Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-04-01 / 2. szám
A balatonfüredi olajszennyezés szénakolbászos körülzárása (Foto: Bártfai) szólította a Kőolaj és Földgáztermelő Vállalatot a dermedt olaj konténerekben való elszállítására és a szennyezett talaj megtisztítására. A csó'törés következményei Az olajszennyezésről a vízügyi szervek a szennyezést okozó vállalattól nem kaptak értesítést. Ezért nagy részben a vízminőségi felderítésen múlt, hogy a kiömlött, nagy mennyiségű olaj nem veszélyeztette a Zala, ill. a Balaton vízminőségét. Amennyiben a vízminőségi szolgálat időben nem tett volna intézkedéseket, a kiömlött olaj nagy része a február közepi hóolvadás és a csapadék következtében bekerülhetett volna a Pálosfai patakon keresztül a Zalába, ami a Zala folyón folytatott védekezés arányait és időtartamát nagymértékben megnövelte volna. A csőtörés okait a Budapesti Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség vizsgálja és a vizsgálat eredményeinek birtokában az OVH VÍKÖZ Vízminőségi Felügyeletével közösen műszaki-biztonsági irányelveket fog kiadni a vízminőségvédelmi szempontok érvényesítésére. Az elhárítás költségei úgyszólván teljes egészében a Dunántúli Kőolaj és Földgáztermelő Vállalatnál jelentkeznek. III. AZ EGER VIZEN BEKÖVETKEZETT OLAJSZENNYEZŐDÉS Az olajszennyeződés oka 1970. február 5-én hajnali 3 órakor Vigántpetend térségében egy honvédségi tartálykocsi baleset következtében felborult és a tartály megrepedése miatt 3000 liter üzemanyag folyt az Eger-víz patakba. A védekezés leírása A vízügyi szerveket a Veszprém megyei tűzoltóság értesítette. Az értesítést 7,30 h-kor kapta meg a Vízminőségi Felügyelet és haladéktalanul átirányított a zalai védekezés színhelyéről megfelelő mennyiségű hidrofobizált perlitet és az olaj védekezésben jártas szakembereket a védekezés színhelyére. A bejelentést követő 2 órán belül a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság veszprémi szakaszmérnökségének és a Vízminőségi Felügyeletnek, valamint a Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság átirányított szakértőinek sikerült négy úszógát létesítésével és két zsilip lezárásával, valamint perlit felhasználásával a szennyezést lokalizálni olyannyira, hogy a 71-es közút Eger-vízi hídjánál olajszennyeződés már nyomokban sem volt észlelhető. Az olajszennyeződés így a Balatont egyáltalán nem érte el. A lakossági bejelentések a vízfolyásban jelentéktelen mennyiségű pisztrángpusztulásról számolnak be, azonban vízminőségvédelmi eredménynek könyvelhető el, hogy az olajszenynyeződés a Monostorapáti halastó előtt létesített két „biztonsági” perlitkezelésű merülőfal következményeként a halgazdaságban kárt nem okozott. A védekezés költsége 32 000 Ft volt. IV. BALATONFÜREDI OLAJSZENNYEZŐDÉS Az olajömlés leírása és oka 1970. február 13-án jelentették a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság Vízminőségi Felügyeletének, hogy nagy menynyiségű olajat észleltek a balatonfüredi Tagore-sétány előtti öbölben. Megállapítást nyert, hogy a SZOT Szívkórház kazánházának olaj adagolója meghibásodott és az előkészítő tartály túlfolyásából került kb. 2—4 m3 olaj a kazánház padlójára, ill. a padlólefolyón keresztül a Kossuth Lajos savanyúvíz forrás túlfolyó csatornájába, mely közvetlenül a Balatonba torkollik. A védekezés leírása A Balatoni Vízügyi Kirendeltség műszaki alakulatai felgyújtották az olaj nagy részét, majd egy kb. 300 m hosszú jégbe vágott gömbvassal erősített szénafonattal, ill. ún. „szénakölbásszal” lokalizálták a jég alá került olajat. A jég alá került olaj, a hőmérséklet lehűlésének következtében olaj zárványként, a megvastagodott jégbe fagyott. A jeget folyamatosan kitermelték, majd a „szénakolbászt” perlitszórás mellett partra vonták. A munkálatok eredményeképpen 100 m-es körzetben végzett próbalékelésekből vett víz-64
