Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-02-01 / 1. szám
Az OVH Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet jól sikerült árvíz- és belvízvédelmi kiállítást és bemutatót rendezett Tasson, a Soroksári Duna-ág bal partján, a tassi hajózsilip melletti területen! Ä vizek kártételei elleni védekezés módszerei, gépei és anyagai az elmúlt években levonult nagy árvizek elleni védekezések során nagy fejlődésen mentek keresztül. Az 1965. évi — a magyar árvízvédelmi szervezetnek nagy sikert jelentő — nagy dunai árvíz nemcsak rendkívüli méreteivel és tartósságával maradt emlékezetes a vízügyi szakemberek számára, hanem azért is, mert a védekezés során számos új, korszerű, eddig nem ismert, illetőleg nem használt védekezési anyag és eljárás alkalmazására került sor. Jelentős előrehaladás következett be a védekezési eljárások, módszerek fejlesztése terén nemcsak ennél a 120 napos védekezést igénylő dunai árvízvédekezésnél, hanem az ezt követő években a Tiszán levonult — az eddigi maximumot egyes szakaszokon meghaladó magasságú — árvizek elleni védekezés során is. A hosszú múltra visszatekintő, nagy hagyományokkal rendelkező magyar árvíz- és belvízvédelem védekezési módszerei, anyagai és szerszámai már a múlt század második felében kialakultak, jól beváltak, de a legutóbbi évekig alig fejlődtek. Lökést adtak a fejlődésnek a hatvanas években levonult Tisza és Duna völgyi árvizek elleni védekezéseknél kísérletképpen alkalmazott újabb anyagok, gépek és védekezési eljárásokkal szerzett értékes tapasztalatok. A múlt év elején létrehozott OVH—ÁBKSZ, melynek egyik igen fontos feladata az árvizek és belvizek elleni védekezési el1. kép. Létraállvány járások, anyagok és gépek korszerűsítése, az utóbbi évek védekezései értékes tapasztalatainak, valamint a külföldi és hazai gépgyártásnak — a védekezéseknél alkalmazható — eredményeinek felkutatásával és felhasználásával széles körű fejlesztési programot dolgozott ki. Az OVH—ÁBKSZ figyelemmel arra, hogy Magyarország kereken 4200 km hosszú árvízvédelmi fővonalai jelentős hosszban nincsenek a számított mértékadó árvízszinthez előírt magasságig kiépítve s töltéseink jelentős részének méretei — főleg a Duna völgyében — a tartós árvizek ellen nem nyújtanak kellő biztonságot, ugyanakkor a fajlagos árvízkárok állandóan emelkednek, nagy figyelmet fordít a védekezési eljárások, anyagok és gépek fej-2. kép. Ollós állvány 16
