Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1971-02-01 / 1. szám
AZ ORSZÁGOS VÍZÜGYI HIVATAL FOLYÓIRATA * 1971. JANUÁR —FEBRUÁR Az Országgyűlés 1970 októberében törvénybe iktatta a népgazdaság negyedik ötéves tervét. A törvény elsődleges gazdaságpolitikai feladatnak a társadalmi termelés hatékonyságának növelését határozta meg. Ezt a termelékenység emelésével, a fajlagos anyagráfordítások csökkentésével, az eszközállomány kihasználásának javításával, korszerű termékek és termelési eljárások bevezetésével, a szervezés és a vezetés színvonalának emelésével, valamint a tudományos kutatási eredmények hatékonyabb felhasználásával kell elérni. Fontos a törvénynek az a megállapítása is, amely a lakosság életszínvonalának rendszeres és viszonylag gyors növelését írja elő. A tervtörvény megfontolt biztonsággal határozza meg a növekedés ütemét. A nemzeti jövedelem évi 5,5—6%-os növekedése lehetőséget nyújt a kiegyensúlyozott fejlődéshez. A gazdasági egyensúly megvalósítását szolgálja az a célkitűzés is, hogy a felhalmozás növekedési üteme ne haladja meg a nemzeti jövedelem emelkedését. A fogyasztás és a felhalmozás aránya az 1970. évhez hasonlóan 75—77, illetve 25—23% között változik. A szocialista szektorban így mintegy 480—500 milliárd Ft fordítható beruházási célokra azzal, hogy — az életszínvonal emelése érdekében — a termelőágazatok 23—;25%-os beruházási arányával szemben a szolgáltató ágazatok beruházásai 59—'61%-kal növekednek. Az általános gazdaságpolitikai célkitűzések mellett meghatározza a törvény az egyes ágazatok fejlesztésének legfontosabb irányát is. A 24. szakasz a következőket mondja: „24. §. A vízgazdálkodásban különösen a közműves vízellátást és csatornázást kell fejleszteni. Megalapozottan és tervszerűen tovább kell fejleszteni az öntözést. A Tisza völgyében jelentkező öntözési és más célú vízigények kielégítése érdekében be kell fejezni a Kiskörei Vízlépcső építését. Gyors ütemben kell fejleszteni a vízkárelhárítás létesítményeit és berendezéseit.” E néhány rövid sor mögött hatalmas feladatok állanak, a vízgazdálkodás — korábban soha el nem képzelt — gyors ütemű fejlesztése, a 15 éves távlati koncepció első öt évének megvalósítása. A vízgazdálkodás már az elmúlt időszakban is jelentősen fejlődött, műszaki színvonala emelkedett, szervezeti egysége erősödött, létrejött a korszerűen gépesített vízépítőipar, jelentős kutatási és műszaki fejlesztési eredmények születtek, kialakult az ágazati szakemberképzés rendszere. Meggyorsult a fejlődés, tíz év alatt kereken háromszor annyit fordítottunk vízügyi célokra, mint azt megelőzően 15 év alatt összesen. Ennek ellenére nem tudtunk teljes mértékben lépést tartani a fejlődéssel, nem sikerült megszüntetni a múltból örökölt lemaradásokat. A fejlesztés tendenciái A gyors társadalmi-gazdasági fejlődés rendkívüli feladatokat állít a vízgazdálkodás elé. A lakosság, az ipar és a mezőgazdaság növekvő vízigényének kielégítése, a vizek kártételei és a vízszennyezés elleni védelem az eddiginél is jóval gyorsabb ütemű fejlesztést igényel. Az 1975-ig terjedő ötéves időszakban fokozottan érvényesülnek azok a hatások, amelyek egyrészt az ország különleges vízrajzi helyzetéből, másrészt a népgazdaság gyors ütemű fejlődéséből és az életszínvonal emelkedéséből erednek. Az urbanizálódási folyamat meggyorsul, az átlagosnál gyorsabban fejlődnek a nagy vízfelhasználó iparágak {villamosenergia, vegyipar, élelmiszeripar) koncentrálódik az állattenyésztés, a mezőgazdasági termelés mennyiségi fejlesztése mellett növekszik a termékek egyenletes minősége iránti igény. Mindezek hatására a vízigények rohamosan nőnek. Ugyanakkor a helyi vízkészletek kimerülnek, a vízbeszerzés egyre nehezebbé és költségesebbé válik. Számolni kell azzal is, hogy a fokozódó vízszennyezés csökkenti a felhasználható készleteket. Egyidejűleg növekszik a vízkárok elleni fokozottabb védelem igénye. A folyók felső vízgyűjtő 1
