Vízgazdálkodás, 1969 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1969-06-01 / 3. szám

л tHréfűtesbei* A műszaki fejlesztési tevékenység nem kizárólag mű­szaki jellegű, hanem jelentős szerepet játszik benne a közgazdasági munka. Egy új létesítménytől, terméktől vagy technológiai eljárástól nemcsak azt kell megkö­vetelni, hogy műszaki szempontból korszerű legyen, hanem a gazdaságosságot is. Napjainkban a „korszerű, világszínvonalon álló” eljárások egyúttal azt is jelentik, hegy növelik a munkatermelékenységet, javítják az ön­költséget vagy kedvezőbb munkafeltételeket teremte­nek a dolgozók számára. A gazdaságosság vizsgálata tehát elválaszthatatlan része a fejlesztési munkának. Az építőipar távlati (1971—85) műszaki fejlesztési koncepciójának készítése során, ezt a vizsgálatot, a víz­építés egyes területein eddig még nem alkalmazott, ha­tékonysági elemzések keretében végezték el a közel­múltban. Hatékonysági elemzésnek nevezzük az egyes építési megoldások, illetve azokon belüli részletkérdések stb-k (témák) feltárása (a számok tükrében való bemutatása) céljából történő különböző fajlagos mutató csoportok kiszámítását, az összehasonlító kiértékelésekkel együtt. A hatékonysági elemzések célja, hogy segítségükkel ki lehessen választani azokat az eljárásokat, melyeket a műszaki fejlesztési tevékenység kapcsán az üzem­szerű termelésben gazdaságos, illetve célszerű alkal­mazni. A hatékonysági elemzéseket az esetek jelentős hányadában hatásszámítás is követi. A modellezés szerepe a hatékonysági elemzésben A kivitelezés céljából készített műszaki tervek álta­lában magukon hordják a helyi igények és adottságok bélyegét. Ez az általános megállapítás különösen vo­natkozik a vízépítési létesítményekre, ahol a talaj- és talajvíz-adottságok, továbbá a helyi igények, olyan mértékben befolyásolják a költségeket, hogy az abból számítható fajlagos mutatók összehasonlításra nem al­kalmasak. Ha tehát az elemzésektől megbízható ered­ményt várunk, úgy azt olyan műszaki tervmegoldások­ra kell alapozni, amelyek a helyi adottságoktól és igé­nyektől mentesek, de ugyanakkor életszerűek. Más szó­val a vizsgált megoldást leginkább reprezentáló átla­gost, tipikust kell megkeresni az elemzés műszaki meg­oldásaként. Ezeket legegyszerűbben és legcélszerűbben lemodellezéssel állíthatjuk elő. A modell műszaki terv­megoldások, tehát kivitelezésre nem kerülnek és nem is alkalmasak, mert minden részletkérdés kellő mély­ségben nincs megoldva bennük, de az elemzés tárgyát a lehető legreálisabban reprezentálják. Fontos szempont a modell műszaki tervmegoldások készítésénél, egyrészt az azonos használati érték bizto­sítása, másrészt, hogy a modell-tervben csak az elem­zés tárgya szerepeljen és se több, se kevesebb annál. Alapfeltétel tehát, hogy csak azonos, illetve közelítően azonos használati értéket eredményező eljárások, illetve építőipari termékek, stb-k hasonlíthatók össze. Mivel a használati értékeket a funkcionális igények kielégí­tésén felül még számos más tényező is befolyásolhatja (pl. esztétikai megjelenés, különleges igénybevételekkel szembeni ellenállóképesség, fejlesztési, átalakítási és bontási lehetőségek, stb.), ezért minél összetettebb (na­gyobb, illetve bonyolultabb) a vizsgált téma, annál na­gyobb problémát okoz az azonos használati érték biz­tosítása. Célszerű