Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-10-01 / 5. szám

Mikroszkópi vizsgálatok a biológiai laborban Érdemes külön foglalkozni a gyakorlati okta­tás problémájával. A gyakorlatokat biológiai és kémiai laboratóriumokban, tanműhelyekben, sza­badtéri oktató berendezéseken és üzemekben vég­zik a tanulók. A kémiai gyakorlatokat minden tanuló egyéni foglalkozás keretében végzi önál­lóan, elemi berendezések alkalmazásával. Ugyan­ebben a laboratóriumban, illetve a vízügyi igaz­gatósági vízminőségi laboratóriumban végzik a tanulók a víztechnológiai gyakorlatokat, amelyek során a szabványos víz- és szennyvízvizsgálato­kat önállóan végzik. A biológiai laboratóriumban az előzőhöz hasonlóan egyéni felszereléssel vég­zik a tanulók a tantervben előírt vizsgálatokat. A tanműhelyi gyakorlatokban a tanulók elsa­játítják a fémek elemi megmunkálásának fogá­sait és a szerelvények kezelését. Megismerik a víz- és szennyvíztechnológiai berendezések ke­zelését. Elemi építményfenntartási gyakorlatot szereznek. Végül gyakorolják az üzemszervezés adminisztrációs tevékenységét is. A nyári szakmai gyakorlaton a víz- és szenny­víztechnológiai ágazat tanulói a gyakorlati kö­rülmények között végeznek vízminőségi vizsgá­latokat. Megismerik üzemi körülmények között a víztechnológiai berendezések működését. A tanulók az ismertetett tanulmányok alapján tesznek szakmai és közismereti érettségi vizsgát. Sikeres szakképesítés alapján megfelelő gyakor­lattal víztechnológus-technikusi munkakörben al­kalmazható a speciális szakközépiskolai ágazat­ban végzett tanuló. Fentiekből következik, hogy a víztechnológus-technikus elsősorban az ipari üzemekben, a víz- és csatornamű vállalatoknál, a vízügyi igazgatóságokon alkalmazható. Nem al­kalmas azonban építmények (beton, vasbeton, az­besztcement csővezetékek stb.) építésére és kar­bantartására. E tekintetben csupán azokat az üze­A tanulók ülepítő modellt tanulmányoznak mi feladatokat láthatja el a víztechnológus-tech­nikus, hogy a hibát észleli és a szakmailag meg­felelő javítást megszervezi. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a vízügyi szakközépiskolák két ágazatán végzettek gyöke­resen eltérő szakismereteket sajátítanak el. Alap­vetően téves lenne valamely vízügyi technikusi munkakörre megfelelő megfontolás nélkül vá­lasztani a vízügyi szakközépiskolában végzettek közül. Szükséges, hogy a vízgazdálkodási és víz­építési munkakörökbe, továbbá a víztechnológusi munkakörökbe az arra képzett szakembereket al­kalmazzák a vízügyi szervek, az ipari és mező­­gazdasági üzemek. A víztechnológus-technikus képzés az 1970—71. tanév végén jut el első alkalommal az érettségi vizsgáig. Ennek a vizsgának a befejezése után az oktatás szervezői és irányítói együttesen meg fogják vizsgálni a tapasztalatokat és megkeresik a szakoktatás hatékonyságának fokozásához szük­séges eszközöket. A vízügyi szakközépiskolákban 1970. őszén in­dul oktatás első ízben a dolgozók tagozatán. A vízügyi szakközépiskola oktatói áldozatos mun­kával vállalták, hogy a víz- és szennyvíztechno­lógiai ágazaton is megindítják a felnőttoktatást azok részére, akik a 8 általános iskolát elvégezték korábban. A víz- és szennyvíztechnológiai ágazat tan­anyagának kialakításában számos kiváló szak­ember vett részt, akik között kutató, tervező, üzemi és igazgatási szakemberek egyaránt talál­hatók. Igen nagy feladatot vállalt magára a győri Mayer Lajos gimnázium és szakközépiskola, amelynek oktatói vállalták a speciális ágazat ok­tatásának megszervezésével kapcsolatos járatlan út valamennyi nehézségét. Ébényi Miklós, dr. Wisnovszky Iván 190

Next

/
Thumbnails
Contents