Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-02-01 / 1. szám
jelentős volt a munkaerőhelyzet szempontjából, hogy a termelőszövetkezetek anyagi helyzete jelentősen javult, a helyi ipari üzemék száma növekedett, a nagy ipari centrumokban fokozottabban jelentkezett a munkaerőigény, a vízügyi szolgálat által végzett munkák összetétele megváltozott — eltolódás a földmunkáktól a műtárgyépítések felé, a munkák géppel való elvégzése — a munkatörvényékben jelentkező módosítások a dolgozók nagyobb mértékű vándorlását, munkahely-keresését vonta maga után. A szakképzettségi igény növekedésével együtt nagymértékben csökkent a „kétlaki” kubikosok száma, gyakorlatilag a félig mezőgazdasági munkásból ipari munkássá váltak a vízügyi dolgozók. Ezek azok az alapvető okok, amelyek a vízügyi igazgatóságnál a jelenleg kialakult munkaerő-összetételt meghatározzák, megszabják a dolgozóknak a szociális körülményekkel szembeni elvárását, egyben szükségszerűen megszabják azt a keretet, amelyben feladatainkat meg kell oldani. 1967—68-ban felismerve a helyzetet, átértékeltük a munkásellátással kapcsolatos elképzeléseinket és igyekeztünk anyagi lehetőségeinken belül az új igények irányában haladni. 1969—70-ben a vízgazdálkodási ágazat a negyedik ötéves tervből ránk háruló feladatok ismeretében, valamint a működési területünkön végbemenő gazdasági strukturális változások szükségessé teszik, hogy harmadszor is megvizsgáljuk a munkásellátás terén kialakított koncepcióinkat és a negyedik ötéves terv feladatai között e téren is meghatározzuk célkitűzéseinket, teljes mértékben figyelembe véve a MEDOSZ Központi Vezetőség határozatait. Az eddigiekben felvázoltak keretét adták azoknak az intézkedéseknek, melyek mindennapi munkánkat jellemezték. A következőkben ezekről szeretnék részletesebben szólni. Tanyahajó Lakókocsi telepesrádióval, olajkályhával Korszerű lakókocsi fekvőhelyei 37
