Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-06-01 / 3. szám
ipartelepítés, vízerőhasznosítás és faluvillamosítás ismertetett kapcsolatai mellett — a mezőgazdasági vízrendezésnek is fontos szerepet szánt a város és a falu közti ellentétek, az ipari és a mezőgazdasági termelés közti különbségek megszüntetésében. A mezőgazdasági nagyüzemek fejlesztésében, korszerűsítésében — Lenin véleménye szerint nagy lehetőségeket kínálnak a korszerű mezőgazdasági vízrendezés-vízgazdálkodás különböző eszközei is: a lecsapolások, alagcsövezések, talajvédelem stb. Mindezeket olyan tényezőknek tekintette, melyek — a nagy területek egységes és tervszerű rendezésének lehetőségeivel — nagymértékben hozzájárulnak a mezőgazdasági nagyüzem fölényének biztosításához a kisüzemi gazdálkodással szemben. Az ipari és az ivóvízellátásról Lenin ismételten utalt azokra a nagy feladatokra, melyek a vízgazdálkodásra a város és a falu közti ellentétek megszüntetése terén várnak: Világosan felismerte — mint láttuk — az ipar, illetve az ipartelepülések vízigényének várható rohamos növekedését és az ezzel kapcsolatos problémákat, melyeket abban az időben még az iparilag legfejlettebb országokban is kevesen láttak. Ezt azonban távolról sem tekintette kedvezőtlen tendenciának, hanem csupán egy olyan tényezőnek, mellyel számolni kell, s mely egy új, tervszerű iparfejlesztési, iUetve ipartelepítési pólitika kialakítását teszi szükségessé: az iparfejlődés korábbi túlzott koncentrációja helyett ésszerű decentralizációt kíván. Ennek pedig — egyéb tényezők mellett — nagy szerepet szánt a fejlett nagyvárosok és az elmaradott vidék, a város és a falu közti különbségek, illetve ellentétek kiküszöbölésében. A vízi utakról A Szovjetunió gazdasági életében kimagasló szerepet játszik a víziúthálózat és különösen nagy szerepet játszott az intervenciós háborúk idején. „A víziközlekedés munkája ma egészen kivételes fontosságú és jelentőségű Szovjet-Oroszország számára, s ezért meg vagyok győződve róla, hogy a kongresszus a legnagyobb figyelemmel és nagyon gondosan fogja megtárgyalni a hajózási munkásokra háruló feladatokat ... ... ha nincsenek kijavítva a mozdonyok, gőzhajók és uszályok, Szovjet-Oroszország léte forog kockán...” (Beszéd a hajózási munkások II. Kongresszusán. Lenin Művei 30. köt. 429—432. p.) A hatalmas, bővizű és állandóan hajózható folyók ma is felbecsülhetetlen értékű és nagy kapacitású úthálózatot jelentenek tömegáruk: a nyersanyagok, építőanyagok, mezőgazdasági termékek szállításában, melynek használhatóságát a szovjet hatalom — a korábbi kezdeményezéseket folytatva — hatalmas vízlépcsők és összekötő csatornák építésével fokozta. P. Károlyi Zsigmond Az elmélet és gyakorlat egységéért A Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikumban (Baja) az oktató-nevelő munka mindennapi gondjai mellett — már több éve — kutató-, tervezőmunka is folyik. Az egyes tanszékek oktatási profiljuknak megfelelően kapcsolódtak be az országos kutatási, tervezési tevékenységbe. Például a Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Tanszék a KGST tagállamok kutatási témakörében a hazánkra eső feladatokból a szennyvízzel való öntözés kérdéseivel foglalkozik. A Társadalomtudományi Tanszék elmélyült kutatást folytat Baja város nagy szülöttje, Türr István életútjáról. De nemcsak az elméleti kutatások jellemzik az intézet munkáját, hanem egyre inkább erősödik a kutatások praktikus jellege. Ez a törekvés megfelel az MSZMP Központi Bizottsága „Tudománypolitikai irányelvei”-nek, amelyben ráirányították a figyelmet az elmélet és gyakorlat szorosabb összhangjára. 1969 nyarán az Országgyűlés tárgyalta a vízgazdálkodás keretén belül a közműellátottság (víz, csatorna stb.) jelenlegi helyzetét és a fejlődés ütemét, irányát. A köműépítési munka egyik nagy reprezentánsa a budapesti központtal működő, évi több százmillió kapacitású Közmű- és Mélyépítő Vállalat. A közös érdeket — amely egyben népgazdasági érdek is — a két intézmény vezetői felismerték, és a fővárosunkban székelő nagy vállalat és az aránylag kis felsőoktatási intézet együttműködési tervet dolgozott ki. Ez az együttműködés 1968. végén kezdődött, amikor is a megállapodás feltételeit szocialista szerződés formájában rögzítették. A napokban a két intézmény vezető kollektívája az igazgatók vezetésével elemezte az eddig megtett utat, s úgy találták, hogy az együttműködés mindkét fél számára hasznos, s ennek alapján a szocialista szerződésüket 1972. december 31-ig meghosszabbították. A szocialista szerződés keretén belül a Közmű- és Mélyépítő Vállalat munkahelyei látogatásokat szervez, bemutatja az új technológiákat, esetenként vendégelőadókat biztosít, akik ismertetik újabb szervezési, technológiai módszereiket, és beszámolnak azok eredményeiről. Ez a kapcsolattartás elősegíti az oktatás gyakorlatiasságát, biztosítja az elmélet és gyakorlat összhangját, közelebb hozza a termelőmunkát a felsőoktatáshoz. A Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum kutatási, műszaki fejlesztési tevékenységét úgy irányítja, hogy azok közvetlenül hasznosíthatók legyenek a termelésiben. A szocialista szerződést a két vállalat igazgatója 1970. május 13-án Budapesten a Közmű- és Mélyépítő Vállalat központjában írta alá. Dr. Bándy Iván ★ Moszkvában Oceanográfiai intézet épül Szovjet építészek tervei szerint Moszkvában oceanográfiai intézet építését kezdték meg. Az épület főbb részei: a 14 szintes építmény, amelyben a víztárolók közelében medencék, múzeumok és nagy méretű aréna medence kap helyet. Az egyes medencéket móló köti össze. Az óceánok állat- és növényvilágát különféle medencékbe telepítik. Valahány kisebb-nagyobb medence önálló egység, amelyek az északi—déli tengerek és óceánok mikroklímáját mutatják be. A közönség világító testek fényénél kap betekintést az alsó szinten elhelyezett vízalatti és az egyes galériákon a víz feletti élővilág sajátosságaiba. 93
