Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / Különszám
vízállás [cm] Időközben a vízgyűjtő területeken, Romániában ismét nagy csapadék esett. Bennünket pedig különösen Szentes, Hódmezővásárhely, Szarvas környékén hátba támadott a belvíz. Két nap alatt több, mint 100 mm eső esett s mintegy 40 000 kh került a nyár közepén víz alá. Szivattyútelepeink óriási terhelést kaptok, de helytálltak. Ekkor a Körösök és ismételten a Szamos vízgyűjtőjében alakult ki a nagy árhullám. A Tisza június 17-től újra áradni kezdett, magába fogadva a Maros és a Hármas-Körös árhullámát. Ismét új intézkedésekre, erőátcsoportosításokra került sor. Műszaki erőt, gépet, anyagot adtunk át pl. a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság számára is. A központi védelemvezetés többször is elkészítette a felfejlesztés, majd a csökkentés tervét, amelyet úgy alakítottunk ki, hogy az igényeket ismerve, a szükségleteket felmérve, az erőket optimálisan tudtuk mozgósítani. A hidrológiai előrejelzés a Körösökre is a mértékadónál nagyobb vizet jósolt. Szarvasnál a Körös június 15-én 954 cm-rel tetőzött, tehát 61 cm-rel magasabban, mint az eddigi legmagasabb vízállás (5., 6. ábra), (20., 21. kép). A 900 cm feletti vízállás 4 napig tartott. A szarvasi védvonal (IX. sz.) viszonylag hamar mentesült a veszélytől, azért is, mert a Körösökön a román területen történt gátszakadások lényegesen alacsonyabb árvízszintet hagytak a Hármas- Körösben, mint az előzetes számítások szerint várható volt. Ez a tény meghatározta a Tisza folyón kialakuló második árhullámot, amely Tiszaug alatt már nem okozott áradást (9. ábra). Az árvíz kivédése során természetesen a legnagyobb gondot a tartósság okozta (8. ábra). Az 1932. évi mértékadó árvíz Szegednél 600 cmnél és efelett 58 napig tartott és borította el a hullámteret. A mostani pedig 124 napig tartott, s az árhullám hatalmasabb része május—júliusban vonult el (10. ábra). Ámbár ez a védekezés is sokban megegyezett az eddig ismert módszerekkel, lényegében azonban a tartósság miatt mégis nagy részben eltért azoktól. Az árvízvédelmi szervezet természetesen a jogszabályokban meghatározott módon állott munkába. A kialakult rendkívüli helyzet következtében azonban — az árvízvédelmi kormánybiztos jóváhagyása alapján — létrehoztuk az árvízvédelmi körzeteket. A védekezés tartama alatt alakultak ki a hagyományos módszerek, vagy azok továbbfejlesztése mellett, az új árvízvédekezési eljárások. Ezek közül a legfontosabbak — a támasztó és terhelő homokzsák és kőbordák (10. kép), — a fóliaborítás hullámverés ellen, — a kőzsákok a talajterhelés céljából. 12. kép. Körtvélyes 16* 243 4. ábra. A Tisza Csongrádnál
