Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1971-02-01 / 1. szám
változó díj a tényleges fogyasztás szerint lit/sec-ben. Különbséget téve csúcsidő és az év többi nyolc hónapja között. A vállalat árvetését az alábbi táblázat szemlélteti Felhasználás célja Árképzés módja és ideje Árképzés helye öntözés egyéb lakossági ipari m3 csúcsminden időn kívül zónában — 0,06 0,06 0,06 1. zóna 0,137 0,79 0,27 0,34 m3 csúcsban 2. zóna 3. zóna 0,105 0,095 0,55 0,40 0,20 0,16 0,25 0,15 4. zóna 0,068 0,15 0,09 0,10 1. zóna 97,62 450 1800 1800 alapdíj 2. zóna 75,40 450 1200 1200 1/sec 3. zóna 68,25 450 850 850 4. zóna 48,42 450 235 235 Az árképzés metodikáját és az ár struktúráját illetően különbséget tesznek, hogy mezőgazdasági vagy más, tehát ipari, lakossági és egyéb célra történik-e fogyasztás. Az elhatárolást részben közgazdasági, részben finanszírozási alapokra vezetik vissza, az alábbiak figyelembevételével: — a felhasználásra kerülő öntözővíz-mennyiséget a beöntözésre kerülő területen, az öntözött kultúrák vízigénye teljes mértékben behatárolja, szemben az ipari, lakossági és egyéb célra irányuló vízfogyasztással, melynek mértéke a jövőt illetően állandóan növekvő tendenciát mutat, lényegében tehát végtelen. Fenti elv alapján egy öntözőrendszer megépítése egyszer és mindenkorra megvalósított beruházást jelent; következésként az öntözővíz árát nem a létesítmények lehetséges távlati fejlesztési költségei, hanem a beruházás tényleges ráfordításainak diszkontált értéke határozza meg; — az öntözés időpontját a növény természete, a klimaviszonyok döntik el, ehhez a fogyasztónak alkalmazkodnia kell, a vízdíj mértékét tehát függetleníteni kell a felhasználás időpontjától (csúcsfogyasztás, vagy azon kívüli periódus); — végül figyelembe kell venni, hogy az öntözőrendszerek megépítése egy gazdaságpolitikai cél érdekében, jelentős állami támogatással történik, ami az egyébként fizetendő vízdíjból 40 %-os árengedményt indokol. „Pichegue-i” szivattyútelep Az öntözővíz ára — szemben más célra történő fogyasztással — m3-enként állandó, mértékét csak a szállítási távolság módosítja. A vízfogyasztás mértékének, valamint a különböző vízhasználatok közti megosztás arányának vizsgálatára, az érintett területet gazdasági, demográfiai szempontból homogénnek vélhető zónákra osztották. A zónánként kapott eredményeket összegezve — egy 1966-ban végzett felmérés szerint — a vállalat az évben összesen 80 millió m3 vizet értékesített 4,5 millió frank bevétellel, mely a mezőgazdasági, ipari és lakossági használatok között 65, 23, illetve 12 %-os arányban oszlott meg. A tervezett létesítmények kapacitásának teljes kihasználtsága (1980. évi üzembe helyezés mellett) — a számítások szerint — a század végére várható, a következő megoszlás szerint: mezőgazdasági vízhasználat 119 millió m3 13,3% ipari vízhasználat 173 millió m3 20,0% lakossági felhasználás 493 millió m3 55,1% egyéb 104 millió m3 11,6% A különböző vízhasználatok közötti arányváltozás jellemzően rávilágít arra a tényre, hogy az ipari és ivóvízigény fejlődése hosszútávon lényegében korlátlan. A határköltség alapján kalkulált vízdíj mellett a társaság éves bevétele ebben az időben meghaladja a 300 millió frankot. Az éves mérleg — az elemzések szerint — 1985-től pozitív, tehát a víz eladásából származó bevételei meghaladják létesítési és fenntartási költségeit, feltételezve, hogy a finanszírozás feltételei változatlanok maradnak, tehát beruházásaik átlagban 50%-ban vissza nem térítendő állami hozzájárulásból, 50%-ban pedig (5,5% kamatlábbal 20—30 éves lejáratra) hitelből nyernek finanszírozást. A vállalat jövedelmezősége a vízdíjak emelésével elvileg növelhető lenne, azonban a gyakorlatban a szokásosnál magasabb vízdíj az igények csökkenését és ezáltal a létesítmények optimális kihasználtságát veszélyeztetné. A vállalatnak az igények távlati felmérésére, a létesítmények méretezésére, a kapacitás-kihasználtságra és egyéb műszaki és gazdasági problémák elemzésére irányuló tevékenységét nagyban megkönnyíti IBM-rendszerű számítógépekkel felszerelt, ún. számítási központja, melynek működését, a kódrendszer kiértékelését a gyakorlatban is alkalmam nyílt megismerni. Jellemző egyébként, hogy a vállalat rendkívül sokrétű és alapos közgazdasági munkája csak tájékoztató jelleggel bír és nem kötelezi a felső vezetést megállapításainak gyakorlati felhasználására. Éppen így a vállalat éves terve sem jelent kötelező információt, csak segédeszköz a vállalat irányításában. Nem térek ki a vállalat tevékenységének ismertetésénél azoknak az előkészítő és kapcsolódó szerveknek és szervezeteknek munkájára, mint pl. a talajlaboratóriumok, klímavizsgáló állomások, kísérleti gazdaság, tanácsadó szolgálat, stb., melyek mind a kormány által kitűzött központi cél megvalósítását szolgálják, mivel működési „Avene-i” völgyzárógát (tárolókapacitása 33 millió m3) 34
