Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-04-01 / 2. szám
a reális pénzügyi lehetőségeket. A fejlesztés a vállalatoknál 115 millió Ft, az igazgatóságoknál 78 millió Ft beruházást igényel, ebből azonban a selejtezések miatt a tényeleges állóeszköz-növekedésre vállalati szinten 100 millió Ft, igazgatósági szinten 69 millió forint jut. Tekintettel arra viszont, hogy a gépek jelentős része 1975-re eléri végső korhatárát, ezután rohamosabb^ selejtezéssel kell számolni. Eddig tehát a meglevő gépek megfelelő karbantartása és javítása mellett a kapacitás bővítése a fő cél, az 1975. utáni években a kapacitásbővítés és a selejtezendő gépek pótlásán alapuló korszerűsítés 50—50%-ban oszlanak meg. Mivel 1975 után a termelési érték növekedése sem lesz olyan nagymértékű mint addig, az optimális szint megközelítése, illetve elérése kisebb fajlagos beruházással oldható meg. III. A tervezett fejlesztés megfelelő alapadatok hiányában bizonyos mértékig becslést tartalmaz és nem veszi figyelembe a gépesítés egyéb kihatásait és gazdaságossági vonatkozásait. Ahhoz, hogy a fejlesztés mutatóit a legalaposabban indokolni lehessen, az alábbi intézkedések szükségesek: 1. Ki kell dolgozni az építőipari gépek részletes távlati műszaki fejlesztési koncepcióját. A műszaki fejlesztési koncepciónak meg kell állapítani a jelenlegi műszaki felkészültséget, valamint az elérendő követelményeket, utalva az országos és világszínvonalra. 2. Meg kell állapítani az építőipar építménycsoportjait vagy munkakategóriáit és mindegyiknél meg kell jelölni a megvalósítandó technológiát. Meg kell adni, hogy a technológia megvalósításához milyen gépek szükségesek. Ki kell dolgozni a szükséges gépek fajlagos darabszámát. A gépek számának növekedése a termelés növekedésén kívül a következő megvizsgálandó tényezőktől függ: a) A jelenleg még fizikai erővel végzett munkák lehetséges gépesítése. b) A gépek számának összefüggése a létszámmal. Az építőipar komoly létszámhiánnyal küzd, ami a jövőben előreláthatólag még fokozódik. A gépesítéssel fizikai munkaerő szabadul fel, viszont a gépek kezelése létszámigénnyel is jár. Meg kell ezért állapítani a jelenlegi létszámot, majd a fejlesztés figyelembevételével szükséges létszámot. Meg kell állapítani, hogy termelékenység-növelési szempontból milyen határig érdemes gépesíteni. c) A gépkihasználás és gépdarabszám összefüggése. d) Technológiai utasítások módosítása. e) Az építőipari munkák jellegének változása. (Eltolódás a közműépítés felé.) f) Az építőipari gépek amortizációs normáinak megváltoztatása. A gépesítés csak a felsorolt szempontok egyidejű vizsgálatával tervezhető megnyugtatóan. A megállapított gépdarabszám, gépérték és teljesítmény alapján ki kell dolgozni, hogy változnak az alábbi — a gépesítés színvonalára és jellegére utaló — mutatók összességükben és géptípusonként a műszaki fejlesztési koncepcióban lerögzített előirányzatokhoz képest: Egy főre jutó gépi LE. Egy gépre jutó LE. 1000,— Ft termelési értékre jutó gépérték. 1000,— Ft termelési értékre jutó LE. A gépesített munkák mennyisége az összes munkához viszonyítva. A fejlesztési koncepcióban meg kell adni a beszerzésre javasolt gépek hazai, szocialista, kapitalista relációk szerinti megoszlását, továbbá azt, hogy milyen gépek gyártására — esetleg a már gyártott gépek módosításával — volna célszerű a hazai ipart rábírni. A teljesség kedvéért a kapitalista relációjú gépek gazdaságossági kihatását célszerű külön vizsgálni. IV. A gépesítésfejlesztés, így az építőgépek fejlesztése is kihatással van más termelési területekre, és újabb beruházási igényeket vet fel. Ilyenek: a) A gépek számának növekedésével megnő a javítási igény, ami a műhelyek további fejlesztését teszi szükségessé. A tervezett 174 millió Ft gépérték növekedéshez kereken 30 millió Ft műhelyfejlesztés tartqzik. Itt csökkentő tényezőként kell figyelembe venni az új, korszerűbb gépek beszerzésével kapcsolatos műhelyi termelékenység-növekedést, valamint a második műszak bevezetését. b) A javítási igény növekedésével összefügg a gépalkatrész-ellátás megjavítása, új típusú gépek alkatrészeinek készletezése. c) Gépkezelőképzés. A gépesítéssel összefüggésben fel kell mérni a gépkezelőigényt és el kell készíteni a könnyű- és nehézgépkezelő képzés távlati fejlesztési tervét. Az elmondottakból látható, hogy a részletes konkrét építőgépfejlesztési terv kidolgozásához igen sok tényező együttes vizsgálata szükséges. Ez viszont nem nélkülözhető ahhoz, hogy a műszakilag és technológiailag legmegfelelőbb, gazdaságilag a legeredményesebb megoldásokat és arányokat jelöljük ki. Ehhez az összes e témában érdekelt vízügyi szakember közös munkája szükséges. Fejes László az OVH Vízépítőipari Központ osztályvezetője Szervezés és Vezetés Szerkesztette: Dr. László Ferenc Ara: 77,— Ft A könyv kimerítő alapossággal tárgyalja az új gazdaságirányítási rendszerre való áttéréssel kapcsolatos vezetői feladatokat. Elméleti és gyakorlati vonalon egyaránt hasznos irányítást ad a vezetőbeosztású dolgozók számára a korszerű vezetést illetően, különös tekintettel a sajátos vízügyi vonatkozásokra. Kapható a Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Irodában. Budapest V., Vigadó tér 3.
