Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-12-01 / 6. szám
A KÖVEGYI VÍZMŰ AVATÁSA A makói járás felszabadulásának 25. évfordulójára befejeződött a járás vízművesítési programja. A tanácsi és vízügyi szervek a lakossággal együtt eredményes munkát végeztek. A járás Csongrád megye délkeleti felében fekszik és 12,6 %-át teszi ki a megyének, 16 községében a megye lakódnak 10,7%-a él. A felszabadulás előtti időkben a járás területén is — csakúgy, mint az ország más elhanyagolt részeiben — a tavaszi és őszi esőzések miatt olyan sár volt, hogy ember és állat egyaránt szinte beleragadt. A nyári szárazságban pedig a hazatérő jószágok, a lovasszekerek akkora port vertek, hogy valóságos porfelhő ült a falvakra. De jó lett volna egy kis vízzel elverni a port, de a víz még ivásra is kevés volt. Idős emberek mesélik el — visszaemlékezve a felszabadulás előtti időkre — ahogy esténként hazatértek a munkából, micsoda sorbanállás, tülekedés volt néhány kútnál. Asszonyok népes csoportja kényszerült beszélgetésre a „csepegőnél”, a „gázosnál”, vagy a „piactérinél”, amíg valóban telefolydogált a kanna vízzel. Ma már szinte hihetetlennek tűnik, hogy a járás nagy községeiben szép számmal voltak emberek, akik kilométereket gyalogoltak a vízért hőségben, esőben, fagyban. A járás lakosságának ekkor több mint 85 százaléka fertőzött kútvizet fogyasztott, az ásott kutak szinte kivétel nélkül fertőzöttek voltak. Féja Géza „Viharsarok” című könyvében a járásról ezt írjaj „A gyerekek Uborkán, dinynyén, s tökön élnek és hozzá még egyetlen egészséges vizű kút sincsen a faluban, a bélhurut tehát általános, sohasem szűnő betegség. A nyár forró, s ha a gyermek óvatlan pillanatban egy-két korty forralatlan vizet iszik, azonnal jelentkezik a bélhurut.” A Maros-menti községekben jelentős szerepe volt az ivóvízellátásban a Maros folyónak. Apátfalva községben például a főjegyző 1938. évből származó feljegyzése szerint a lakosság 25—30 százaléka a Maros folyó vizét itta. A kora reggeli órákban — főleg az idősebb emberek — kampóra akasztott abronyicán szállították az ivóvizet a folyóból. Innen indultunk el. S ma a járás minden községében vízművek szolgáltatják az egészséges ivóvizet. A mákói járás az országban elsőként érte el a teljes vízművesítést. E nagy mű utolsó állomását 1969. október 5-én köszöntötték Kövegy községben a vízmű átadásával. A vízmüvet Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke avatta fel. Tisztelt Ünneplő Közönség, Kedves Elvtársak! 25 évvel ezelőtt a szabadság zászlaját országunkban elsőként ezen a területen tűzték ki a Szovjetunió Vörös Hadseregének csapatai. A felszabadulás nyitott utat az új szabad élet, a dolgozó nép hatalma, gazdasági és kulturális felemelkedése felé. A felszabadulás negyedszázados évfordulójának méltó megünneplése a járás életében, kulturális fejlődésében mérföldkövet jelentő alkotás, a vízművek megépítésének befejezése a járás valamennyi községében. Amikor a mai napon itt, Kövegyen a vízmű üzembe helyezésével, a gépház szivattyúi betáplálják a csővezetékek szerteágazó érhálózatába az éltető vizet, amely kultúrát, egészséget, kényeimet juttat el a lakosság otthonaiba, az országban egyedülálló, úttörő jelentőségű eredménynek vagyunk tanúi és részesei. A járás párt- és tanácsi szervei kezdeményezésére, a lakosság alkotó lelkes összefogásával 1961-ben elindított vízműépítési program valóra vált. A makói járás az első az országban, melynek valamennyi községében megépültek a korszerű, egészséges ivóvizet adó vízművek. Ennek igazi jelentősége akkor mérhető fel, ha felidézzük a korábbi lesújtó vízellátási helyzetet, a falvak felszabadulás előtti állapotát, amikor a fertőzött kutak vize megannyi járványos betegség okozója volt, amikor sok otthonban nemcsak a karéj kenyér, de még az üdítő víz is hiányzott. Viszonylag rövid volt az út, míg a társulati formában 1961-161
