Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-04-01 / 2. szám
Áz elektronikus adatfeldolgozó gépek és felhasználásuk újabb fejlődési irányai Az elektronikus adatfeldolgozó-gépek — különösen a gazdaságilag fejlett országokban — az utóbbi években igen elterjedtek. Az USA-ban ma 40 000, Franciaországban 2000 ilyen berendezés üzemel, 1970 végére pedig az USA-ban 100 000, Franciaországban pedig 4500 elektronikus adatfeldolgozó-gép munkájára számítanak. Ma már a legmaradibb gondolkodásmódú emberek sem vonják kétségbe, hogy az elektronikus adatfeldolgozás a jövőnek épp oly nélkülözhetetlen eszköze lesz, mint amilyenné az idők folya mán a varrógép, a villamos gép stb. vált. Elterjedésüket kezdetben az akadályozta, hogy közvetlen hasznosságuk, a legtöbb esetben, alig volt kimutatható, ma már azonban köztudott, hogy közvetett hasznosságuk oly nagy, hogy az üzembehelyezésükkel járó, nem csekély költségeket igen rövid idő alatt amortizálják. Hozzájárult ehhez természetesen az is, hogy a korszerű berendezések sokkal olcsóbbak, gyorsabbak és kezelésük is könnyebb, mint az hőskorukban volt. Az utóbbi években főleg a berendezések jeldolgozóegységeinek jobb kihasználására törekedtek. Tudvalevő, hogy a feldolgozóegységek működési sebessége igen nagy, ma már nem ritkák az olyan berendezések, amelyek másodpercenként több mint egymillió összeadást képesek elvégezni. Az adatfeldolgozó egység nagy sebessége azonban aránylag hosszú ideig nem volt kihasználható, mert a perifériás egységeik több nagyságrenddel kisebb sebessége akadályozta az adatfeldolgozó egység sebességének kihasználását. A be- és kimeneti egységek, az adattározók stb. ugyanis elektromechanikus berendezések, amelyeknek sebessége bizonyos határokon túl nem növelhető. E nehézséget csak úgy sikerült kiküszöbölni, hogy az adatfeldolgozó egységet több perifériás egység kiszolgálására tették alkalmassá. A bemeneti egységek adatait, utasításait vagy lyukszalag közvetítésével vagy közvetlenül magnószalagra veszik fel. Ennek előnye az, hogy mivel a magnószalag 1 cm-jére 3—400 jel vehető fel, másrészről mivel 'nagy szilárdsága folytán, aránylag gyorsan mozgatható, lehetővé teszi a számítógépbe való adatbeadagolás jelentékeny mértékű meggyorsítását. Természetesen ez magában véve még nem oldaná meg a problémát, mert hiszen a beírás gyorsaságát mindenképpen a gépíró személy írássebessége korlátozza. A több gépen készült magnószalagokat azonban azonnal a gépbe helyezik és az automatikusan veszi azokat egymás után munkában, amikor előző feladatát elvégezte. Ily módon az adatfeldolgozó egységet közel 100%-osan ki lehet használni. Az eredmények kiírásánál hasonló módon járnak el, az adatfeldolgozó egység eredményeit több magnószalagra írja ki és ezt nem egy, hanem több gyorsnyomtató nyomtatja ki. Ezzel elérték azt, hogy a berendezés legköltségesebb részét, az adatfeldolgozó egységet, teljes mértékben ki lehet használni, ami természetesen az egyes számításokra eső költségeket nagymértékben csökkentette. Hamar bebizonyosodott azonban, hogy ezeket az új berendezéseket csak az igen nagy vállalatok, intézmények használhatják ki. A kisebb vállalatoknak ugyanis egyszerűen távolról sem volt annyi számítási vagy feldolgozási munkájuk, mint amennyire a gép így képes volt. Ezt a hiányosságot küszöbölte ki a közelmúltban a General Electric, amikor létrehozta az ún. TIME—SHARING rendszerét. Nyugat-Európát több körzetre osztotta fel, egy-egy körzet egyegy kiséb'b európai ország vagy valamely nagyobb ország egy-egy országrésze. Minden körzet központjában felállított egy-egy nagy számítóközpontot és azt „előfizetői” rendelkezésére bocsátotta, vállalva az előfizetők minden adatfeldolgozási, számítási, adattározási stb. feladatának ellátását. A feladatok megadása, az adatok betáplálása az előfizető rendelkezésére bocsátott közönséges telexgépen történik, illetőleg az eredmények az előfizető rendelkezésére bocsátott gyorsnyomtatókon érkeznek vissza. A központi berendezés oly nagy tartalékkapacitással rendelkezik, hogy a rövidebb feladatok eredményeit úgyszólván azonnal közli az előfizetővel, hosszabb feladatok esetén, annak megoldása után, automatikusan, azonnal jelentkezik és kiírja az eredményt az előfizető gyorsnyomtatóján. Az előfizetők telexgép-gyorsnyomtató páronként havi 1600 DM-át fizetnek, a feladatok megoldásáért pedig az igénybe vett gépidő szerinti díjazást fizetik. Ily módon lehetővé vált az, hogy még a kis vállalatok vagy intézmények is igénybe vehessék a berendezést és részesülhessenek az elektronikus számítástechnika előnyeiben. Az előfizetési díj a terminálok (telex, gyorsnyomtató) karbantartási költségeit is tartalmazza, meghibásodásuk esetén a vállalat kirendeltségei azokat azonnal megjavítják vagy kicserélik, ami igen nagy kényelmet jelent a felhasználó részére. A feladatokat egy igen egyszerű és bárki részéről egy nap alatt elsajátítható gépnyelvben, az ún. BASIC-nyelven kell leadni, de annak sincs akadálya, hogy azt az esetleg már megszokott ALGOL- vagy FORTRAN-nyelven adják le. Ez utóbbi esetben a központi berendezés automatikusan fordítja azt le BASIC-nyelvre, majd a feldolgozás után, az előfizető kívánsága szerint ismét ALGOL- vagy FORTRAN-ra. A központi berendezést, a szükséges összes szubrutin programon kívül, több mint 300 rutinprogrammal is ellátták, amelyek közül a részére szükségeset az élőfizető egyszerűen kódjelének megadásával választhatja ki. 66
