Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-12-01 / 6. szám
zása) a világszínvonalon való előrehaladásra. Erről dr. Szesztay Károly, a műszaki tudományok doktora, a Felszíni Vizek főosztályvezető-helyettese, a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség elnöke, ad rövid tájékoztatást. A felszíni vizek hidrológiájának kulcskérdése ma hazánkban — a vízkészletgazdálkodás igényeiből adódóan és sok más külföldi országhoz hasonlóan — a vízkörforgás egészét átfogó és a kis területekre is alkalmazható törvényszerűségek feltárása. Ennek megvalósításaként: 1. Üj szemléletből kiindulva és a korszerű technikai eszközök lehető teljes hasznosítására törekedve, nagy mértékben fejleszteni kell az országos és a regionális adatgyűjtő rendszereket (beleértve az adatok gépi feldolgozásának, tárolásának és közreadásának fejlesztését is); 2. Az 1969-ben megjelent két kötet kiegészítéseként és fejlesztéseként el kell készíteni a felszíni vizek országos és regionális hidrológiai monográfiáját; 3. Az előbbi kettővel szorosan egybefonódva fejleszteni kell a hidrológiai kutatás módszereit (beleértve a matematikai tárgyalásmód és a számítógépek széles körű alkalmazását). Az első kettő sajátosan hazai feladat. Az utóbbi esetében nagymértékben támaszkodni lehet a külföldi eredményekre. Elősegíti ezt az is, hogy a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség munkájában Magyarország hosszú ideje tevékenyen vesz részt. Az 1968 decemberében gz USA-beli Tucsonban, a számítógépek hidrológiai alkalmazásáról tartott nemzetközi konferencia eredményeit érté-Mikroszennyeződések vizsgálatához gázkromatográf kelő és a következő évek programját megszabó ülését is Magyarországon és magyar hidrológusok részvételével tartotta meg például a Szövetség „Matematikai modellek a hidrológiában” munkabizottsága. Magyar hidrológusok kezdeményező és irányító közreműködésével készültek, illetve készülnek a Nemzetközi Hidrológiai Decennium programjához kapcsolódó ajánlások olyan, hazai szempontból is rendkívül fontos és időszerű kérdésekben, mint a hidrológiai észlelőhálózatok és kísérleti területek tervezése, vagy az árvízi adatgyűjtések egységesítése. Végezetül kérjük dr. Stelczer Károly igazgatót, összegezze a VITUKI munkájáról elmondottakat. Az adott tájékoztatás az Intézet munkájáról csak összefoglalót adott és a vízgazdálkodási kutatás problémáinak is csak kis részét érintette. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével, a konkrét szerződéseken alapuló, merőben új gazdálkodási rend (feladat finanszírozás), a lehetőségek nagy távlatait nyitotta meg és a témák kidolgozását az anyagi érdekeltséggel párosította. Ennek következtében az Intézetnél az utóbbi időben a fiatal kutatók létszáma örvendetesen nőtt. A súlyos elhelyezési gondok megoldásaként már kibontakoznak az Intézet új központi épülete beruházásának körvonalai. Mindezek ellenére azonban még mindig sok nehézséggel kell megküzdeni. A számítógép-hiány, az alapkutatásokra fordítható kis összegek megemelésének kérdése, a kutatómunka decentralizálása, az egyetemi tanszékek szellemi kapacitásának, nem kevésbé a vízügyi igazgatóságoknál az alkalmas mérnökök kutatásba való szélesebb körű bevonása, az adatgyűjtő-hálózat korszerűsítése, a kutatók szakmai és politikai képzésének továbbfejlesztése, mind mind olyan kérdés, amelyet az MSZMP Tudománypolitikai Irányelveiben megtalálható útmutatás segítségével kell megoldani. Az Intézet mindezekre az Intézkedési Tervet kidolgozta. Ügy véljük, hogy az Intézkedési Tervben rögzítettek megvalósíthatók lesznek. Derivatograph vízanalitikai vizsgálatokhoz 210 Folyadék szcintillációs sprektométer
