Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1970-08-01 / 4. szám

Lázbém gát és üzen« rnútárgg feladatok vázlatos felsorolása után röviden ismertetni kívá­nom a tároló teljesítményét és főbb műszaki jellemzőit, a víz­­hasznosítás módját. A 3. sz. ábra az üzemi műtárgy szelvé­nyében keresztmetszetben mu­tatja a gátat. Az 5,8 millió m3 hasznos térfogatú és a max. duzzasztáshoz 77 ha víztükrű tároló: KV-os távvezeték. A környék erdőit túlnyomórészt a Kelet­bükki Állami Erdőgazdaság üzemelteti. Mindezen körül­mények, valamint Dédestapol­­csány község elöntésének kizá­rása, a gát alatti és az anyag­nyerőhelyre alkalmas terület talaj feltárása és a gát, vala­mint műtárgyainak tervezése komoly megfontolást és számos műszaki problémát jelentettek a tervezőnek. A főközlekedési út áthelye­zésére több változat készült és végül a völgyet 41,6—38,0 km-ek között, a hegygerinc mellett, megkerülő út épült meg, ugyanakkor az upponyi be­kötő út megszűnt. A 120 KV-os távvezetéket még a felvonulási munkák során sikerült a völgy­ből a hegygerincre áthelyeztet­ni. A vadnai állomásnál külön kirakodóvágányt kellett létesí­teni. Az erdészeti tevékenység folytatásához — a duzzasztott vízszint fölött — közel 6 km hosszban erdészeti út épült, melyhez 4,2 millió Ft-tal a be­ruházásból kellett hozzájárulni. A tároló vízminőségének vé­delmére a duzzasztott víztükör körül belső és külső védősávot, erdőátalakítást, a vízgyűjtőn műszaki beavatkozást igénylő erózió elleni védelmet, erdé­szeti és mezőgazdasági beavat­kozást, végül patakszabályozást kellett végezni. Az elöntésre kerülő területen a fák, bokrok és cserjék kivágása mellett gon­doskodtak a régi útszakasz fel­számolásáról. A gát üzemeltetése, az eset­leges árvízvédekezés céljára, gátőrházat, árvízvédelmi rak­tárt, feljáróutat, a nyersvíz tisztítására szolgáló víztisztító­mű közelében üzemi lakótele­pet, helyi vízellátást és csator­názást, közvilágítást létesítet­tek. Az előzmények és az alaplé­tesítményekkel szorosan össze­függő járulékos és kapcsolódó — 290 1/s folyamatos üzemi vízkivételre, — a Bán patakban 15 1/s-os élővízforgalom fenntartá­sára, — esetenként 400 1/s Sajó­­vízpótlásra alkalmas. A 255 fm hosszú, maximáli­san 19,3 m magas gát össztér­­fogata 252 ezer m3. A korona­­szélesség 5 m, a maximális talpszélesség és egyben az üze­mi műtárgy hossza 150 m. Ezen többfeladatú műtárgy vízkivé­teli toronyból, bejáróhídból, csőalagútból, üzemi és fenék­­ürítő vezetékekből, csillapító­medencéből áll. A csőalagút az építés során a 3 éves gyakori­ságú, 22 m3/sec-os árvíz leveze­tésére volt alkalmas, végleges formában a fenékürítésre 2 db, 600 mm NÄ acélcső épült. Az üzemi vezeték három, különbö­ző vízmélységből tud nyersvi­zet leereszteni, melyre 500 mm-es csövek szolgálnak. Nagyon fontos műtárgy az árapasztó-surrantó, mely a gát hegy felőli szélén épült meg. A tervezés alapjául a 200 éves gyakoriságú (0,5%-os) árvíznek megfelelő, 70 m3/sec vízmeny­­nyiség szolgált, de a műtárgy az árvízi túlduzzasztási szint esetén (Af -j- 202,3) a 0,1%-nak megfelelő 100 m3/sec vízmeny­­nyiséget is tudja szállítani. A 72 m hosszú, U alakú, felül nyi­tott gyűjtőcsatorna bukókoro­nájának szintje +201,5 m; ösz­­szesen 16 db 4 m-es nyílás épült. Ehhez csatlakozik a 40 m hosszú, zárt surrantó, mely csuklóval az U alakú, nyitott és 76 m hosszú, nyílt surrantóhoz kapcsolódik. A surrantó oldal­­. fala 100 m3/s vízszállítás mel­­■ lett 1 m-es magassági biztonsá- I got ad. Az energiatörő meden­­l ce fokozatosan bővül, a 205 fm A gát az üzemi és árapasztó műtárgyakkal 140

Next

/
Thumbnails
Contents