Vízgazdálkodás, 1972 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1972-10-01 / 5. szám
PROGRAMOZOTT DÖNTÉSEINEK Az ország társadalmi-gazdasági fejlődését fontosabb vonatkozásokban meghatározó politikai és gazdaságpolitikai célok tervekben jutnak kifejezésre, amelyek a társadalom tagjait és különböző szerveit a céloknak megfelelő irányokba mozgósítják. Maga a terv egyben a célok megvalósításának eszköze is. A társadalmi-gazdasági célkitűzések közül alapvető az ország lehető maximális ütemű gazdasági növekedésének minél hatékonyabb elősegítése, konkrétabban a népgazdaság ezzel kapcsolatos vízgazdálkodási igényeinek egyre magasabb szintű, egyre gazdaságosabb kielégítése. A vízzel kapcsolatos társadalmi szükségletek kielégítéséhez, a vízgazdálkodás termelő és szolgáltató munkafolyamataihoz nagy mennyiségű élő- és tárgyiasult munka (gazdasági erőforrás) és megfelelő mennyiségű vízkészlet (természeti anyag) szükséges. A társadalomnak a tervekben előirányozható gazdasági eszközrendszere azonban korlátozott az emberi beavatkozás nélkül hasznosítható vízkészletek csökkenése és az elöntés által veszélyeztetett vagyonérték növekedése folytán növekvő ráfordításigény mellett. Figyelembe véve a nagyszámú kölcsönösen egymásra ható, sok esetben véletlenszerű változó természeti és gazdasági hatásokat, a gazdaságilag hatékony, műszakilag megalapozott eszközfelhasználás kialakítása igen összetett feladat. Tekintettel azonban arra, hogy az eszközfelhasználás optimális módjának meghatározása a felmért korlátozó adottságok és adott eszközráfordítás mellett a cél maximálásából, vagy a cél meghatározott fokának eléréséhez az eszközök minimálásából, azaz feltételes szélsőérték feladatból áll, az ilyen jellegű problémák megoldásához a matematika fegyvertára tág lehetőségeket nyújt. Matematikai módszerek alkalmazásának feltételei A matematikai módszerek közgazdasági alkalmazása minden esetben a matematikai modellek alkotásán keresztül valósul meg. A vízgazdálkodási problémák matematikai és gépi számítástechnikai kezelhetősége ebből következően tehát elsősorban attól függ, hogy a vizsgált jelenséget meghatározó objektív összefüggések szövevényéből a lényeges és tartós, a kérdéses jelenséget alapvetően meghatározó elemeket helyesen ragadjuk-e ki és ezek alapján —egyenlet vagy egyenletrendszer segítségével — olyan formális konstrukció (ökonometriai modell) megfogalmazható-e, amely a vizsgált gazdasági jelenségek között fennálló alapvető összefüggéseket fejezi ki. A fő befolyásoló tényezők kiválasztását a vízgazdálkodás közgazdasági folyamatainak feltárásában elért jelentős eredmények segítik, amelyek a vízgazdálkodási tevékenységi folyamatok minél sokoldalúbb megismerését, és a gazdasági kapcsolatok menynyiségi kifejezését biztosítják. A vízgazdálkodás információs rendszerének, a statisztikai megfigyelési adatok körének a vízgazdálkodási tevékenységet egészében jellemző gazdasági-műszaki adatokra kiterjedő korszerűsítése ugyancsak kedvező feltételeket nyújt ahhoz, hogy a vízgazdálkodás tényleges folyamataiban érvényesülő összefüggéseket — amelyek jórészt sztochasztikus jellegűek — egzakt módon feltárjuk. A vízgazdálkodási folyamatok ökonometriai modelljének meghatározásánál alapvető problémát a sokoldalú gazdasági, műszaki, természeti, irányítási kapcsolatok egységes rendszerbe foglalása jelenti, amely különféle tudományágak közötti szerves kapcsolat megteremtését igényli. Az operációkutatás, bár a nagyrendszerek komplex problémáinak megoldásában, amely problémák a rendszer irányításában és vezetésében merülnek fel, a modern tudomány eredményeit alkalmazza, önmagában nem valósította meg a hagyományos tudományágak fogalmának és szemléletének felhasználásával az egyes érintett tudományágak szerves kapcsolatát. A módszerek és eszközök számának a növekedése, valamint a tényleges alkalmazások során felmerülő problémák a vízgazdálkodás területén is alapozó elmélet kidolgozását sürgetik, de ez nem azonos az egyes speciális technikai — faként matematikai — eljárások elméleti alapjaival. Az utóbbiak csak az egyes eszközök elméletét szolgáltatják s nem pedig az összes eszközök felhasználási módjának az elméletét. A megkülönböztetés nem elhanyagolható és nem jelent kevesebbet, mint a sikeres gyakorlati alkalmazáshoz vezető út módszeres megteremtését. Az utóbbi 10—15 évben kifejlődött rendszertechnika ezt a követelményt kívánja kielégíteni, amely két forrásból kap lényeges ösztönzést: — egyrészt a tudomány elszigetelt szakterületekre való feldarabolását ellensúlyozó tudományos irányzatból, — másrészt abból a felismerésből, hogy az új tudományos és gyakorlati problémák megoldása alapvető módszertani változtatást igényel. 191
