Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / Különszám
várijuk. Mindig csupán akkora ellennyomást állítsunk elő, vagy a megcsapolás („sliccelés”) olyan mértékű legyen, melynek hatására a víz áramlási sebessége úgy alakul, hogy a talajréteg anyagának kimosása ne következzék be. A kilépő vízsebesség maradjon a talajfizikai jellemzőkre vonatkozó kritikus sebesség alatt. A szivárgó- és fakadóvíz-témánál kívánom megjegyezni, a pátriázás jelenlegi formájában, technológiájában és anyagában távolról sem olyan jelentős, mint azt eddig gondoltuk, vagy alkalmazását illetően feltételeztük. Az átázások és szivárgások csökkentésére a töltések víz felőli oldalán fóliaterítést helyeztünk el. E munkák végrehajtásában nagy segítséget jelentettek a könnyűbúvár-osztagok. A védekezés alkalmával számos technológiát próbáltunk ki a víz alatti fóliaterítés végrehajtására. A vízzárás hatékonyságát az erősen fejlett növényzet nagymértékben csökkentette. Kívánatos és feltétlen hatékony a fóliaterítés árvíz előtti elkészítése. Ez azonban csak megfelelő előrejelzés birtokában hajtható végre. Meredekebb rézsű esetén az ún. zsebes fóliaterítés alkalmazható. A fólia alsó szélén hegesztett zsebekbe homokzsák helyezendő, s így könnyen lecsúsztatható a fólia a rézsű mentén könnyűbúvárok beavatkozása nélkül is. A könnyűbúvár-osztagok zsilipek és egyéb töltéstestbe épített műtárgyak vízzárásánál jelentettek nagy segítséget. Jó hatékonysággal megoldották a fóliás ragasztott szigetelést a műtárgyak víz alatti részein, és ezzel számos helyen elérték a zsiliptáblák jó vízzárását. A védelem a szolnoki tetőzés utáni időszakban egyre nehezebb helyzetbe került. Alapvető problémánk ebben az időszakban nem a magassági hiányok kiküszöbölése volt, hanem a nagymértékű tartósság következtében előálló jelenségek lokalizálása. A vízállás szintjének csökkenése ellenére a Szolnoktól északra eső védelmi szakaszokon a védelmi tevékenység szinten tartására, míg a Szolnoktól délre, valamint a Hármas-Körös mentén a védelmi tevékenység fokozására volt szükség. Az árvízvédelmi helyzet értékelése alapján szükségessé vált — részben távolabbi preventív intézkedésként is — a térség lokalizációs vonalainak felülvizsgálata. A lokalizációs vonalaink távlati értékelésénél feltétlen figyelembe kell venni a Kiskörei Vízlépcső nagykunsági és jászsági főcsatornájának vonalvezetését. Ezek megvalósítása után meglevő lokalizációs terveinket át kell értékelni. A jelenlegi lokalizációs tervek felülvizsgálata alapján elhatároztuk az 1. sz. Szolnok- Határmenti és a 3. sz., ún. Tiszaugi lokalizációs vonal kiépítését. A vonalak még a védekezés alatt mintegy 60 000 m3 föld beépítésével elkészültek. Az 1. sz. lokalizációs vonal Szolnok város védelme céljából, a 3-as számú lokalizációs vonal pedig a Hármas-Körös és Tisza közötti területek kölcsönös biztosítása céljából készült. A védelemvezetés a kiürítési és mentési terveket is felülvizsgálta és kiegészítette a fegyveres testületek törzseivel és a megyei tanács illetékes szerveivel egyetértésben. Lokalizációs csoportunk néhány feltételezett gátszakadásra konkrétan kidolgozta a mentési és kiürítési tervet a fel - és elvonulási utak meghatározásával. Árvízi feladatok végrehajtásakor minden esetben szükséges a térség közlekedési hálózatának konkrét megismerése, mivel időközben egyes vonalszakaszokon kapacitásbővülés, más helyeken kapacitásszűkülés következik be, különösen ez utóbbi nagymértékben hátráltathatja a védekezés munkáját. A tiszai nagy árhullám tetőzése alkalmával és őzt követően is igen jelentős helyet foglal el a Kiskörei Vízlépcső munkagödrét védő körtöltésen végzett védelmi tevékenység. Hullámverés ellen a körtöltés lényegében már április hónapban bevédésre került. Az egyre emelkedő tiszai árhullám különböző átázási jelenségeket eredményezett és a körtöltés munkagödör felőli rézsűjét a Tiszával párhuzamos szakaszon jelentős hosszon az előzetes védelmi terv előírásának megfelelően 50 cm vastag kavicsréteggel borítottuk, ill. terheltük le. Az építkezés területén áthaladó tulajdonképpeni fővédvonalunk helyreállítása egy kulisszanyílás kivételével megtörtént. A munkatér közúti forgalma ezen a ponton keresztül történt. E kulisszanyílás elzárásához szükséges anyag és kapacitás állandóan rendelkezésre állt. A munka végrehajtására maximálisan 1 óra lett volna szükséges. A körtöltés nem helyettesíti a fővédvonalat. A védekezés időtartama alatt a talajvízszint-sülylyesztő és mély kutak zavartalan működtetésével mindenkor megvolt a körtöltés kellő állékonysága, és lényegében az itteni eredményes védekezéssel biztosítottuk, hogy az egyre ismétlődő tiszai árhullámok levonulása alatt is a Kiskörei Vízlépcső építési munkája zavartalanul folytatódjék. A hosszan tartó Hármas-Körös-i árhullám miatt a Hortobágy—Berettyó torkolatában levő árvízkaput zárva kellett tartani. A lezárásra V. hó 14-én 22 h-kor 513 cm-es vízállás mellett került sor. Ebben az időben a Körös vízszintje intenzíven emelkedett és a korai lezárással el kívántuk kerülni azt, hogy a Hortobágy—Berettyót a Körös vize feltöltse. Az árvízkapu lezárása után a Hortobágy—Berettyó vízgyűjtőjében meg-megújulóan számottevő csapadékmennyiség hullott. A leesett csapadék hatására egyre emelkedett a Hortobágy—Berettyó vízszintje és elérte, sőt meghaladta az eddig észlelt legmagasabb vízszintet. 223
