Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-02-01 / 1. szám
A pljavinszki vízerőmű a Daugava folyó (Észtország) harmadik lépcsője. A másképpen Nyugat-Dvinának nevezett folyó hossza 1020 km, vízgyűjtő területe 85 100 km2. A folyó táplálása legfőképpen hóolvadásből származik. Árvíz legnagyobbrészt áprilisban fordul elő, a legalacsonyabb vízszint augusztusban—szeptemberben figyelhető meg. A tavaszi nagy vízszint 6—10 mrel van a kisvízszint felett, a sokévi közepes vízhozam a folyó torkolatában 680 m3/sec. Az évi lefolyás 21,4 km3. A folyó medrét a vízlépcső szelvényében devoni üledékek alkotják (dolomit és agyagszemcsés márga), ezek alatt homok és homokkő helyezkedik el. A mederbe épülő földgát alatt dolomit, a betonlétesítmények alatt morenás képződmények vannak. A többi műtárgy homokoskavics és morenás rétegbe nyúlik le. Az erőtelep a duzzasztóval egybeépített; 10 szekcióból áll. A duzzasztónyílások száma is 10. Az erőtelep épülete erősen vasalt beton (a fajlagos betonvasfelhasználás 90 kg/m3). Valamenynyi víznyomás alatt álló létesítmény bitumenkenést kapott. A jobb parton az erőtelephez a szerelőtér kapcsolódik, amely sejtfalas szerkezetű. Az erőtelep alatt drén létesült. Az előfenék alatt is drénrendszer van. Az alvízi oldalon az erőtelep utáni energiatörőt létesítettek, amelynek hossza 51 m, vastagsága 5 m. A felvíz- és alvízcsatörna előre gyártott és monolit vasbeton. A jobb oldali gát feltöltéssel létesült, s a felső részt morénás agyagos homok, az alsót pedig kavicsos agyag alkotja. A mederbe épülő gát felső és középső része hidromechanizációs úton, kavicsos-homoktalajból létesült. A betonlétesítményekhez való kapcsolódás helyén a gát feltöltéssel épült. A bal parti gát anyaga homokos-kavics, a földgátak felvízi részét betonburkolat védi. A gát alatti szivárgás megakadályozására a dolomit felső rétegéig cementfüggöny létesült. A létesítmények alatti víznyomás csökkentésére az alvízben terheléscsökkentő drénrendszert létesítettek, ezek a jobb parton, az alvízcsatörna mentén helyezkednek el. Az egyik rendszer biztosítja a dolomit alatt elhelyezkedő homokban a víznyomás csökkentését. A másik rendszer a dolomitrétegben biztosítja a nyomás csökkentését, s egy drénalagútba torkollik, amelynek hossza mintegy 500 m. A pljavinszki vízerőmű főbb műszaki-gazdasági mutatói A tározó össztérfogata A tározótükör felülete 0,05% biztosítottságé mértékadó vízhozam A fajlagos vízhozam (utófenéken) Mértékadó gépnyelés Maximális esés Kiépítési teljesítmény Energiatermelés 0,62 km3 0,43 km2 10 900 m3/sec 55 m3/sec, fm 2 800 m3/sec 40 m 825 ezer kW 1 540 millió kWó A vízerőmű építését 1961 januárjában kezdték el. Az első gépegység üzembe helyezésére 1965. december 22-én került sor (ez a nap egyébként a szovjet energetika napja.) 1965. folyamán további 5 gépegység lett üzembe helyezve és ezzel az erőmű elérte a fél teljesítményt. 1966-ban üzembe helyezték a másik 5 gépegységet is. 1966 januárjában a tározószint is elérte a kiépítési szintet. Az 1966. évi árvíz, — amelyet már a gépegységek és a duzzasztónyílások bocsátottak le — 4600 m3/sec volt. Az építés alatt a vizet a szűkített medren, a második építési szakaszban már a gépegységek feletti blokkokon keresztül bocsátották le. 25 m esés mellett a vízhozam maximális értéke 2000 m3/sec volt. A vízlépcső főbb munkamennyiségei a következők voltak: beton és vasbeton 563,3 ezer m3 ebből előre gyártott vasbeton 54,0 ezer m3 vasalás 54,0 ezer m3 földkiemelés 5270,0 ezer m3 feltöltés 1610,0 ezer m3 Az 1 kW kiépítési teljesítményre eső költségek tekintetében a pljavinszki vízerőmű egyike a Szovjetunió leggazdaságosabb létesítményeinek. Borza Dezsőné 23
