Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1971-04-01 / 2. szám

Részlet Vásárhelyi Pál „általános Tisza-szabályozási tervének” fogalmazványából

hetett! (Minden későbbi munka: Gonda B., Timonov, V. E., Castner, I. stb. monográfiái stb. e kiadvány anyagát vette át és közölte.) E térképek értékét legtömörebben és legtalálóbban talán a bécsi „Danubius” c. folyóirat jellemezte:

„Vásárhelyi elévülhetetlen érdeme, hogy a sziklamedret olyan pontosan tanulmányozta és mérte fel, hogy térképe alapján teljes biztonsággal lehet dolgozni. Amikor a mai vízimérnökök sok ezer mélységmérését szúrópróbaszerűen utánamérték, felvételeit teljesen pontosnak és megdönthetetlenül biztosnak találták ...”

1833-tól Vásárhelyi Széchenyi István Duna-szabályozási kir. biztos közvetlen irányításával dolgozott s készítette el az al-dunai Vaskapu szabályozásának tervét, majd kezdte meg — az utóbb Széchenyiről elnevezett — al-dunai út építését (1834—1837) és a Vaskapu szabályozását. (Amit azonban a kormánytámogatás megvonása miatt nem sikerült befejezniük.)

Az Al-Duna-szabályozás és az al-dunai útépítés munkája a felmerülő különleges feladatok és nehézségek miatt a magyar mérnöki munka történetének egyik legemlékezetesebb fejezete. A természeti adottságok: a nehéz terepviszonyok, a rendkívüli — 3—4 m/sec! — sebesség, a malária stb. leküzdése, a különleges műszaki és munkaszervezési-ellátási feladatok megoldása, nemkülönben a politikai és gazdasági nehézségek elhárítása (az osztrák katonai szervek féltékenykedése, a törökök ellenséges magatartása, a kormánytámogatás vontatottsága stb.) a munka vezetőit és résztvevőit egyaránt kemény próbára tette. A mérnökök és munkások között nemcsak a malária szedett áldozatokat, hanem a török határőrök lövöldözése is.

A munka méreteire jellemző, hogy mintegy 100 bányász és szakmunkás és kereken 1000 segédmunkás vagy kivezényelt katona dolgozott itt Vásárhelyi és mérnökei irányítása alatt.

Az úttörők erőfeszítéseinek nagyságát, eredményeinek értékét is mutatja, hogy az akkori kezdetleges technikai felkészültség mellett és a korlátozott anyagi támogatással

megkezdett (s annak megvonásával kényszerűen félbehagyott) munkát az utókor is csak évtizedek múltán tudta folytatni és befejezni! (1890—1898.) Mégpedig Vásárhelyi térképei és a korszerű követelményeknek megfelelően továbbfejlesztett tervei felhasználásával.

Az al-dunai munkálatok: Széchenyi és Vásárhelyi vízi útfejlesztési tevékenysége úttörő érdemeit először ugyancsak a Donau-Verein említett kiadványa ismertette a nemzetközi közvéleménnyel:

„ ... egy felvilágosult és jövőbe látó férfi, aki a feladat jelentőségét felismerve, javasolni merte a hajózási akadályok eltávolításának nagy munkáját, hogy ezt a fontos vízi utat meg lehessen nyitni az állandó forgalomnak — ez Széchenyi István elévülhetetlen érdeme ... Széchenyi fáradozásainak eredményeként készült el a jobb parti postaút is, szemben a római úttal, és neki köszönhető, hogy egy kiváló és lelkes mérnök, Vásárhelyi Pál, e szakasz felmérésére és szabályozási tervének elkészítésére megbízást kapott... Vásárhelyi munkája ... térképei és mélységmérései minden későbbi munka lényeges segédeszközeivé váltak. E munka csorbítatlan értéke anyagának megbízható és szemléletes bemutatásában rejlik ..

Vásárhelyi és munkatársai — valamint utódaik — érdemeit tehát, annak idején, a múlt század végén a hazai és nemzetközi szakirodalom egyaránt ismerte és elismerte. Most azonban, amikor az épülő Vaskapu Vízlépcső nemcsak egyszer s mindenkorra megoldja az Al-Duna hajózhatóságának kérdését, hanem csaknem harminc méteres vízzel borítja az egykori úttörők hősi munkájának nyomait és emlékeit — nemcsak időszerűvé, de kötelességünkké is vált, hogy e rövid megemlékezéssel, s a korabeli méltatások felelevenítésével is hozzájáruljunk emlékük megörökítéséhez ...

* * *

Az al-dunai munkálatok megszakítása után, 1837- ben, Vásárhelyit a vízügyi szolgálat budai központjába: a Vízügyi és Építészeti Főigazgatósághoz osztották be, ahol 1841-től központi hajózási felügyelői minőségben az ország legkülönbözőbb helyein folyó vízi munkálatok központi irányítója és ellenőre lett. Részt vett a Rába-szabályozási tervek és a Fertő-csatorna terv készítésében és feladata volt a Tisza-felmérés (1833—1845) feletti felügyelet is, bár az utóbbi munkában való közvetlen részvételéről nem tudunk. Ez a hasonlóképpen tapasztalt és tehetséges Lányi Sámuel vezetésével dolgozó Tisza-térképészeti Intézet (v. kirendeltség) mérnökeinek munkája. (A köztudat tehát ezt tévesen hozta kapcsolatba Vásárhelyi nevével és indokolatlanul emlegették — talán a munka színvonala miatt — „Vásárhelyi-féle térképekéként.)

1842-ben hivatalos szakértőként részt vett a Duna és a többi hazai folyók szabályozásával foglalkozó törvényjavaslat előkészítésében. 1843-ban pedig irányításával készült — egyik legfontosabb munkája — a Duna és mellékfolyói tengerszint feletti magasságának meghatározása: az ország első általános szintezése.

Vásárhelyi szakirodalmi tevékenysége, méreteit tekintve, viszonylag szerény, tudományos értéke azonban igen jelentős. Kezdetben főleg gyakorlati háromszögelési, térképezési és folyószabályozási feladatok foglalkoztatták. Első elméleti jellegű tanulmányai „A budapesti állóhíd tárgyában” c. írása, melyben az 1838. évi árvíz tanulságai alapján ismerteti a fővárosi Duna-szakasz hidrológiai viszonyait, valamint a Berettyó szabályozásáról szóló akadémiai székfoglaló dolgozata (1839). 1840-ben készült a Duna-szabályozás kérdéseiről és általános elveiről szóló kéziratos jelentése. E tanulmányait a gyakorlati problémák tárgyalásának egyre mélyebb és szélesebb körű hidrológiai-hidrometriai megalapozására való törekvés jellemzi.

Legjelentősebb elméleti munkája a folyóvíz sebességeloszlásának törvényszerűségeit vizsgáló tanulmánya, mely a Duna-mappáció páratlan mérési anyagának felhasználásával készült. E sebesség- és vízhozammérések úttörő jelentőségűek: a Duna budapesti szelvényében pontonkénti szárnyméréssel végzett vízhozam-meghatározásokhoz hasonlóra nincs korábbi példa; elméleti következtetéseihez hasonló eredményekre pedig, melyek szerint a függőleges irányban mért sebességek megoszlása para60