Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-06-01 / 3. szám

és a vízgazdálkodás feladatairól

Lenin elméleti-gazdaságtörténeti és gyako-rlatigazdaságpolitikai munkáiban egyaránt jelentős helyet foglal el a műszaki és társadalmi haladás kölcsönhatásának vizsgálata — és e kölcsönhatás törvényének gyakorlati felhasználására való törekvés.

A marxizmus felismerése szerint a társadalmi haladás legforradalmibb elemei a termelőerők, s ezen belül is a munkaeszközök, illetve a technika általában.* A termelőerők állandó fejlődésén alapul a történelem egysége és haladása: ettől függően és ennek megfelelően változnak és fejlődnek a termelési viszonyok. Ilyen értelemben mutatta ki Lenin az oroszországi kapitalizmus kialakulásának ismertetése során is a termelőerők fejlődésének alapját, kiindulópontját képező technika meghatározó szerepét az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. A leninizmus ennek megfelelően az új szocialista-kommunista társadalom anyagi alapjainak megteremtését is komplex műszaki-gazdasági feladatnak tekinti, s ezért emeli a kapitalista fejlődést elindító, azzal kölcsönhatásban kibontakozó „technikai és ipari forradalmat” a tervszerű „szocialista iparosítás” szintjére.

Marx szerint a kapitalizmus kialakulását biztosító „ipari forradalom” lényegében „technikai forradalom” volt: a munkagépek, majd az erőgépek (a gőzgép) forradalmával kezdődött. Ugyanígy hozta kapcsolatba Lenin az új, szocialista társadalom kialakulását az új technikai forradalommal — a kapitalizmus legfelsőbb, s egyben már önmaga túlhaladását előkészítő, monopolkapitalista szakasza ipari forradalmával: az erőátvitel forradalmával, a villamosítás beláthatatlan és valóban forradalmi lehetőségeivel. Lenin klaszszikus megfogalmazása szerint: „kommunizmus = szovjethatalom -j- az egész ország villamosítása”. *

* A technika a társadalom „termelési tapasztalatainak”, „ismereteinek” összessége: részben „tárgyiasult formában” (mint „munkaeszköz” és mint „rendszer”) részben mint tevékenység (gyakorlat és elmélet, vagyis tudomány). Más, legtöbbször az elidegenedés és fetisizálódás hatását tükröző, vulgáris, gyakran a-, sőt antihumánus definíciókkal szemben ez az általános meghatározás nemcsak tartalmilag a legteljesebb, hanem ez fejezi ki a legteljesebb mértékben a technika emberi és társadalmi jellegét és szerepét is. A technika emberi alkotás: emberek hozzák létre társadalmi tevékenységük során — az ember, a társadalom (az emberi élet „újratermelése”) érdekében és szolgálatában.

A technika fejlődése messze meghaladta a hozzá fűzött várakozásokat s éppen ezért eredményeinek széles körű társadalmi hasznosítása teljesen új helyzetet teremtett, új követelményeket támaszt, s olyan új feladatok elé állítja az emberiséget, melyek megoldása újszerű megközelítést kíván. Ennek ellenére a történelmi fejlődés messzemenően igazolta Lenin felismerését: a termelőerőkben századunk folyamán bekövetkezett változások, melyek végül is a mai tudományos-műszaki forradalom kibontakozásához vezettek — valóban a villamos energia felhasználásával kezdődtek. Ez tette lehetővé az automatizálás, kibernetizálás, kemizálás kifejlődését, sőt az atomenergia felszabadítását és felhasználását is. Így a villamoserőátvitel jelentősége az atomenergia szélesebb körű felhasználásával csak növekedni fog.

(A történelmi fejlődés csak napjainkban tette lehetővé annak felismerését, hogy mind Marxnak a kapitalizmusról és az ipari civilizációról mondott bírálata, s a szocializmusról és kommunizmusról adott perspektívája, mind Lenin ezek továbbfejlesztését jelentő gyakorlati programja — a termelőerőkben és a termelési viszonyokban szükségszerűen bekövetkező, minőségi változások felvázolásával — eleve feltételezte a napjainkra kibontakozó tudományos-műszaki forradalmat, mint a kommunizmus lényegbeli alkotóelemét.)

Feltétlenül hangsúlyozni kell azonban, hogy a technika szerepének lenini elismerése — mint az a fenti idézetben is tükröződik — távolról sem jelenti annak abszolutizálását, hanem ellenkezőleg a század első évtizedeiben feltűnt szociáldemokrata „termelőerő-elmélet” bírálatát és túlhaladását nyújtja. A termelőerők, illetve a technika ugyanis csak a termelési viszonyokkal együtt, azzal kölcsönhatásban teljesíthetik történelmi feladatukat, biztosíthatják a társadalmi-gazdasági haladást: egy új civilizáció kialakulását. A termelőerők maximális kifejlesztését és optimális felhasználását csak az azok erősödő társadalmi jellegének megfelelő szocialista termelési viszonyok tehetik lehetővé.

Ismeretes, hogy Lenin a szocialista iparosítás „egységes gazdasági tervének” (valójában: műszaki-gazdasági tervének) kidolgozását — az elektrotechnika vívmányainak forradalmi szerepe és az energia-gazdálkodás központi jelentőségének felismerése alapján —i a villamosítás fel90