Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-08-01 / 4. szám

alatt — 1005. Diplomát szerzett 343 fő, jelenleg tanul 356, a többi (sok levelező) abbahagyta a tanulást. Évenként kb. 70—80 diplomás kerül ki a technikumból. 1975-re mintegy 750 vízgazdálkodási szaktechnikus (üzemmérnök) dolgozik majd a népgazdaságban, s e szám igen jelentős szellemi energiát jelenthet. A kiképzettek fele a vízellátási és csatornázási szakon, a másik fele az általános és mezőgazdasági vízgazdálkodási szakon szerezte meg oklevelét.

Volt hallgatóink munkájáról — 1965-ben végzett az első évjárat — a visszaérkezett vélemények nem kedvezőtlenek: munkájuk általában megfelel a várakozásnak. Többen közülük felelős beosztásban dolgoznak. Önálló építésvezetői munkát a nappali tagozaton végzettek közül — 1968-as adataink szerint — aránylag kevesen kaptak, de ez érthető is, hiszen ilyen rövid kivitelezői gyakorlattal okleveles mérnököt is ritkán bíznak meg hasonló feladat elvégzésével. Azok, akik építésvezetői beosztásban dolgoznak, feletteseik bizalmát bírják és többen közülük kitüntetésben is részesültek.

Nappali hallgatóink kisebb hányada helybeli vagy környéki, mintegy 80%-a az ország különböző vidékeiről jön Bajára. Sokan közülük gimnáziumi végzettséggel kémek felvételt, s vannak, akik vízügyi szakközépiskolába jártak. Ez utóbbiaknál a pálya iránti érdeklődés már korábban kialakult, a többiek jelentős részénél itt a technikumban kell kialakítani a vízügyi pálya iránti szeretetet. Sok olyan hallgatónk van, akik már családi környezetük hatása alatt választották ezt az életpályát, így azt bizonyos vonatkozásaiban már jól ismerik.

Kedvező tapasztalatnak tartjuk, hogy a nálunk végzett fiatalok szívesen vállalják a munkát a területi vízügyi szerveknél; a fővárosba (nagyvárosba) törekvés nem jellemző elhelyezkedés süknél.

Az oktatás legfontosabb alaptörvénye a tanterv, amely meghatározza az oktatandó tárgyakat, a számonkérés (elismerés) formáit (kollokvium, szigorlat, gyakorlati jegy, államvizsga stb.) és az egy-egy tantárgyra fordítható időkeretet.

Azt a tantervet, amellyel 1962—63-ban az oktatást elkezdtük, a szerzett tapasztalatok alapján átdolgoztuk: bővítettük és finomítottuk. Ennek következtében az oktatandó tárgyak között helyt kapott a Vízkémia és a Vízbiológia (a vízellátási és csatornázási szakos hallgatók tanulják), a Hidraulika III., amely elsősorban a talajban végbemenő vízmozgás jelenségeket tárgyalja. Bevezettük a Vízjogi és igazgatási ismereteket, s végül a Vezetési ismeretek c. tárgyak oktatását.

A tantervmódosítás egyik fő eredménye a gyakorlati foglalkozások arányának jelentős megnövelése az előadások rovására. Jelenleg az öszszes óraszám 55%-ában gyakorlati foglalkozásokat (mérési, számítási, tervezési, laboratóriumi foglalkozásokat, illetve terepgyakorlatokat) tartunk.

A tantervmódosítás után az egyes tantárgyak oktatásának főbb szempontjait (célkitűzés, módszerek, témák, fejezetek stb.) rögzítő ún. oktatási programokat dolgoztunk ki. Ennél figyelemmel kellett lenni a középfokú szakoktatás és az egyetemi oktatás szintjére és követelményeire. (A felsőfokú technikum valahol a kettő között helyezhető el, kissé — a műszaki felsőoktatás néhány időszerű kérdésével foglalkozó hazai konferencia Miskolcon, 1965-ben így rögzítette — az egyetemekhez közelebb.) Gondolni kellett természetesen arra is, hogy a fiatal diplomás a jövőben, az elkövetkezendő 30—40 évben alkalmazza majd tudását. A legnagyobb figyelmet a gyakorlatiasság biztosítására fordítottuk. E tekintetben valami eddig még nem volt újat szerettünk volna elérni, olyat, ami túllépi az eddig ismert oktatási eredmények körét. Érthető, hogy e programpont körül alakultak ki a legizgalmasabb és legjobban polarizálódó viták. Voltak, akik az egészen aprólékos gyakorlatiasságot (pl. reszelés, csavarmenet-vágás, munkagép konkrét megjavítása stb.) kérték számon, mások a képzés elméleti színvonalának jelentős emelését ajánlották.

A másfél évig tartó vitasorozatban valamennyi tantárgy elemző megvitatására időt fordítottunk. E munkában együttesen 100 vízügyi és oktatási szakember vett részt, írásban és szóban fejtve ki konkrét javaslatait. Kérésünkre a Magyar Hidrológiai Társaság Oktatási Bizottsága is megtárgyalta a technikum teljes oktatási programját.

A programmal kapcsolatos vizsgálódások és viták az alábbi felismeréseket érlelték meg bennünk :

Szilárd és gyakorlatias szakemberek kialakításához elengedhetetlenül szükséges — az alapelvek, szabályok és törvények jó megalapozása mellett — a tevékenység minél önállóbb begyakorlása. Ehhez olyan kísérleti, félüzemi stb. berendezések; terepanyagvizsgálati és építkezési gyakorlatok szervezése; mérőpályák, műhelyek és laboratóriumok stb. gyors felépítése szükséges, amelyek révén a lehető legrövidebb idő alatt szerezhet élményszerű és maradandó ismeretet a hallgató közvetlen részvétel és saját megfigyelés útján.

Ámde a leendő mesterség munkaelemeit és fogásait csak a megértés és megjegyzés erejéig gyakoroltathatjuk be a hallgatóinkkal. A sok ismétléssel kialakítható rutinosságot (pl. talajmechanikai, építőanyag, beton munkahelyi vizsgálatánál, vízkémiai vizsgálatoknál stb.) nem tudjuk a hallgatókban kifejleszteni. Ez a 3 évi tanulmányi időben lehetetlen.

Ezek az értékes felismerések késztettek bennünket olyan beruházási tervek kezdeményezésére, amelyek a jobb technikai feltételek megteremtése révén az oktatás gyakorlatiasságának fejlesztését hivatottak biztosítani. Jelenleg a fejlesztési tervek részletesebb kimunkálásán dolgozunk. Ügy reméljük, hogy 1975-ig ezek a tervek megvalósíthatók.

147