedni. A hajók találkozása és az éjjeli hajózás tilos volt.

A magyar kormány az első tapasztalatok alapján, már a munka során elrendelte a tervek továbbfejlesztését, majd részletes terveket dolgoztatott ki a hajóút gyökeres megjavítására is. Ezek végrehajtását azonban — főleg a vízlépcsővel megszakított vízi út háború veszélyeztetettsége miatt — a balkáni háborúk, végül a világháború kitörése megakadályozták.

E tervezések keretében — félhivatalos megbízásként

— (az 1918-as polgári kormány idején) készült Bánki Danát, műegyetemi tanár, a neves magyar gépészmérnök és energetikus Vaskapu—Vízerőmű terve is.

Közben ugyanis — H. Luther 1898. évi első javaslata óta14 — a legelőrelátóbb szakemberek a hajózás kérdésének gazdaságos megoldását egyre inkább a fejlődő technika által biztosított vízerőhasznosítással való összekapcsolásban keresték. Az idők folyamán egész sor ilyen terv készült, mint pl. R. Halter, L. Fischer—Reinau, J. Rosemayer, A. Smrcerk, G. C. Vasilesco stb. munkái. Megvalósításuk műszaki és gazdasági feltételei azonban hiányoztak. A tudomány és a technika fejlődése és — elsősorban! — a szocializmus nyújtotta növekvő gazdasági lehetőségek és követelmények, csak napjainkra teremtették meg a korszerű és gazdaságos megoldás előfeltételeit ...

A két parti állam: Jugoszlávia és Románia — közös erőfeszítéssel és közös tervek alapján — a Duna 943 fkm szelvényében 1964—1972 között építette meg a Vaskapu Vízlépcsőt — Közép-Európa legnagyobb vízépítési nagylétesítményét.

A vízlépcső építése a Duna—Rajna—Majna-csatoma megnyitásával — az 1980-as évek elején — megvalósuló transzkontinentális vízi út legnagyobb akadályát szüntette meg. Ezután már a többi parti állam — nem utolsó sorban Magyarország — feladata lesz az egyéb hajózási akadályok, kisebb munkát igénylő, — de ugyancsak eléggé költséges — elhárítása.

A Vaskapu-csatorna távlati képe

P. Károlyi Zsigmond