Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1969-02-01 / 1. szám
Hidvégardói Felső-malomcsatorna. Az éger jellemző gyökérképe sűrű, erőteljes, kiegyenlített gyökérzet Jellemző mederállapot kiegyenlítet len fás vegetációval A technikai és biológiai építőelemek kedvező kombinációja a Kerkán A biológiai építőelemekkel is lehet takarékosan építeni. A rácsos építés gyepszönyegszükséglete 0,10—0,15 m'1! bevetendő rézsű m1 csupán se a vízfelület nagysága, se a vízfolyások hossza ne csökkenjék, inkább növekedjék. Ennek az alapelvnek a következetes érvényesítése több kedvező vízgazdálkodási és mikroklimatikus hatást vált ki. A csapadékvíz hosszabb tartózkodása a területen — kivált a nagyobb intenzitású nyári csapadék esetén — segíti a nagyobb arányú talajba-szivárgást, ami vízhasznosuiási és kárelhárítási szempontból egyaránt fontos. Javul a harmatképződés lehetősége, amely Közép-Európában, évi átlagban, a hóból és esőből összetevődő csapadék mennyiségének mintegy 10%-ára tehető. Kedvezőbbé válik a csapadék hasznosulási aránya, növekszik a levegő relatív páratartalma. A parti vegetáció tovább növeli e jó hatásokat azzal, hogy javítja a parton át történő talajba-szivárgás lehetőségét, a fás vegetáció árnyékhatásával és 5—10 g/m'2 levélfelület, párologtatással csökkenti a hőmérsékletet, növeli a páratartalmat, gátolja a part és a vízfelület felmelegedését, párolgását, csökkenti a légmozgást és vele, környezetében a talaj kiszáradását. Joggal feltételezhető, hogy a vegetációs idő hőmérsékletének az elmúlt évszázad óta tapasztalható fokozatos emelkedése nemcsak az erdők területének csökkenésével, hanem az erdőn kívüli faállomány számának a visszaesésével is összefüggésben van. Közismert jelenség továbbá, hogy a záporok, zivatarok, de a jégverés és felhőszakadás is gyakoribb a fátlan alföldi területeken, mint az erdősültebb hegy- és dombvidéki tájainkon. A fás parti vegetáció — mivel az élővizek partvonala hazánkban meghaladja km2-enként a 300 m-t — olyan területen telepített mezővédő erdősávként is felfogható, amely terület nehezebben művelhető s így mezőgazdasági hasznosítás szempontjából kevésbé értékes. Ezektől az erdősávoktól — kiterjedésük, telepítési irányuk és fekvésüktől függő mértékben — elvárható mindaz a kedvező mikroklimatikus és egyéb hatás, amelyet a nagyobb értékű mezőgazdasági területen telepített erdősávoktól elvárunk. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy vízközeiben a növényzet telepítési költsége kisebb, az állomány fejlődése gyorsabb. Szakszerűen telepített és gondozott parti vegetáció nélkül, a partok általában kedvezőbb növényi életterében, buja gyomtelepek alakulhatnak ki, amelyek a környező mezőgazdasági terület ismétlődő gyomfertőzésének a forrásai. A kezelt parti vegetáció a hasznos éneklő madarak és a szárnyasvadállomány kedvelt fészkelő és tartózkodási helye és így hatékony hozzájárulás a mezőgazdasági termelés rovarkártevőinek olcsó és természetszerű biológiai csökkentéséhez. Számottevő értéke végül a parti vegetációnak az is, amit — kivált az Alföld értékes mezőgazdasági területein — a tájjelleg alakítása és tájesztétikai szempontból képvisel. A parti vegetáció alkalmazásának fontosabb jellemzői és lehetőségei A partvonalak technikai erősítése anyag- és munkaigényes, emiatt nagyon drága. Jelentős ezenkívül a fenntartási költsége is, ezért csak kisebb kiterjedésben, helységek vagy nagyobb értékű létesítmények védelmére jöhet szóba. Minden egyéb helyen — elsősorban vízháztartási és gazdasági okok miatt — csak a parti vegetáció lehet a parterősítés anyaga, kivéve a növényi védőelemek ellenállóképességét meghaladó igénybevételnek kitett, fontos rövidebb szakaszokat. A parti vegetáció szerepe lényegesen változik aszerint, hogy a vízfolyás épülő, vagy pusztuló szakaszán kerül-e alkalmazásra, támadott, vagy töltődő parton létesítjük-e. Ugyancsak lényegesen befolyásolják elhelyezését, faj- és fajtaösszetételét, azok az elsődleges műszaki célok, amelyeket — adott mederszakaszon — el akarunk érni. Így a növényi védőelemek alkalmazásánál is más-más módozatokkal kell élnünk, ha a mederérdesség változtatása, a meder erózió elleni védelme, adott helyen a hordaléklerakódás csökkentése, vagy éppen növelése, az áramlási viszonyok befolyásolása a mederfenéken, vagy a különböző vízszintek esetében a felszínen, az elsődleges célunk. Tekintettel arra, hogy az adottságok és a célok, ennek megfelelően a növényi építő- és védőelemek alkalmazása is nagyon változatos lehet, az látszik legcélszerűbbnek, ha az eddig nem tárgyalt fontosabb összetevők élettani, morfológiai és alkalmazási jellemzőinek ismertetésével 1—1 sematikus példán mutatjuk be alkalmazásukat azzal a céllal, hogv segítsük vizsgálati célú telepítésüket. Megjegyezzük, hogy az ismertetésre kerülő alkalmazási elvek és javasolt gyakorlati módozatok csak töltésezés nélküli kis vízfolyásokra vonatkoznak és feltételezik, hogy a kotrási depóniák rendezettek. A parti vegetációval történő meder-konszolidálás célja, az erodálódó szakaszokon elsősorban a meder védelme. Gátolnia kell a vegetációnak a meder mélyülését, a part elmosását, a partszakadást és kiüregelődést, valamint a kanyarulatok nagyvízi esetleges átszakadását is, továbbá alkalmasnak kell lennie a keresztáramlások mesterséges befolyásolására is. E több irányú feladatot természetesen csak a céloknak megfelelő összetevőkből álló, céltudatosan kiépített, esetleg technikai eszközökkel kombinált vegetáció láthatja el. A céloknak megfelelő összetevők kiválasztásának 12
