Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1969-10-01 / 5. szám

a sólyák és különböző daruszerkezetek. [4] A sólya a legelterjedtebb ilyen létesítmény. Lényegében enyhe (max. 1 :5) hajlású rézsűs pálya, amelyen valamilyen kocsiszerkezet segítségével vagy éppen kézben tartva a kishajók fel-le mozgathatók. Egyaránt elterjedt a gumiabroncsos és a vasúti járművekhez hasonló vezetőperemes kerekű szállítókocsi. Előbbi a könnyű, vagy gépkocsi-utánfutón szállított kishajók esetén, utóbbi olyan helyeken szokásos, ahol a pálya nagy befogadóképességű tárolótérre vezet. Legcélszerűbb a két változat egyenértékű kombinációját alkalmazni, hogy használata széles körben váljék lehetségessé. A sólya felső éle közelében . elhelyezett gépi csörlő egyszerűbbé, gyorsabbá és biztonságosabbá teszi a hajók mozgatását, ezért erről célszerű gondoskodni.

A daruk üzeme mindig parti szállítással egészítendő ki. Általában nehézkes hajómozgatási mód és külön kezelőszemélyzetet igényel. Hazánkban csak tavi kikötőkben használják (6. ábra) kishajók kiemelésére, illetőleg vízretételére, ahol egyébként nagyobb teherbírású kihúzójárművek nem állnak rendelkezésre, önállóan nem, csak sólyák kiegészítő műtárgyaként alkalmazhatók. Különlegesen kialakított kiemelőgépeket ugyan már konstruáltak, de ezek hazai elterjesztését a nagyságrendekkel alacsonyabb forgalom nem teszi indokolttá.

A kishajók a kikötőt különböző szükségletek kielégítése végett keresik fel. Már a víz felőli oldal tervezésénél sem szabad megfeledkezni arról, hogy teljes értékű és valóban pihentető üdülést a marina is csak a jelentkező igények messzemenő kielégítésén keresztül nyújthat. Biztonságos kikötőhely és hajókiemelő lehetőség egyedülállóan legfeljebb alárendelt jelentőségű vízpartokon képzelhető el, mert a kikapcsolódást keresők személyes szükségletei és az egyre fejlettebb technikai berendezésekkel felszerelt vízi járművek igényei további követelményekkel lépnek fel.

Említettük, hogy a motoros kishajók száma gyors ütemben növekszik. Mivel hazánkban mindmáig megoldatlan a kishajók üzemanyag-ellátása, célszerű ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozni. A motoros kishajók hajtóereje benzin, vagy ritkábban nyersolajmotor, ezért a töltőállomásokat lehetőleg valamennyi üzemanyagfajta és a szükséges segédanyagok (olaj, kenőolajok, zsírok stb.) kiszolgálására alkalmassá kell tenni. A töltőhely kialakítását végeredményben a helyi adottságok szabják meg, s ezek szerint mobilis és fix létesítményről lehet beszélni. Véleményünk szerint a hazai fejlődés mai szakaszában a leggazdaságosabban úszó töltőállomás volna üzemeltethető, amely pl. bizonyos

menetrend szerint közlekedtetve folyamatosan több kishajókikötőt is el

tudna látni. Fix kiépítésű üzemanyagállomások lehetőleg a marinán kívülre, de ahhoz közel, szabad vízpartra kerüljenek, hogy a kedvezőtlen mellékkörülmények (víz és levegő szennyeződése stb.) ne éreztessék hatásukat. Ilyen esetben a tartályok és a

szivattyúberendezések a parton vana szivettyúberendezések a parton vannak elhelyezve, a vezeték pedig egy ide csatlakozó bejáróhídon fut a kiszolgálóhelyre, ahol egyben a mérőszerkezetek is felállíthatók. Mivel a kishajók ide kötnek ki az üzemanyag beszerzésének idejére, a bejáróhídhoz csatlakozó kikötőhíd méreteit a várható forgalom figyelembevételével kell meghatározni. A töltőállomásra vonatkozó Bgyéb szempontokat a tűzrendészeti előírások tartalmaznak. Ezen a helyen hívjuk fel a figyelmet, hogy önálló tűzoltóberendezés készenlétben tartását a hatósági rendelkezések csak motoros kishajók esetében írják elő. Mivel a kishajók általában fából, vagy egyéb éghető anyag felhasználásával készülnek, s a veszélyforrások már pl. közepes méretű vitorlás kishajóknál is fokozottan jelentkezhetnek (pl. főzőberendezések használata), a marina tűzvédelmét a kikötött hajókra is minden esetben ki kell terjeszteni.

A víz felőli oldal fontos kiegészítő részeiként

azokat a létesítményeket, illetőleg berendezéseket említjük meg, amelyek a hajók kezelésével és

ellátásával kapcsolatos teendők elvégzését könynyítik meg. Ezek szükségességét is a marina létrejöttét kiváltó igények, s ezen keresztül a más kényelmi és segédberendezések kiépítettsége alapján kell elbírálni. A nagyobb túrákra alkalmas kishajók általában önálló áramforrással rendelkeznek, amelyek időnként feltöltésre szorulnak. Mivel a telepek szállítása és a töltés ellenőrzése nehézkes, a kikötőhidakon, vagy csak néhány speciálisan e célból fenntartott hajóállás mellett létesített csatlakozóhely határozottan megkönnyíti ezt a munkát. A töltést központi vezérléssel lehet elvégezni, s a mérőberendezések is egyértelműen használhatók. Hasonlóképpen kell a kisbajózók ivóvíz-szükségletének biztosítására helyenként csapokat elhelyezni, amelyekből a tartályok közvetlenül feltölthetők. Az elektromos hálózat kiépítésénél a balesetmentes üzem csak addig lehet kétséges, amíg a létesítményt a kellő szakértelem nélkül alakítják ki. A nálunk ezen a téren jelentkező idegenkedést inkább a túlzott óvatosság, mintsem a biztonságos szerelő- és kapcsolóelemek hiánya magyarázza. A kikötő világításának tervezésénél minimálisan arra kell törekedni, hogy a parti fények ne vakítsák és ne tévesszék meg a sötétben haladó kishajók vezetőit. Nagyforgalmú marinában a kikötőhidak megvilágítására és különböző jelző- és irányfények alkalmazására is szükség lehet. [5j

Nagyobb súlyok (farmotor, felszerelési tárgyak) szállítására jól használhatók a kis kézi targoncák, amelyekkel a hajóállásokat közvetlenül meg lehet közelíteni. Bizonyos esetekben magán a kikötóhídon is elhelyezhetők olyan szekrények, vagy nagyobb rögzített dobozok, amelyekben kisebb tárgyak biztonságosan tárolhatók. Tájékoztató feliratok, a hajóállások, beszálló és más kikötőhelyek sorszámozása megkönnyíti mind a használók, mind pedig az üzemeltető tevékenységét és gyors áttekintést biztosítanak a lehetőségekről.

IV. A marina parti oldalának kialakítása

Az előzőekben nagy vonalakban felvázoltuk a kishajókikötő víz felőli oldalának szerepét és azokat a szempontokat, amelyeket a kiépítés mértéke szerint figyelembe kell venni. A cél az, hogy teljes értékű létesítményt biztosítsunk, amely az üdülési, pihenési és eset-159

6. ábra. Daru a balatonboglári kikötőben kishajók kiemelésére — 1967. (Csongrády felv.)