tehát, ha minél kisebb egység (rész­letkérdés) képezi az elemzés tárgyát. Ez az igény azon­ban a gyakorlatban sokszor nem elégíthető ki, ezért ilyenkor az összes olyan tényezőt, amelyik nem képezi az elemzés szorosan vett tárgyát, az összes vizsgált megoldásnál egységesen azonosnak kell felvenni. Az ilyen egyszerűsítésektől az abszolút értékeket tekintve, származhatnak ugyan eltérések „hibák”, de mivel azok minden megoldásban azonos, illetve közelítően azonos jelleggel és nagyságrenddel jelentkeznek, ezért az ösz­­szehasonlítás során kialakuló arányokat jelentősen nem befolyásolják. Növeli tehát az elemzési eredmények megbízhatósá­gát, ha minél kisebb egységek összehasonlítására irá­nyul a vizsgálat. Például, ha a különböző nyílt feltá­­rásos zárt-csatornaépítési módszereket akarjuk vizsgál­ni, úgy szükséges részletekre bontva végrehajtani az elemzést, mert különben az egyes részekre vonatkozó plusz-minusz hatások egymást kiegyenlítik és a muta­tókban az eltérések nem tükröződnek. Az említett példa esetében a következő falbontást célszerű alkalmazni: — földkiemelés, — ducolás (földmegtámasztás), — víztelenítés, — a csatornaszelvény megépítése, — földvisszatöltés és tömörítés. Az öt munkacsoport mindegyike több eljárás szerint készíthető, ezért mindegyiknél külön-külön kell meg­keresni a leggazdaságosabb, illetve legcélszerűbb el­járást. Végül a leggazdaságosabb, illetve legcélszerűbb csatornaépítési eljárást az egyes munkafázisokra ka­pott eredmények összesítéseként kaphatjuk meg. Amennyiben az elemzés tárgya olyan részletkérdé­sekre vonatkozik, hogy a megoldás műszaki tervdoku­mentáció nélkül is követhető, úgy a modell tervmegol­dások készítése leegyszerűsödik egy elvi sémává. A modellmegoldásoknak fontos eleme a költségek megállapítására vonatkozó részletek rögzítése. E téren a kiviteli tervek készítésénél szokásostól nagyobb gon­dossággal kell eljárni. A modellmegoldások kialakítása rendszerint bonyo­lultabbá válik, ha az összehasonlítandó eljárások szá­ma nő. Egyes esetekben különlegesnek látszó módon lehet csak az azonos használati értéket eredményező modellt kialakítani. Ilyen esetekben a mutatók is a szokásos értékektől nagymértékben eltérhetnek. Példa­ként megemlítjük, hogy a nagyméretű munkagödrök ideiglenes megtámasztásának (ducolásának) elemzésé­nél az összehasonlított módszerek: — vízzáró faszádfal, — vízzáró vasszádfal, — résfalas megtámasztás, — egymásba fúrt cölöpfalas megtámasztás rendkívül eltérő használati értékű munkagödröt ered­ményeztek. Az azonos használati érték biztosítása ér­dekében a következőképpen kellett eljárni: A vízzáró faszádfalnál — mivel nem lehet közvetle­nül a faszádfal mellé betonozni — a munkagödröt a szükséges mérettel nagyobbra vették. (Körbe egy mé­terrel.) Az ebből, valamint a munkagödörbe építendő műtárgy külső zsaluzásából származó növelő tényezők figyelembevétele nem volt mellőzhető. Ugyanakkor a résfalas és Benoto cölöpfalas megol­dásoknál — mivel egyben a munkagödörbe építendő műtárgy falát fogják képezni — csökkentő tényezőként le kellett vonni a végleges műtárgy falának készítésére eső értékeket. Az ismertetett példából egyben következik, hogy a hatékonysági elemzéshez mindig hozzá tartozik a vizs­gált megoldások, és a kiindulási feltételek ismertetése. 93

Next

/
Thumbnails
Contents