Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / Különszám
6. ábra. A makói buzgárcsoport mintegy 500 m hosszban erősen átázott töltés mentett oldali rézsűjén általában 2 m magasságig intenzív szivárgás lépett fel. A szakaszon 5—6 helyen heves, koncentrált csurgások is jelentkeztek. Az átszivárgóit víz a mentett oldali terepet is nagymértékben eláztatta. Szabályzott elvezetésre a terepadottságok miatt nem volt lehetőség. A helyzetet súlyosbította, hogy az 1967. évi árvízvédekezés alkalmával hasonló jelenség ellen épített padka anyaga kevésbé vízáteresztő, mint a töltésé. A Pátria-szádfallal való lezárás nem hozta meg a kívánt eredményt és az erősen átázott töltés mentett oldala megcsúszással fenyegetett. Ennek elkerülésére homokzsákból készült bordás megtámasztás a szakasz teljes hosszán. A megtámasztás mellett, a bordák között szivárgó árkok készültek, a töltésbe szorított víz kibocsátására (7. ábra). A beavatkozás megfelelőnek bizonyult, a töltésben a vízszint lejjebb süllyedt és a néhány helyen keletkezett kagylós rézsűcsúszás nem mozgott tovább. A szivárgó árkok végleges kiépítése még a magas vízállás alatt megkezdődött. Különleges veszélyt rejtett magában az évtizedek alatt folyamatosan kiépült, gyakran kedvezőtlen szikes talajú töltésrendszer. Elsősorban a Körösök mentén léptek fel olyan suvadási jelenségek a töltésben, amelyek miatt töltésszakadás közvetlenül fenyegetett (8. ábra). Ebből a térségből 11 községből, mintegy 44 ezer embert kellett biztonságos helyre költöztetni. Különösen kritikus helyzet alakult ki a Sebes-Körös jobb parti védtöltésén a Foki-híd alatti szakaszon 500 m hosszban. Június 13-án a kora délutáni órákban a rézsűcsúszások mind nagyobb hosszban jelentkeztek, több helyen megközelítették a töltéskoronát és 50—60 cm széles ék alakú hasadékok keletkeztek a mentett oldali rézsűn. A töltéskorona alatt, több helyen erős csurgás lépett fel, a régebbi és az újabb töltéserősítés találkozásánál. Az esti órákra több töltés suvadáshossza meghaladta a 100 m-t és helyenként a korona mentett oldali részén íves leszakadások jelentkeztek. A védekezést megnehezítette, hogy az erős felázás miatt lánctalpas járművekkel sem lehetett közlekedni. Gyors beavatkozással homokzsákokból, vízépítési terméskőből és útburkoló kőből nagyméretű töltéstámasztó bordákat készítettek. Ennek köszönhető, hogy a suvadások miatt csökkent teherbíróképességű töltés ellenállt a rendkívüli árvízi terhelésnek. Kedvező volt a Berettyó bal partján levő vésztározó megnyitása, mely olyan mértékű apadást eredményezett, hogy a vízszint a töltéserősítés előtti korona alá süllyedt és így a suvadást előidéző ok megszűnt. A Tisza menti védvonalak mentén szeles időben, a gyakran több kilométeres meghajtási hosszak 9
