Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / Különszám
kiterjedtebb vízgyűjtő területekre jelenben még világszinten sem megoldott. E jelentős feladat megoldásának előfeltétele az egész vízgyűjtő területet átfogó, minden fontosabb tényezőre kiterjedő és a tudományos kutatás minőségi követelményeit kielégítő korszerű hidrometeorológiai és vízrajzi észlelőhálózat, az automatizált információközlés és adatfeldolgozás. 1. Az előre jelzések áttekintése Az árvízi előre jelzések hasznossága elsősorban a beválásuk számszerű értékével és kiadásuk időelőnyével mérhető le. Ezért a 7. és 8. táblázat ban összeállítottuk a főbb vízmércékre május és június hónapokban kiadott előre jelzéseket. A táblázatok áttekinthetően rögzítik az előre jelzés idejét, az induló vízállást, az előre jelzett tetőzés idejét és a várható vízállás értékét. Közlik a tényleges tetőzés adatait. így kimutatható az előre jelzett és bekövetkezett helyzet közötti magassági és időkülönbség. A bemutatott adatok minden magyarázat nélkül is jó értékeknek minősíthetők, hiszen a 6—12 napos időelőnnyel kiadott előre jelzések két adat kivételével +20 cm-en belül megközelítették a tényleges értékeket. A mellékvízfolyásokon, sajnos, ennél nagyobbak az eltérések, de ennek magyarázata az alábbiakból kiviláglik. 2. Az előre jelzések értékelése Az árvízi előre jelzések általános tárgyalásánál hangsúlyozottan kiemeltük az árvízi figyelmeztetések jelentőségét. Az 1970. évi nagy tiszai árvíz kezdetén a meteorológiai események alakulása — a lassú előkészítő esők és az ezt követő rövid idő alatt hullott nagy intenzitású koncentrált csapadék a figyelmeztető kiadását, az események közvetlen bekövetkezése előtt tette lehetővé. A május 12-én éjszaka lehullott 50—70 mm csapadékról a VITUKI Vízjelző Szolgálata 13-án reggel 8,50-kor (Erdély területéről), ezt követően 10hkor (Kárpátalja területéről) értesítette az érdekelteket. 11h-kor pedig külön felhívó tájékoztatást adott ki. Ezt követően az Árvíz- és Belvízvédelmi Kormánybiztosság készültségi szervezetétől kapott utasítások alapján folytatta munkáját. Az előre jelzések a Szolgálat rendelkezésére álló segédletek alapján készültek. Felhasználták a mércekapcsolatokat, a mércekapcsolati hosszszelvényeket, a vízfelszín hossz-szelvényeket, vízhozamgörbéket és az előre jelzési szolgálat munkáját segítő egyéb segédleteket. Ezzel az előre jelzési munkával párhuzamosan az analógiás számítógépet is használták. A számítógéppel végzett árhullámkép-áthelyezések nagyon jó eredményeket adtak, de mivel az eljárás kidolgozása az árvíz kezdetén fejeződött be, csak a hagyományos eljárásokkal összehasonlított eredményeket fogadhattuk el. Az árhullám kialakulásának negyedik napján a levonulási viszonyokban már olyan jelenségeket észleltek, melyek minden kétséget kizáróan igazolták az árhullám rendhagyó voltát és felvetették a levonuló vízmennyiségek ismeretének szükségét. Május 19-ével megindultak a vízhozammérések. A folyamatos mérési eredmények tették lehetővé, hogy a fentebb ismertetett rendhagyó körülmények ellenére is sikerült az előre jelzéseket kielégítő pontossággal elkészíteni. Bevezetőül lerögzítettük, hogy a megbízható, pontos előre jelzések kidolgozásának alapfeltétele az egész vízgyűjtő területet felölelő, minden fontosabb tényezőre kiterjedő adatszolgáltatás. Az árvíz időszakában ez a feltétel, sajnos, nem nyert kielégítést. A vízgyűjtő, amint tudjuk Csehszlovákia, Szovjetunió, Románia, Jugoszlávia és Magyarország között oszlik meg. A környező államokkal fennálló adatcsere elsősorban a csapadék, vízállás és a hőmérsékleti viszonyokra vonatkozik és nem terjed ki további, az előre jelzés szempontjából fontos egyéb tényezőkre. Súlyos hiányossága volt a közölt adatoknak, hogy az egyes tényezők észlelését szolgáló állomások más-más célkitűzés alapján kerültek elhelyezésre és így a felhasználásra kerülő adatok sok esetben a legjelentősebb vízgyűjtő részekről nem adtak tájékoztatást. Az alapfeltételek hiányosságán túlmenően károsan befolyásolta az adatközlést — elmaradó adatok, összetartozó adatokról különböző időben érkező tájékoztatás stb. —, hogy egyes országokban különböző központokba küldik a jelentéseket és így ezeket csak különböző időben vehettük, a közlés technikai lebonyolítása pedig más és más. Ezek a hátrányok nagymértékben befolyásolták az előre jelzések megbízhatóságát és hátráltatták azok időbeni elvégzését, kiadását. Ezek a körülmények adnak magyarázatot a mellékfolyókra kiadott bizonytalan értékekre. Az árvízi időszak tapasztalatai, az utolsó évtizedben mind gyakoribbá váló nagyvizek elleni védekezés szükségszerűen maga után vonja az árvízi előre jelzés fejlesztését. A fejlesztés elsődleges feltétele az előre jelzés alapjául szolgáló hidrológiai, hidrometeorológiai adatszolgáltatás szintjének emelése. A legutóbb lezajlott árvíz rámutatott, hogy a legmesszebbmenőkig fejlesztett magyarországi észlelőhálózat sem biztosíthatja a szükséges alapokat. Megnyugtató megoldást csak a szomszédos országokkal kiépített szoros kapcsolat és a hálózatok együttes fejlesztése adhat. DR. CSOMA JANOS SZILAGYI JÓZSEF 27
