Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / Különszám

A fajlagos ellenállás értéke függ a fajlagos felülettől, a víztartalomtól és a pórusokat kitöltő víz elektrolit-koncentrációjától. Egyetlen tényező változása tehát meghatározható, ha a többi állandó marad. Az árvíz alkalmával megengedhető volt a talajok telítettségének és az elektrolit-koncentráció állandó voltának feltételezése, úgyhogy az ellenállás-változások kizárólag a talaj-' rétegződés következményének voltak tulajdoníthatók.

A töltésvizsgálatok alkalmával legalább egy, a felső fedőréteget harántoló „pillér-furatot" mélyítettünk le, a geoelektromos módszer viszonyítási alapjaként.

Egy adott réteg minőségének és fajlagos ellenállásának ismeretében ugyanis a többi réteg minősége és víztartalma pontosabban becsülhető. A fúrások egyszersmind a geoelektromos úton meghatározott réteghatárok ellenőrzésére is szolgáltak. Ez az ellenőrzés több esetben kimutatta, hogy a geoelektromos módszerrel — mintegy 4 m mélységig — +10 cm-es pontosság érhető el.

Az árvízi vizsgálatok során a geoelektromos feltárás igen értékes adatokat szolgáltatott. A makói buzgárnál igen vékony, 1 méter körüli fedőréteg alatt 14 m vastag durva, majd további 14 m vastag iszapos homokréteget mutattunk ki. Ennek alapján mélyebb pátriafal verése nem volt indokolt.

A töltések alatti rétegződés meghatározása igen fontos a rézsűk állékonyságának megítélése (alámetsző csúszólap) és az alulról felfelé bekövetkező átnedvesedés lehetőségének elbírálása szempontjából is. így pl. az újirázi híd feletti szakaszon megállapítható volt, hogy a töltés altalaját 8 m körüli vastagságú kövér agyagtalaj alkotja, amelyen alámetsző csúszólap kialakulásával és alulról történő telítődéssel nem kell számolni.

A töltésekben jelentkező hosszirányú repedések mélységének meghatározását részben szeizmikus, részben izotópos nyomjelzős módszerrel végeztük. A két módszer jól egyező eredményeket mutatott, pl. a kucori gátőrház feletti szakaszon az eltérés mindössze 20 cm volt 2 m repedésmélység mellett. A repedést a 2 m mélységben kimutatott szikes agyag duzzadása okozta.

4. Következtetések

A töltésvizsgálatok tapasztalatai alapján értékes következtetések vonhatók le mind a töltések árvíz alatti viselkedésére, mind a vizsgálati módszerek célszerű fejlesztésére vonatkozóan.

Legfontosabbnak tűnik az a megállapítás, hogy a töltésekben szivárgás rendszerint vékony rétegekben következik be és a kialakuló szivárgási sebességek erózió szempontjából veszélytelenek. A rézsűk „felázása” kevés kivételtől eltekintve a

SCHLUMBERGER ELRENDEZÉS-0.г

M у

▼n^- ’Г ^ 74*4* У Г -та?

' / v\ >=*

<уытч. w fr» u. i» i'

y/\\

•4 L 1VW \ —L—-л / 1

i \ \ '

Л >- \ ./ i /

МЛ/ constans А В rcr£ozii:

vert/ko/zs szondozosra o&o/mos

2. ábra. Geoelektromos ellenállásmérés elvi elrendezése

mentett oldali láb környezetében kilépő víz kapilláris felszívódásának, nem pedig a „szivárgási görbe" kilépésének következménye és nem a töltés átázásának jele, azaz ezzel az állékonyság nem csökken jelentősen. Az ilyen átszivárgás a vízoldalon történő beavatkozással (fóliaterítés) nem szüntethető meg, mentett oldali beavatkozást pedig nem igényel. A felszívódó vízmennyiség csekély, amit a rézsűk napos időben tapasztalható kiszáradása is jelez. A vízvezető rétegek többnyire egyszerű beavatkozással tartósan lezárhatók.

A vizsgálati módszerek fejlesztésének célja egyrészt a vizsgálati idő lerövidítése, másrészt az eredmények pontosságának fokozása kell legyen. Az előbbi cél érdekében kívánatos lenne a töltéskoronán vontatható geoelektromos szonda kialakítása, amire vonatkozóan az első kísérletek már megtörténtek. Törekedni kell továbbá az izotópos tömörség- és nedvességmérés céljaira szolgáló béléscsövezett furatok mélyítésének gyorsítására.

Kívánatos ezenkívül a talajmechanikai jellemzők megbízhatóságának fokozására az egyszerű vizsgálatok helyszíni végrehajtására berendezkedni.

Az 1970. évi Tisza völgyi árvíz során mindenesetre bebizonyosodott, hogy a helyes, korszerű szemlélettel, korszerű eszközökkel végzett töltésvizsgálat hozzájárul a védekezés munkájának biztonságosabbá tételéhez, de egyben a töltések megbízhatóbb méretezéséhez és megerősítéséhez is.

Ennek alapján árvízi vizsgálatokra kellő szakmai ismeretekkel rendelkező mérnök vezetése alatt, megfelelően felszerelt csoportokat célszerű szervezni, esetleg a VITUKI keretén belül, amelyek árvizek idején mindenkor a vízügyi szolgálat rendelkezésére állnának.

SZILVASSY ZOLTÁN

31