Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-06-01 / 3. szám
szakosztály, Geréb József és Langer Károly vezetésével e célból kiküldött munkabizottsága is. Az első, mintaként megszervezett és mintaszerűen működő szervezet tényleges kialakítója és vezetője pedig Czeglédy Endre (1874—1965) mérnök volt, aki a Pest megyei kultúrmérnöki hivatallal és a megye egyéb műszaki szervezeteivel együttműködve végzett igen eredményes munkát. Ennek méreteit (csak a vízrendezéseknél foglalkoztatott) ezren felüli munkáslétszámmal, a Pest megyei lecsapolóhálózat jelentős részének helyreállításával és 20 halastó-terv előterjesztésével jellemezhetjük. A szervezet további körzeteit Heves és Borsod megyékben alakították ki, aminek jelentőségét aláhúzza az a tény, hogy a munkaerőnyilvántartások szerint itt volt a legnagyobb a munkanélküliség, tehát itt volt a legnagyobb szükség munkaalkalmak biztosítására is. A Heves, Borsod és Komárom megyei szervezetek vezetői Kubik Gyula (1863—1928), valamint Rozsnyai Károly és Czverdely Andor kultúrmérnökök voltak. (Rozsnyai Károly nevét a kultúrmérnökség 1918-ig kifejtett működéséről készített összefoglaló jelentése, Czverdely Andorét pedig a Czverdely—Trummer-féle Tisza-jobbparti öntözőrendszer terve tette közismertté.) (A vízügyi szolgálat vezetői és tanácsadói mellett meg kell emlékeznünk egy méltatlanul elfeledett kiváló társulati mérnökről: Küzdényi Szilárdról is. A Tanácsköztársaság idején a czibakházi direktórium egyik vezetője lett s ez egész pályafutását derékba törte: nemzetközi viszonylatban is úttörő és elismert fordításnélküli tárcsás talajművelőjét, melyet pedig a hazai csekély termőrétegű szikes talajok hasznosítására szerkesztett, nem tudta itthon hasznosítani. Számára is csak a késői utókor technikatörténészei szolgáltattak elégtételt.) E rövid megemlékezés is meggyőző bizonyítéka annak, hogy a Tanácsköztársaság vízgazdálkodási programja — mint általában egész gazdasági-műszaki fejlesztési tevékenysége — nem volt gyökértelen és megalapozatlan valami. Éppen ellenkezőleg: a magyar mérnökök legjobbjainak évtizedes törekvéseiből alakult ki, s azok leghaladóbb, — gazdasági-műszaki fejlődésünket, népünk érdekeit szolgáló — elgondolásainak megvalósítását célozta. P. Károlyi Zsigmond Irodalom: Devics József—Károlyi Zsigmond—Zádor Mihály: A magyar műszaki értelmiség és a Műegyetem a Tanácsköztársaság idején. Bp. Tankönyvkiadó, 1969. 282 p., 20 t. DÉGEN IMRE ÁLLAMTITKÁR ELŐADÁSA INNSBRUCKBAN Az Osztrák Vízgazdálkodási Szövetség innsbrucki kongresszusán Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke előadást tartott a vízmérlegek kidolgozásának újabb módszereiről. Előadásában vázolta Magyarország vízkészletgazdálkodási helyzetét és annak összefüggéseit a Duna vízgyűjtő területével. Rámutatott az ország hasznosítható vízkészletének fokozott igénybevételére és a vízszenynyezés következményeire a Dunán. A hajózáshoz szükséges vízmélység biztosítása, lakó- és ipartelepek vízellátása és az öntözés mind nagyobb vízmennyiséget igényel. Kihangsúlyozta a Duna-menti országok összefogását, együttműködésének szükségességét, a tervszerű vízkészletgazdálkodás érdekében. AZ ŐSI FOLYÓK LEIGAZÓI A Nilus, az Eufrátesz, a Dra, Sileru, Sutkej, Kabul, Araks, Kasseb és a Duna folyását tanulmányozzák a szovjet tudósok és mérnökök, hogy energiatermelésre és a termőföld öntözésére késztessék. Asszuánban a Nílust 5,5 kilométer hosszú völgyzáró gát állította meg. Bolygónkon újabb mesterséges tenger keletkezett, ahol több tízmilliárd köbméter vizet tárolnak, és örökre megszűnt a szárazságtól, a folyó elsekélyesedésétől való félelem. Az öntözőcsatorna-rendszer hatalmas területet, — 1400 hold napperzselte termőföldet — hálóz be és ily módon a forró afrikai nap rövidesen évente három termés betakarítását teszi lehetővé. Az asszuáni vízerőmű tizenkét, —egyenként 175 ezer kW teljesítményű —, turbinája évente több mint 9 milliárd kW/ó energiát szolgáltat Egyiptomnak. Ma már öt turbina működik, kettőt szerelnek. Gát az Eufráteszcn A száraz éghajlatú Szíriában nagyléptékű vízrajzi térképen, a kis, de ősi Tabka mellett könnyen megtalálható az a hely, ahol az Eufráteszen felépül a vízerőmű. A víz útját csaknem hatvan méter magas és több mint két kilométer hosszú gát zárja el. Jobb oldalon vízleeresztő betongáttal épült egybe, amely tavaszi áradáskor megnyitja az utat a felesleges víz előtt. A jobb és a bal parton töltés emelkedik. A tabkai vízerőmű teljesítménye 800 ezer kW. A vízerőmű energiát termel, megszünteti a katasztrofális árvizeket és hatalmas terület válik öntözhetővé. A 1040 hold terület termővé tétele megkétszerezi az ország vetésterületét. Szíriában — akárcsak Egyiptomban — ritka jelenség az eső, amelyre a mezőgazdaság nem építhet. A tabkai erőmű is a Szovjetunió segítségével épül. Az építészeti és szerelési munkálatok volumene az asszuánit is jelentősen felülmúlja. Több mint 55 millió köbméter földet kell megmozgatni, és helyére szállítani. Egymillió köbméter betont és vasbetont és 20 ezer tonna vasszerkezetet építenek be. A magasfeszültségű vezeték a Damaszkusz—Homs—Haleb vonalon csatlakozik az országos hálózathoz, amely. Szíria energiatermelésének 80%-át osztja el. Az eufráteszi terv megvalósítása jelentős gazdasági eredményekkel jár. Az energiatermelés és az öntözés révén jelentkező nyereség megsokszorozza az ország nemzeti jövedelmét. 68
