Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-04-01 / 2. szám
rendezési feladatok igen jelentősek. Különösen, ha ehhez még hozzávesszük az ugyancsak nagy munkát igénylő árvízi tározók és vízmosáskötések fenntartásával és fejlesztésével járó feladatokat. A vízrendezési szakágazatnák 1969. évben 35 millió forint, 1970-ben pedig már 62 millió forint áll rendelkezésére a főművek fejlesztésére, illetve fenntartására. A szakágazat által irányított jelentősebb munkák közül említést érdemel az elmúlt évben befejezett Fekete víz rendezése, a Tapolca árvízi tározórendszer és a még folyamatban levő Pécsi víz beruházása, amely utóbbinak költségelőirányzata 56 millió forint. A szakágazat a fenntartási és fejlesztési feladatok mellett elsőrendű kötelezettségének tekinti a területre igen jelentős helyi vízkárelhárítási és belvízvédekezési, tevékenység előkészítését és lefolytatását, amelyre a vízföldrajzi körülmények miatt évente többször is sor kerül. Jugoszláv—magyar közös koordinációval történik a Borza, Karasica, Tapolca, Beremendi vízfolyások rendezése (tervezés és kivitelezés). Az Igazgatóság működési részterületeinek sajátosságaiból adódó helyzete szinte megköveteli egy olyan információs rendszer kiépítését, amellyel órákon — sokszor perceken belül — a kialakult belvízi vagy árvízi helyzetről tájékozódást szerezhet, az igazgatóság központja egyúttal az illetékes tanácsok felé információkat nyújthat és a veszély elhárítása érdekében intézkedéseket tehet. Ennek a szükségességnek felismerése alapján indult meg az Igazgatóság hírközlő hálózatának nagyobb méretű fejlesztése 1967. évben, melynek során az eredetileg 2 egységből álló URH-hálózatot 40 egységből állóra, míg az 57 km-es árvízvédelmi telefonvonalat 127 kmnyi hosszban fejlesztette ki az Igazgatóság. A váratlanul kialakult veszélyhelyzetek gyors áttekintését biztosítja az Igazgatóságnál 1968. évben szervezett repülési üzemegység, mely az Igazgatóság kezelésében levő PZL típusú repülőgéppel hatékonyan segíti a szakágazati feladatok ellátását. A repülési üzemegység közel 2 éves tevékenysége is nagyban hozzájárult az árvízvédelmi (jég elleni védekezési), a belvízelhárítási, helyi vízkárelhárítási és vízminőségvédelmi munka eredményességének fokozásához. E mellett természetesen a vízgazdálkodáshoz, a hidrometeorológiai, sőt az utóbbi évben a geodéziai feladatok ellátásához is jelentős segítséget nyújtott a repülési egység. 1969. évben az Igazgatóság kísérleteket kezdett a légifényképezés és a fotogrammetria vízügyi alkalmazási lehetőségeinek kutatására. A vízügyi repülőszolgálat közreműködésével, egyszerű fényképező eszközökkel készült légifotók felbecsülhetetlen értékűek az állapotrögzítés (árvízi, belvízi elöntések, vízszennyezés, tárolók telítettségének, folyami jéghelyzet rögzítése) szempontjából, mert ezen a területen a képek pontossága megfelelő és a felvételek készítésének gyorsasága igen nagy előnyt jelent. Ezeken túlmenően a légi fényképezés tág teret nyit a legkülönbözőbb témájú interpretációs feladatok elvégzéséhez. Az újszerű kezdeményezések között kell megemlíteni azt a kapcsolatot, amely a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság és a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola Növénytani és Növényélettani Tanszéke között alakult ki a természetes vízfolyások biotechnikai vizsgálatában. A Dráván beinduló hajóútkitűzés korszerűsítésében is részt fog venni a repülési szolgálat. A Vízgazdálkodási Társulatok az ágazati feladatok és célkitűzések megvalósításából jelentős részt vállalnak magukra. Az Igazgatóság működési területén 66 vízműtársulat mellett 9 vízgazdálkodási társulat működik. Jellemző a vízgazdál-Csele patak surrantója a mohács—pécsi vízvezeték alatt A hajóút kitűzőszolgálat központja a Dráván, Szentborbásnál 57
