Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-02-01 / 1. szám
lógiai viszonyok okozzák (az óceáni éghajlatból a kontinentálisba való átmenet az ország területén). A vízfogyasztás együtt növekszik az életszínvonallal, az iparosítással és a kulturális felemelkedéssel. A szocializmus felé haladó társadalomban állandóan növekedő vízfogyasztás mértékét nem lehet a korábbi évek statisztikai adataiból dedu'kált mérőszámókkal megállapítani. Ezért volt az, hogy a vízgazdálkodás első távlati terve az ipar számára sokkal kisebb vízszükségleti mutatókat tételezett fel. A vízhiány nem fékezheti az életszínvonal növekedését, a kultúra és a civilizáció fejlődését. A jelenlegi állapot pedig éppen erre mutat. Későn „startolt” Lengyelországban a vízgazdálkodás. Jelentős hátránnyal, a két háború és a megszállás okozta szomorú örökséggel indult s ma nem tudja követni az ország fejlődését és igényeit. Ezt a lemaradást be kell hozni és a „víz ügyének” megfelelő rangot kell adni. (Az ókori Rómában a „curator aquarum” közvetlenül a császár álá tartozott és ezt a funkciót a legmagasabb rangú konzulok egyike töltötte be.) A rendelkezésre álló vizet általában a folyók vízhozamaiból szokás számítani. De vajon a folyók medrében valóban víz folyik-e? Sokban már régen nem víz, hanem szennyvíz folyik: a folyók bűzös csatornákká váltak. A vizek állapota — a fellelős tárca minden erőfeszítése ellenére — tovább romlik. Lengyelországban a városok 90%-ának, közöttük Varsónak sincs szennyvíztisztító telepe. A milliós város szennye közvetlenül a Visztulába kerül! Az iparban és a kommunális gazdálkodásban már ma több, mint 1000 nagy tisztítótelep hiányzik. A vízvédelem problémáit annál nehezebb megoldani, minél nagyobb a lemaradás. Néhány erősen iparosodott országban (NSZK) a víz és a levegő tisztaságának védelméhez szükséges hitelek már olyan csillagászati összegeket érnek el (a sokéves elhanyagolás következtében), hogy a kérdés szinte megoldhatatlanná vált. MINIMUM MINIMORUM Milyennek látszik az elkövetkező évek perspektívája Lengyelországban? Minthogy az emberek szaporodnak, a víz pedig nem, Lengyelországban 1985-ben lakosonként és naponként 4,2 m3 víz fog rendelkezésre állni. Vajon 1985-ben szükség lesz-e a víz messzemenő rendszabályozására, illetőleg korlátozására? A pesszimisztikus kép s a gyakran kifejtett olyan nézetek ellenére, hogy ezt a problémát nem lehet a népgazdaság egészére ki nem ható módon megoldani, megvannak a potenciális és műszaki lehetőségek az 1985. évi mérleg egyensúlyba hozására. De csak akkor, ha a feladatok elvégzésére a megfelelő műszaki és gazdasági eszközöket mozgósítják. A víz tárolására megfelelő retenciós potenciált kell létesíteni, a vizek tisztaságának védelmét jól működő tisztítótelepekkel kell biztosítani. E feltételek teljesítése nélkül gyökeres változásról szó sem lehet. Lengyelország Távlati Vízgazdálkodási Terve 6 milliárd m3 hasznos tárolóképességű retenciós tárolók építését irányozza elő, ami a Lengyelország területén lefolyó évi közepes vízmennyiségnek alig több, mint 10%-a. Milyenek a programba vett elgondolások a többi országgal összehasonlítva? A vízzel sokkal jobban ellátott Csehszlovákia az évi lefolyás 30%-ának tárolását tervezi. A vízszükségletet1 Lengyelországban lakosonként és naponként 1985-re 2,2 m3-re, 2000-re 2,85 m3-re irányozták elő, míg a vízben gazdag USA-ban a vízszükséglet már ma 6,5 m3/fő/nap és ez tovább növekszik. Feltételezhető, hogy Lengyelország termelési potenciálja 1 főre számítva 1985-ben, de 2000-ben biztosan legalább olyan lesz, mint ma az USA-é. Látható ebből, hogy az elgondolások szerények. A programban előirányzott 6 milliárd m3 a minimumok minimuma, amelyet szisztematikusan meg kell valósítani, hogy 1985-ig fel lehessen készülni a legérzékenyebben jelentkező vízhiányok leküzdésére. Lengyelországban ma 19 retenciós tároló van, összesen 1,6 milliárd m3 hasznos térfogattal, amelynek 2/з része, azaz 1056 milliárd m3 már a népi Lengyelországban épült. Az utóbbi években a retenciós térfogat átlagos évi növekedése 52,8 millió m3 volt. Ennek majdnem háromszorosát kell elérni ahhoz, hogy 1985-re a nem is kielégítő 6 milliárd m3jt el lehessen érni. A növekvő lemaradás a következő években egyre nehezebben lesz behozható. Hasonló a helyzet a víztdsztaság védelmének kérdésében is. Mi tehát a teendő, hogy 1985-ben a szükséges vízszolgáltatás biztosítható legyen? Erre csak egy válasz lehetséges: tárolókat, szennyvíztisztító telepeket kell építeni. A KÖRNYEZET MEGMENTÉSÉÉRT A 2000. év képe a víz szempontjából nagyon kedvezőtlenül rajzolódik ki. A fejlett országokban a vízszükséglet növekedésének eddigi dinamikáját és a fogyasztást figyelve, biztosra vehető, hogy a vízfogyasztás a továbbiakban is gyorsabban növekszik, mintsem azt a népesség természetes szaporodása indokolttá tenné. Az utóbbi években a víz az iparban új, korábban ismeretlen alkalmazást talál, a hidromechanizáció és a vízi szállítás (hidrotranszport) behatol az ipari termelés csaknem minden területére és jelentős többletvízigénnyel jár. De ezzel még nincs vége, mert a jövő perspektívájában egyéb, nem kevésbé fontos és vízigényes szükségletek jelennek meg. A természeti környezet rehabilitálásának akciója, a környezetnek az ember igényeihez való alakítása Lengyelország sok részén szükségszerűvé vált. (Ehhez kapcsolódik a sztyeppesedés elleni harc is Közép-Lengyelországban.) Nehéz előre megmondani, hogy ezek a beavatkozások milyen mennyiségű vizet igényelnek, de biztosan nagyon sokat és az ehhez szükséges vizet semmi mással nem lehet helyettesíteni. Biz25
