Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / Különszám

Fakadóvíz-elvezetés és mérés a Vll-es árvízvédelmi szakaszon

V. hó 30-án 909 cm-rel tetőzött és meghaladta az eddig észlelt (894 cm) legmagasabb árvízszintet. A Körös négy árhulláma közül a negyedik volt nagyságrendjében a legnagyobb, mely Szarvasnál V. 15-én 954 cm-rel, az eddig észlelt maximum felett 60 cm-rel tetőzött. A felkészülés és védekezés alapkoncepciójának meghatározását elősegítette a vízállások alakulásának előrejelzése, melynek alapján a felső folyószakaszok tetőző vízszintjeiből következtethettünk az alsó szakaszok várható vízállásaira. Ezek alapján rendelkeztünk a felkészülés célkitűzéseinek és nagyságrendjének meghatározásához szükséges előzetes információkkal.

Kiindulási alapfeltétel volt a felkészülés és védelem számára az 1967. évi 882 cm-es szolnoki tetőző vízállásnál szerzett védekezési tapasztalatok figyelembevétele, az akkor védekező személyi, műszaki, anyagi erők felvonultatása, illetve készenlétbe helyezése. Ez utóbbit különösen megkönnyítette az a tény, hogy az áprilisi 824 cm-rel tetőző tiszai árhullám után az egész tiszai védelmi szervezet készültségben volt az újabb árhullám érkezésekor. A május 14-én összehívott Árvízvédelmi törzsértekezlet, majd az Ár- és Belvízvédelmi Területi Bizottság meghatározta a védelem fő feladatait, ezek helyeit és a védekezés személyi,

műszaki, anyagi feltételeit. Megállapította, hogy a rendelkezésre álló erők tervszerű, céltudatos, fegyelmezett alkalmazása mellett a védvonalak megvédhetők. Fő feladat a védvonalak között tartani a vizet, illetve levezetni az árhullámot, a védelmi készség fenntartása és szükség szerinti erősítése, illetve fokozása mellett. A rendkívüli árvédelmi helyzetben végrehajtott védekezési munkák sikeres befejezése egyben jelentős politikai feladat is volt. A veszély nagyságának érzékeltetése mellett a közvélemény számára szervezettséget, erőt és biztonságot sugárzó intézkedésekre, eredményekre és megnyilvánulásokra volt szükség annál is inkább, mivel a nem szakértő tömeg a kritikus helyzetekben hajlamos a pánikkeltésre. Végül is az egész társadalom erőinek rendkívüli összefogása és erőfeszítése sikerre vezette a védekezést.

Az 1970. évi árvízvédelmi tapasztalatokból az elkövetkező idők védekezési feladatai számára feljegyezzük azokat az alapvető tényezőket, melyek döntő mértékben meghatározták a védekezés eredményességét, illetve azokat a problémákat, amelyeket a továbbiakban még részletesen meg kell vizsgálni a hatékonyabb alkalmazás érdekében,