Vízgazdálkodás, 1972 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1972-10-01 / 5. szám
társadalmi igényeknek megfelelő szabályozást biztosító — rendszerében megjelenő materiális áramlás kiegészül az általuk hordozott gazdasági értékek áramlásával, s eközbeni változásukkal. E nagyigényű feladat megoldása azonban még hatalmas erőfeszítést, sokrétű kutatómunkát igényel. Ma a vízgazdálkodás területén általában az tapasztalható, hogy a vízgazdálkodás minél több jelenségét, folyamatát — üzemi (vállalati), ágazati és népgazdasági szinten — minél sokoldalúbban gazdaságilag leképezik, matematikai programozás módszereivel elemzik és a bekövetkezett, illetőleg várható vagy tervezett változások aktív és passzív hatásait kimutatva, a műszakilag és gazdaságilag realizálható lehetőségek közül a lehető legelőnyösebbet határozzák meg. Ezzel kívánják biztosítani, hogy az optimális döntéshez szükséges ismérvek a vezetés számára rendelkezésre álljanak, vagyis programozott döntéseket alkalmazhassunk. A matematikai módszerek vízgazdálkodás területén való alkalmazására irányuló kutatásokat a kvantitatív, a gyakorlatban azonnal hasznosítható eredményekre való törekvés jellemzi. Ebből következik az, hogy elsősorban a programozási modellek egyszerűbb típusai és a modellek megoldásának egyszerűbb módszerei kerülnek előtérbe. A vízgazdálkodási tevékenységek optimális programozásánál elsősorban azokon a területeken értek el eredményeket, amely tevékenységek statikus, determinisztikus, lineáris modellekkel leképezhetők. A statikus, determinisztikus, lineáris vizsgálatokat azonban — a valóság jobb közelítése érdekében — szükséges tovább fejleszteni, figyelembe véve, hogy a vízgazdálkodási folyamatok csaknem teljes körét a természeti és gazdasági környezettel fennálló véletlenszerű hatások és kapcsolatok szövik át. Ez azt jelenti, hogy a gyakorlatban általában valószínűségszámítási módszerekkel kezelhető, bizonytalan körülmények közötti problémák megoldására kerül csaknem mindig sor. Végeredményben tehát a legtöbb esetben sztochasztikus modellekkel van dolgunk amikor az egyes döntési változatok következményeinek bekövetkezése különböző bizonytalansággal (és kockázattal) várható. Előfordulhat, hogy egy lehetséges elhatározás következményeiről nem, vagy csak minimális számú információ áll rendelkezésre, amely csak a folyamat vagy tevékenység különböző állapotaira vonatkozik és a valószínűségi eloszlások meghatározása nem lehetséges. Az ilyen jellegű problémák megoldására a sztochasztikus programozási eljárások helyett a stratégiai játékok elmélete ad a gyakorlatban is jól használható algoritmusokat. Lényeges felismerés, hogy a lineáris és a matematikai játékelmélet tudományos problematikája egymással igen szoros kapcsolatban van. A matematikai játékokban kialakítható optimális stratégiákat lineáris programozással határozhatjuk meg. A vízgazdálkodási folyamatok természetéből és a rendelkezésre álló információk pontosságától és megbízhatóságától függően differenciálva célszerű tehát gazdasági döntésekhez alkalmazható matematikai modelleket és megoldó algoritmusokat megfogalmazni. A rendszertechnikai szemlélet érvényesítése A matematikai programozási eljárások továbbfejlesztése elsősorban a programozási modellek olyan megfogalmazásán alapul, amely a vízgazdálkodás tevékenységi körét, a fennálló természeti és gazdasági kapcsolatokban végbemenő anyagi és az azokhoz kapcsolódó gazdasági jellemzők áramlását, azokban bekövetkező változásokat teljeskörűen írja le. A teoretikus struktúra, a hierarchikusan megszerkesztett gondolati rendszer, a többszintes felépítés hiányzik az ökonometriából. Ezért az ökonometria minden eredménye úgy tekinthető, mint fontos előmunkálat a gazdasági rendszerek reáltudományi (a valóság változói közötti lényeges összefüggések rendszeres leírása) elmélete megalkotásához, de nem mint kész elmélet. Ezért jelentősek azok a kísérletek, amelyek a vízgazdálkodási rendszer struktúráját és azok közötti kapcsolatok feltárását kívánják elősegíteni. A következőkben a vízgazdálkodási formális modellek megfogalmazásának csupán néhány kérdését érintjük, amelyek a megfigyelés fő területeit, a vizsgálandó alapvető összefüggéseket világítják meg. Vízgazdálkodási rendszer fő vonásai Az alapvető természeti tényezők körébe sorolható a társadalmi, gazdasági működési funkciókat sok esetben elsődlegesen meghatározó hidrológiai ciklus, amely megszabja a területen rendelkezésre álló vízmennyiséget, annak időbeli megoszlását, felhasználásának lehetőségét és azt a módot, ahogy az adottságok a legelőnyösebben kihasználhatók. A hidrológiai folyamatok eredő hatásaként alakul ki a felszíni, vagy a felszín alatti lefolyás fázisában megújuló dinamikus vízkészlet, amely mennyiségi és minőségi jellemzőivel a társadalmi tevékenység különböző mozzanataihoz kapcsolódóan korlátozza, vagy kedvezően befolyásolja azok terjedelmét. A kedvezőtlen hatások felszámolása és a kedvező hatások fokozása érdekében szükségesek olyan vízgazdálkodási beavatkozások, amelyek az adott természeti környezet elemeit megváltoztatják olyan mértékben, amilyen mértékben a vízzel szemben támasztott követelmények azt megkívánják és amilyen mértékben a gazdasági feltételek azt lehetővé teszik. Az igények mértéke és kielégítésük módja a termelőerők színvonalát fejezi ki. A társadalmi munkamegosztás különböző részfolyamataihoz kapcsolódó eltérő, sokszor ellentétes vízgazdálkodási igények területileg megosztó jellege ellenére — mivel a vízkészletek koncentráltan helyezkednek el — térben és időben 193
